Az amerikai elnökválasztási naptár sok fontos nappal bír. Ilyen a nyitás, a caucus Iowában, a kukoricaállamban, az első előválasztás New Hampshire-ben, s ilyenek persze a nyár végi elnökjelölt-választási konvenciók a Republikánusoknál és a Demokratáknál is. Amikor viszont egyszerre a legtöbb ember szavaz a november első keddjén tartandó elnökválasztás előtt, az a tavaszi szuperkedd, 15 államban egyszerre szavaznak előválasztáson a két nagy párt jelöltjeire, amiből már komolyan lehet következtetni a végeredményre.
Valószínűleg az Államok történetének két legkevésbé kedvelt elnökjelöltje fog újra versengeni novemberben. Valamint a két legöregebb is. Joe Biden 80+, az ő elnökségére sok panasz nem lehet, leszámítva jónéhány öregkori kelekótyaságát, valamint Hunter nevű fiának némely zavaros üzleti ügyeit, melyek kongresszusi vizsgálatot is vontak maguk után. Biden indulásának legnagyobb negatív aspektusa, akadálya a kora, 1942-ben született, a tervezett ciklusvégre 86 éves lesz, ami azért nem az ideális kor egy szuperhatalom vezetéséhez. Trump négy évvel fiatalabb, azért az sem az ideális kor egy szuperhatalom vezetéséhez, viszont az ő elnökségéről nem lehet annyi szépet és jót elmondani, mint Bidenéről.
Mr. Armageddon az apokalipszis elnöke volt, kevés pozitívum fűződik a nevéhez – talán csak az Ábrahám-megállapodások elősegítése Izrael és néhány olajtermelő arab állam között, tavaly október előtt ugyanez már küszöbön állt Szaud-Arábiával; nyilvánvalóan ez volt a zsidó állam elleni októberi brutális Hamasz-támadás stratégiai oka –, a Fehér Ház működésének totális káosza jellemezte hivatali idejét, nepotizmus (emlékszünk még Ivanka Trump és férje, Jared Kushner ámokfutására), akarnokság és politikai tájékozatlanság – legyen itt annyi elég, hogy Orbán Viktort török szultánnak nevezte (pedig ő Jumurdzsák) –, orosz troll-, és hackersegítséggel sikerült 2016-ban választást nyernie kevesebb szavazattal, mint amennyit ellenfele, Hillary Rodham Clinton szerzett.
Trump politikája brutális a déli határon, katasztrofális a gazdasági versenytárs Kínával szemben, demokrácia-deficites és megingathatja a világ legerősebb katonai szövetségét, a NATO-t, hiszen egy közelmúltbeli nyilatkozatában az USA visszavonulását lebegtette meg az észak-atlanti szövetségből, és eljárni készül azon országok ellen, akik nem költik a GDP 2%-át védelmi kiadásokra. (Hazánk talán elkölti, és tipikusan a NATO keleti tagállamai költenek ennyit vagy többet, Oroszország közelsége nyilvánvalóan motiváló, míg mondjuk Portugália akár félre is nézhet.)
Trump esetleges elnökségének legnyilvánvalóbb haszonélvezője Putyin lehet, ő már 2016-ban sokat tett győzelméért, boritékolható, hogy az idén is fog. A Republikánus Párt (GOP) most is blokkol egy Ukrajnának szánt 60 milliárd dolláros katonai segélyt, ami az ukrán erőket kritikus helyzetbe hozhatja az akadozó fegyver és lőszerellátás miatt. A Joe Biden-korú GOP kongresszusi vezető, Mitch McConnel a héten lemondott, nyugdíjba vonult, s noha ő sokak szerint a Sátán emanációja volt, azért mindenki hökkent egyet visszavonulásának hírére.
A Sátán emanációjához ő is közel állt, de a valódi, jelenkori és velünkélő Sátán persze Trump, az Armageddon bunkója.
A Szuperkedd az, mikor egyszerre a legtöbb állam dönt külön-külön a két párt jelöltjeiről: Alaszka, Kalifornia, Utah, Colorado, Texas, Minnesota, Oklahoma, Arkansas, Tennessee, Alabama, Virginia, Észak-Karolina, Massachussetts, Maine és Vermont. A demokratáknál Biden hozta mind a tizenötöt, Trump viszont egy helyen, Vermontban, veszített. Biden számára Amerikai Szamoa jelentett kellemetlen meglepetést, ahol Jason Palmer futott be, e helyet már csak azért is érdemes észben tartanunk, mert ez lett volna az a körzet, aholy szóba jött a gonzófenevad Hunter Stockton Thompson kormányzósága Pago-Pagóban, de ahhoz George McGovernnek, a „hippijelöltnek” meg kellett volna nyernie az 1972-es elnökválasztást, de azt sajnos Richard Milhous Nixon nyerte meg.
