Ha van valaki, akibe genetikailag is kódolt az Izrael-ellenes érzelmek felkorbácsolása, akkor May Shigenobu japán tévészemélyiség az. A csúnyán elhúzódó háború sajtója viszont exponenciálisan romlik. 

May Shigenobu májusról lett elnevezve. 1972. májusáról, mikor egy japán kamikaze-trió végrehajtotta a modernkori Közel-Kelet legelső öngyilkos merényletét a tel-avivi (Lod) Ben Gurion repülőtéren. A támadás legfőbb kitervelője Fusako Shigenobu – japánosan Shigenobu Fusako – volt, a Nihon Sekigun (Japán Vöröshadsereg) nevű globálisan is potens szélsőbaloldali terrorcsoport vezetője.

A „japán Ulrike Meinhof” a szigetország hatvanas-hetvenes évek szélbal terrorjának királynője, világszinten sokkal fontosabb szereplő, mint a nyugatnémet terrorhölgy. Munkásságának bemutatására kevés itt a tér, akit jobban érdekel olvassa el Tokyo Underground c. könyvterjedelmű dolgozatom (megjelenések: 2000, 2005, 2013) ide vonatkozó részét – azt mindenestre karmikusnak, de legalábbis figyelemreméltó vétlen koincidenciának tartom, hogy a kozmetikai sebészetileg a felismerhetetlenségig átszerelt arcú Shigenobu szamuráj-úrhölgyet könyvem első megjelenésének napján fogta le az oszakai rendőrség. (Nem miattam.) Húsz évre ítélték – Japán igazságtatásszolgáltatása puha terrorügyekben – 2020-ban szabadult, a börtönkapuban lánya, May, és a világsajtó érdeklődő része fogadta.

Annyit azért mondjunk el, hogy Fusako Shigenobu „életművében” a legnagyobb dobás persze az öngyilkos merénylet ideájának exportja volt a Távol-Keletről a Közel-Keletre, a kamikaze harcmodor alkalmazása polgári (nem háborús) körülmények között a shahid (mártír) fogalmának iszlám ideológiai feltunningolásával. Ha a shahid-kamikaze figuráját akarjuk felidézni, akkor idézzük fel Mohamed Atta arcképét, aki 2001-ben, 911-kor a WTC elleni, korunkat ma is alapvetően megváltoztató terrortámadást vezette.

Fusako Shigenobu a bejruti Amerikai Egyetem hallgatójaként ismerte meg azokat a keresztény palesztin vezetőket (Georges Habash, Wadi Haddad), akik a PFSZ-en (PLO) belüli, az El Fatah után legerősebb terrorfrakciót, a marxista PFLP-t (People’s Front for the Liberation of Palestine) vezették.

May Shigenobu, a japán tévészemélyiség – libanoni-japán kettős állampolgár – valamelyik emlegetett palesztin vezető leánya, csak az anyuka, Fusako nem akarta sohasem elárulni, hogy ki volt a kedves apuka. A tel-avivi repülőtér elleni merénylet. után – úgy, ahogy a München c. Spielberg-filből is megtanulhattuk – a Moszad válaszcsapást mért, 1972. júliusában egy autóbomba végzett Ghassan Kanafanival, a PFLP szóvivőjével. Ekkor, és ezután még évekig May Shigenobu palesztin menekülttáborokban élt Libanonban, arabos neveltetést kapott, aztán a bejruti Amerikai Egyetemen tanult zsurnalisztikát, 2001-ben kapott japán állampolgárságot.

Miért érdekes most mindez?

Azért, mert May Shigenobu, aki több nagy japán tévécsatorna visszatérő kommentátora, roppant aktív a közösségi médiában, és a gázai háború kezdete óta vaskos aktivitást tanúsít Izrael ellenében. Ismerve az életútját, ebben semmi érdekes nincs. Az október 7-i pogrom, a rave-en megölt buliközönség, a kibucokban megölt és megerőszakolt emberek, a lefejezett csecsemők nem fájnak neki, a több, mint 200 túsz sem, akik közül még százan életben lehetnek. Ez úgyszólván természetes: ő az anticionizmusba, antiszemitizmusba született bele.

