Izrael, a túlvilágított választási kaszinó, egyelőre tovább zúg a kijárat nélküli hajnalban, ugyanannál a rulettasztalnál ül, ugyanazokkal a zsetonokkal, ugyanazzal a krupiéval, ugyanazokkal a sanszokkal.
Egyre több helyen hangzik el az általánossá váló jelszó: “Meg kell mentenünk Izraelt a saját kormányától”. Vageszblog.
Nem pont értem, hogy miért Írország lett Európában a leginkább propalesztin ország, de az lett. Talán az angolok miatt.
Amikor az USA azt mondja, hogy készen áll a csapásra, akkor valóban akar és tud is csapást mérni.
Ha van valaki, akibe genetikailag is kódolt az Izrael-ellenes érzelmek felkorbácsolása, akkor May Shigenobu japán tévészemélyiség az. A csúnyán elhúzódó háború sajtója viszont exponenciálisan romlik.
Ness & Stilla, a huszonéves izraeli hip-hop duó Harbudarbu címmel új számmal jelentkezett, amit már az, arab kontextusban még az arab médiában visszafogottabbnak számító Al Jazeera televízió is háborús uszításként értelmezett.
Egy hét tűzszünet után lesznek-e bevetésben izraeli kommandósok a Hamasz külföldön lébecoló vezetői ellen?
Agresszív autokraták, populista diktátorok, uzurpátorok és más tirannusok most olyan világhelyzetet alakítottak ki, amelyben 1962-es szintű (kubai rakétaválság) a robbanásveszély.
Ami szombaton történt Izraelben, az leginkább Amerika 911-jára hasonlítható: rakéták ezrei, halottak is ezer fölött, sebesültek ezrei, az elrabolt túszok száz fölötti nagyságrendje a Hámász támadásának következményei.
Az 1944-es születésű izraeli Arnon Milchan a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig Moszad-ügynök volt, mielőtt érdeklődése a filmművészet és a hollywoodi álomgyár felé fordult volna.