Trumpnak nem esik jól, hogy elveszítette Vermontot, de ellenfele, a volt észak-karolinai kormányzó – aki korábban saját államát sem tudta hozni – Nikki Haley, volt amerikai ENSZ-nagykövet, viszont ezzel együtt is csak két államot nyerte meg. (A másik Washington DC volt.) Ahogy az várható volt, magyar idő szerint 16.00-kor Nikki Haley bejelentette, hogy kiszáll a versenyből, de a várakozásoknak megfelelően nem támogatja (endorsement) Donald Trumpot. A volt elnök kihívói közül – többek között Ron DeSantis jelenlegi floridai, Chris Christie, volt New Jersey-i kormányzó – Haley volt az első jelentős republikánus jelölt, aki kihívta Trumpot, és ő is bírta a legtovább.
A The New York Times szerdai szerkesztőségi cikke szerint „ez az előválasztás valami újat és veszélyeset jelent az amerikai politikában: a Republikánus Párt meghódítását, aki ezt az intézményt mindenek fölött a saját egyéni ambíció eszközévé teszi. A hagyományos előválasztási versengésben a győzelem demokratikus mandátumot jelent, ahol a győztes legitimitást élvez, megvitatva ezt a párt szavazóival, de ő elfogadja a legyőzött riválist személyében és az általa képviselt elvekben is, mélyeknek helyük van a pártban. Mr. Trump ezt nem képviseli, az előválasztást a párton belüli ellentétes véleményekkel szembeni tisztogatásra használja.” Ez mindenki érint, nem csak a republikánusokat, de nem is csak az amerikaiakat. „Elfordulni olyan luxus, amit pártszimpátiától függetlenül egyetlen amerikai sem engedhet meg magának.”
Igen nagy kérdés, hogy Abraham Lincoln pártja miként jutott el Mr. Trump szinte feltétlen nélküli támogatásához. Biden 2020-ban, még négy évvel fiatalabban, megverte Trumpot, aki 2021. január 6-án felfegyverzett puccsal próbálta megőrizni az elnöki hatalmat. Jó eséllyel március 19-én lehet hivatalos mindkettejük elnökjelöltsége, ekkor szavaznak Arizonában, Floridában, Illinois-ban, Kansasban és Ohióban. De beszélnek – halkan – olyanokat is, hogy Barack Obama a Demokrata Koncvencióig (augusztus) királycsinálóként ráveheti pártját, hogy az utolsó pillanatban elnökjelöltet cseréljenek; és az új jelölt nem Michelle Obama lenne – de nő, és hasonlóképpen energizált. Én, ha szavazhatnék, Gretchen Whitmer michigani kormányzóra szavaznék.
Vágvölgyi B. András
Címlapkép: A Republikánus Párt elnökjelöltségére pályázó Donald Trump volt amerikai elnök támogatóihoz beszél Mar-a-Lago birtokán, a floridai Palm Beachben 2024. március 5-én, az úgynevezett szuperkedden. Az előválasztási napon az ország 15 államában döntöttek a republikánus szavazók az elnökjelölt személyéről, azaz mintegy 800 delegálti szavazatról. Trump Vermont állam kivételével mindenütt győzelmet ért el az elnökjelöltségért a Nikki Haleyvel folytatott versenyben. Az elnökválasztást november 5-én tartják az Egyesült Államokban. MTI/AP/Evan Vucci
„Diák, baltával, zálogházasnőt” – nagyjából ennyi volt az újságban a mínuszos hír, amiből Fjodor Mihaljlovics megírta a Bűn és bűnhődést. „Emberjogi harcost, kegyetlen zsarnok, lassú méreggel” – ez lehetne a mai mínuszos hír, de Alekszej Navalnij halála nem mínuszos hír, hanem a világlapok címoldala, hírcsatornák első híre.
A fiatalság körében népszerű dalnokok egyre nagyobb veszélyt jelenthetnek az idős vagy erősen középkorú konzervatív bázisnak, mint a valós politikai ellenfelek (Biden, Gyurcsány).
Hét évvel a blogger halála után a szigetország nem az, ami korábban volt.
Mikor a bomba felrobbant és a Szolejmánit gyászolók között száz körüli halálos áldozattal bírt, akkor az első gondolat mindenkinek a fejében az lehetett, hogy Izrael vagy az Egyesült Államok állhat a támadás mögött.