Ugyanígy a palesztin diaszpóra is természetesen ebben van, Londontól a Michigan állambeli Dearbornig (az észak-amerikai földrész legnagyobb arab lakosságú városa), a nagy és komoly egyetemekig, a Harvardtól a University of Pennsylvanián át Berkeley-ig, az egyetemi ifjúság Izrael-ellenes alapállást vett fel, és hangosan tiltakozik is, az antiszemita él tagadhatatlan. De ez az angolszász világ, mondjuk azt, hogy a baloldali, progresszivista Nyugat egésze ezt tolja.

A Közel-Kelet ügyeiben viszont általában közömbös Japán – megbúvik szolídan, de azért még mindig a világ harmadik legnagyobb gazdasága! – is vehemensen Izrael ellen hangolódik, az nyilván fájhat a zsidó államnak. És tényleg nem jó nézni a teljesen lerombolt Gázát – jártam ott, békében is szutyok egy hely –, a közel harmincezer halottat, az elhúzódó háborút. Amiben ott a lehetősége egy nagyobb háborúnak, főleg, ha Irán nyíltan is részt vállalna benne. Eddig az általuk támogatott libanoni Hezbollah, a jemeni hutik régóta résztvevői ennek a háborúnak.

Izraelnek nyilvánvalóan joga van az önvédelemre, és egy olyan helyzet kialakítására, amiben nem fordulhat elő még egy október 7. És az is széleskörben tudott, hogy a Hámász élő pajzsként használ civileket és civil infrastruktúrát, korházakat, miegyebet. Hogy az emberveszteség nem számít, ha propagandaértéke van. Hogy az izraeli túszokkal a bánásmód brutális. Hogy a világszerte kántált „From the river to the sea / Palestine will be free” jelszava Izrael teljes megsemmisítésére tör.

Egyébként Binjamin Netanjahu politikája sok szempontból kontraproduktív és országvesztő, a sokszoros miniszterelnök tudja, hogy ő csak addig lehet kormányfő, ameddig a háború tart, a társadalmi elégedetlenség politikájával kapcsolatban egyre nő. A háború nála tehát önérdek, de a furcsa az egészben az, hogy egy terrorista vezetőnek, Yahya Sinwarnak, a Hamasz gázai katonai parancsnokának is ez az érdeke.

Netanjahu az „abszolút győzelemig” akar harcolni, a The Jerusalem Post meg azt írja, hogy „a jó emberek a Likudban (Netanjahu jobboldali pártja) mikor ébrednek már fel? Mikor értik meg, hogy egy ember, az ő szűklátókörűsége az egész országot lerombolja főleg azért, hogy személyes céljait szolgálja?” Ismerős helyzet a magyar olvasónak. Sajnos. (AUTINT: Autokraták Internacionálája – lásd még: Jair Bolsanaro menekülése a brazíliai magyar nagykövetségre.) Mikor mondja már Netanjahunak valaki, hogy: „Miniszterelnök úr, ön már nem alkalmas erre feladatra. A becsülete érdekében mondjon le. Most. Ha nem teszi, rá fogjuk kényszeríteni.”

A jól bujkáló Sinwarnak is az az érdeke, hogy úgy folytatódjon a háború, hogy ő azért életben maradjon, de a nemzetközi közvélemény forduljon minél inkább Izrael ellen a totális háború képei, a világsajtót elöntő rombolás és bánat látványa miatt. Natanjahu a napokban Washingtonba ment volna, de nem ment, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsában az USA nem vétózta meg a tűzszünetre vonatkozó határozatot. Az Egyesült Államok fontos szövetségesénél, Japánban tömegtüntetés volt az amerikai nagykövetség előtt, ahol a tüntetők a cipőiket emelték a magasba Izrael támogatása elleni tiltakozásul.

És nem csak az Izrael-ellenességbe beleszületett May Shigenobu volt jelen, de a nem antiszemita, nem anticionista japánok ezrei is, mert tényleg rossz nézni, ami történik.

Vágvölgyi B. András

Címlapkép: May Shigenobu / Facebook