Ness & Stilla, a huszonéves izraeli hip-hop duó Harbudarbu címmel új számmal jelentkezett, amit már az, arab kontextusban még az arab médiában visszafogottabbnak számító Al Jazeera televízió is háborús uszításként értelmezett. A dal már csak ilyen, a Marseillaise-től a Horst Wessel dalig, vagy az Amúri partizánokig vagy akár a Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva kezdetű tüzérnótűig: lelkesíteni próbál és rombolni az ellenség imidzsét. A Harbudarbu ellen viszont mások mellett felszólalt egy globálceleb, a szemüvegében a „perverz könyvtárosnő” imidzsét erőltető Mia Kalifa libanoni pornósztár is. 

Hogy nagy a Kulturkampf, az nem csak ebből látható. Arról már volt szó e hasábokon, hogy Londonban, Párizsban, de Berlinben is többtízezres palesztinpárti tüntetések zajlanak – jelszavaik valának: „From the River to the Sea / Palestine will be free” –, és hogy az amerikai akadémiai világot mennyire megrázta az október 7-i brutális, kirívó kegyetlenségű pogrom és az azt követő háború valóban nehezen feldolgozható képei.

A jónevű University of Pennsylvania elnöke, M. Elizabeth Magill antiszemantikailag félreérthető nyilatkozatot tett az egyetemén az elmúlt két hónapban történt antiszemita események kapcsán Washingtonban, ahol kongresszusi meghallgatása volt az események miatt. A félreérthetőség lemondását eredményezte. Claudine Gay viszont, a Harvard első afroamerikai elnökasszonya viszont nem kényszerült lemondani a saját, a campus-antiszemitizmust tárgyazó meghallgatása után, pedig a Harvardon is elég szégyenletes diákesemények borzolták országosan a kedélyeket.

A ’94-95-ös tanévben, mikor magam jártam oda, hasonlók nyilvánvalóan elképzelhetetlenek lettek volna, de azóta beütött a woke, a totális cancel culture, már korábban tért hódított a palesztinbarát BDS (Boycott, Divestment, Sanctions) mozgalom. Gay elnökasszony úgy nyilatkozott a kézpárti kongresszusi bizottság előtt, hogy „a nyílt vita és az akedémiai szabadság bajnokai vagyunk, és egyek vagyunk abban az erős hitben, hogy a hallgatóink elleni erőszakra buzdítás és az oktatótermi botrányokozás nem tolerálható”.

A hajdan csak egyetemi körökben maradó vita az anticionizmus és az antiszemitizmus különbségéről, létjogosultságáról országos szintre ért az Egyesült Államokban is, és már fiatal zsidó-amerikaiak jelentős csoportjai is hajlanak az anticionista (Izrael-ellenes) érvek elfogadására. Amire az izraeli szélsőjobbon olyan válaszok jönnek az extázis pillanataiban, hogy a Galutnak (diaszpóra) fel kell számolódnia, minden zsidónak Izrael a hazája és éljen ott, már nem csak fenyegetett észak-afrikai, közel-, és közép-keleti, de brit és francia zsidóknak is nagyobb számban kell az aliját (a „hazatérési törvény” értelmében történő bevándorlást) választania. Pedig mostanában tényleg nem mondható el, hogy „Érecben minden nap Purim” (Izraelben mindig karneváli örömünnep van).

Ilyen hosszú háborút Izrael még sosem vívott, a legsikeresebbje hatnapos volt, most közeledünk a hetvenedik naphoz. És a képek tényleg borzasztóak: rommá lőtt gettóváros, síró, koszos, sebesült gyerekek, humanitárius katasztrófa, alagutakban bujkáló, onnan harcoló, merénylő hamaszisták. Hamár humanitárius katasztrófa: vajon az arab országok, és elsősorban Egyiptom, miért nem engedi be területére a gázai palesztin menekülteket?! Mert jól mutatnak a tévén? Nincs ebben a médiatudatosságban félelem, reszketés, a palesztinok faszával vert csalán?

Nincs egy hónapja, hogy egy szállodai szobában egy csomó arab csatornát nézhettem tévén. Három kifejezést értek arabul (yala, shukhran, aleikum salam), de a palesztin, líbiai, iraki, szaudi, algériai csatornák műsorai a képernyőhöz szegeztek. (Az M1 Híradó, a HírTV, TV2 véresszájú agitátorai, és propagandistái – egy Németh Balázs, Meszes Boglárka, Földi-Kovács Andrea, Velkovics Vilmos, Marsi Anikó, vagy Gönczi „kis gépikólám” Gábor –, mind bejáratós ministránsgyerekek az említett arabajkú televíziók műsorvezetőihez és hírolvasóihoz képest. Van még hova fejlődni.) Meg pánarab részről van hová szolidarítani a humanitárius katasztrófa érintettjeivel.

Ezenközben óriásszivattyúk a Földközi-tengernél, irdatlan vízmenyiség átemelési képességel, hogy elárasszák az alagutakat, csatorna-rágcsálóként végezve a bujkáló terroristákkal. A Hamasz legénysége közben tömegesen adja meg magát, felkavaró kép volt a minap, hogy gatyára vetkőztetett, bekötött szemű, megbilincselt férfiakat őriztek izraeli katonák. (Olvasom azóta, hogy a férfiak szinte meztelenül adják meg magukat, nehogy azt hihesség az IDF katonái, hogy shahidok, öngyilkos merénylők robbanómellénnyel.)

Közben a harcok Dél-Gázára is kiterjedtek, az IDF Yahya Sinwar terrorvezér erődített házát is elfoglalta (legutóbbi cikkebemben helytelenül állítottam, hogy Sinwar is Katarban van), a terrorvezér még mindig Gázában bujkál – vagy még nem találták meg, mert elrejtették a holtestét. És ugyanígy Mohamed Deif, az október 7-i pogrom és mészárlás parancsnoka. Az elhúzódó háború az izraeli belpolitika szempontjából is borzalmas: az Izrael romlásáért nagyban felelős Bibi Netanjahut hatalomban tartja, a szélsőséges, a helyzet élezéséért szintén felelős széljobber telepeseket és pártjaikat erősíti.

Térjünk vissza a felütéshez: ahogy az izrael.info-n írja Politzer Maymon Krisztina tel-avivi ügyvéd:

„A Harbudarbu arabul anarchiát, de inkább erőszakot és háborúskodást jelent, és a dalban azt mondják el monoton-ütemesen, hogy ne gondolja az amálek (Izrael bibliai ellensége, értsd ugye a Hamasz), aki kijött a föld alatti alagutakból, aki megtervezte, aki végrehajtotta és aki ennek szurkol, hogy nem kapja meg méltó büntetését. Ehhez az izraeli katonai egységek nevét sorolják, elmesélik, hogy most mindenkit behívtak katonának, izraeli zászlót lengetnek és magukra írják, hogy Fuck Hamas.”

 

Az arab média szerint a két fiatal izraeli hip-hop előadó a katonaság körében népszerű rapje egyenesen népirtásra szólít fel. Az eredeti ivrit nyelvű rap szövege itt elérhető angolul, magyarázatokkal, döntse el az értő olvasó.

Dua Lipa, a londoni albán Sziget-headliner Instagramján reagált, de „a legélesebben eddig a Hamasz támogatása miatt a Playboytól elbocsátott pornósztár, Mia Khalifa szólt be a rap sláger miatt. Őt ugyanis a dalban Bella Hadiddal és Dua Lipával együtt Izrael ellenségei között sorolják fel a Hamasz vezetői társaságában, akiknek kutya vége lesz, az arab közmondással szólva és idézve, miszerint „minden kutyának eljön az ő napja”. Szerinte ez egyenesen a meggyilkolására ösztönöz, és az sem tetszik neki, hogy az izraeli banda még a genocídiumot sem tudja önállóan megoldani, és elkolonizálta hozzá a rapet is” – írja az idézett Politzer Kriszta.

Elitegyetemtől gettórapig és pornóiparig zajlik hát a Kulturkampf világszinten, és roppant szomorú, hogy ebben semmi szórakoztató nincsen. De ez a harcnak a kisebb része, a nagyobb a fronton zajlik,  és depláne szomorú, hogy Izrael már legfőbb szövetségesétől, az Egyesült Államoktól is kritikát kap a 15,000 palesztin halott, többségében civil halott miatt, miközben a valójában már bukott Netanjahu taktikája és stratégiája lehet a hatalmon maradásra a túlzott pusztítás.

Joe Biden tegnap ezügyben is nyilatkozott, még mielőtt Zelenszkij ukrán elnökkel sajtótájékoztatott volna Washingtonban, biztosítva Kijevet a maga részéről a tovább, ám már félszívű támogatásban – miközben a kongresszusi demokraták kisebbsége ezt elapasztaná már. (Ebben a The Guradian és a Csehszlovák Kém-blog szerint már Orbán emberei is mesterkednek a helyszínen.) Szóval Biden arról beszélt, hogy „Israel is losing support”, veszít a támogatottságából, miután Netanjahu elutasította a Pax Americana-tervét, aminek a lényege a kétállami megoldás. „Nem lesz Oslo II, nem lesz Izrael határán Hamaszsztán és Fatahsztán” mondta.

A kérdés akkor, hogy mi lesz?!

Vágvölgyi B. András

Címlapkép: Harbudarbu