Félelmekkel és visszafogott várakozással szemlélte a maradék világ a Hongkong melletti Shenzhen (Sencsen) egykori halászfalujából nevelgetett mára 20 milliós városban tartott kínai-amerikai-orosz csúcstalálkozót. Két nagy – az USA és Kína – valamint a „gyenge triumvír”, Oroszország, vezetőinek találkozóját jóelőre a II. világháborút záró, a rövidesen induló hidegháborút indító jaltai találkozóhoz mérték az eseményt, azzal a különbséggel, hogy Sztálin, Churchill és Roosevelt a győzelem kapujában állt 1945 januárjában, ami a mai nagyokra kicsit sem igaz.
Xi Jinping (Hszi Csin-ping) a legintaktabb: az ő tekintélyét csak a sinológusok figyelmét kicsit borzoló leszámolás tépi, amit a Népi Felszabadító Hadsereg vezetésében évekkel előbb megkezdett, de még ma is tart. Amúgy Kína a technológiai fejlődésben, gazdasági növekedésben, ha nem is épp a legjobb korszakát éli, de menetel rendületlenül. Putyin és az oroszok helyzete ehhez képest a bányászbéka valaga alatt: a Kreml urára szépen ráég a népírtó diktátor imidzse, a harctéri sikerek elmaradoznak; sőt. Hangok jelennek meg az orosz vezetésben, melyek a legfőbb vezetőt kritizálják, úgy a stratégiailag, mint taktikailag.
Mikor Vlagyimir Vlagyimirovics nagy találkozójára készült – végre a nagyok asztalához ülhet, hitte – akkor igazán nem volt szép Zelenszkij kollégától, hogy pont két nappal korábbra időzítette, hogy Kreml urának pet projectjét nagyszabású drón-rakéta támadással lerombolja. Zavar van az orosz erőben, túl sok katona hal meg és túl kevés az eredmény, az is leginkább a civil lakosság ellen, és annak sehol sincs nagy népszerűsége, ha szarrá bombáznak egy-egy iskolát.
A legnagyobb vesztes ezidő szerint Trump. Elnököt még nem utasítottak el ennyire félidős választáson, hiába mondja Donald Trump: ha rajta lett volna a szavazólapon a neve, nyert volna egy sorsfordítót. De nem volt rajta. Illetve dehogynem: magával rántotta az egész republikánus tábort. A hónap eleje óta az ingatlanhandlé-elnök sajátos ízlésű aranyozott stukkójánn béna kacsa ül – legalábbis Amerika-ügyben béna, nemzetközi akciórádiusza azért még elég intakt, látszik, ide teszi most a fókuszt.
Új, győztes demokraták neveit tanulgatja a világ, Jon Ossoff, Abdul al-Sayed , James Telerico egy új nemzedék képviselői, akikkel nagyonis számolni kell a 2028-as demokrata elnökjelöltségi küzdelemben. Ráadásul súlyos kérdéseket vet fel, hogy a kínaiak romantikus kémcsapdájába esett az USA egyik legfontosabb cégvezetője, az Nvidia bőrdzseki-függő volt CEO-ja, a tajvani születésű Jensen Huang. Márpedig a jelen technológiai versenyében két játékos van, az USA és Kína, és most Kínáé lett az upper hand.
A sencseni vörös szőnyegen 2026. november 19-én úgy áll össze a három alak, mintha a világrendnek új tablóképet kellett volna készíteni.
Középen a házigazda Xi (Hszi), két oldalán Donald Trump, a másik oldalon mellette felesége és Vlagyimir Putyin. Mindenki tudja, hol a kamerája, és legalább ketten pontosan tudják, mit szeretnének a képből hazavinni. Putyin ismét a nagyok asztalánál ülhet – bár alacsonyabb szintű fogadása, a 220 centis kínai külügyi alkalmazott a fogadóbizottság elnökeként több, mint fél méterrel volt magasabb a kistermetű orosznál, vacsoránál a cicaasztal – mind azt a kínai elnöktől származó mondatot illusztrálta, hogy „az orosz nukleáris fegyver bevetése Kijev ellen? Nem fogom engedni neki”. A fotókon Xi annak a felnőttnek látszhat, aki a veszekedő vendégek közé teszi a porcelánt.
Trump a választási vereség után erőt akarna mutatni. Aztán a csúcs véget ér, ő felszáll a gépére, és a többiekre hagyja a mikrofont. A díszlet marad, a forgatókönyvet minden szereplő másképp olvassa. Egy nappal korábban Xi még külön fogadta mindkét vendégét. Putyinnal a két ország megingathatatlan kapcsolatáról beszéltek, a szankciók ellen és a többpólusú világrend mellett. Trumpért a kínai elnök szokatlanul a repülőtérre ment, vörös szőnyeggel, öleléssel, pompával. Trump szemmel láthatóan élvezte a fogadtatást. Az APEC-csúcsból kinőtt hármas találkozóhoz azonban napokkal korábban sem volt igazán közös napirend. Washington nukleáris leszerelésről akart beszélni, Moszkva az ukrajnai rendezésről, Peking pedig leginkább a kiszámítható, szépen fényképezhető találkozóban volt érdekelt.
A „második Jalta” ötlete Putyin körül keringett: három nagyhatalom vezetői üljenek le, és tárgyaljanak a világ sorsáról. Az 1945-ös helyszín emlegetése mindenkinek mást jelent. Orosz szemmel a nagyhatalmi rang visszaigazolását, ukrán és európai szemmel annak rémét, hogy róluk döntenek nélkülük. Kínának maga a történelmi párhuzam kényelmetlen: az eredeti jaltai alkuban Peking nem ült az asztalnál, mégis viselnie kellett a következményeket. A kínai vezetés ezért igyekezett távol tartani a háromoldalú üléstől Ukrajna részletes megtárgyalását. A háború persze attól nem tűnt el, hogy nem nyomtatták rá a menükártyára. Trump és Putyin külön, nagyjából negyven percig beszélt róla.
A másfél órás hármas ülésből tíz percet láthatott a nyilvánosság. Xi a történelemből a tanulásról beszélt; Putyin az ENSZ és a nemzetközi jog védelmezőjének szerepébe lépett, miközben hadserege tovább támadta Ukrajnát, civil célpontokat.
Trump a párbeszéd értékét hangsúlyozta, majd az atomfegyverek terjedését hozta szóba.
Xi a nukleáris arzenált Damoklész kardjához hasonlította, és válság esetére forródrótot javasolt. A külső szemlélő itt már keresheti a jegyzőkönyv mellett a színlapot is. Mindenki mondott valamit, amit otthon el tud mesélni; arról, hogy a zárt ajtó mögött pontosan mire jutottak, jóval kevesebbet lehetett tudni. Trump „barátjának” nevezte Vlagyimir Putyint, lelkesen lelkesedett, hogy „történelmet írt”, és azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak, Kínának és Oroszországnak meg kellene vitatnia nukleáris fegyvereik csökkentését. De miután az országok vezetői megtartották első háromoldalú csúcstalálkozójukat, nem történt áttörés nukleáris fegyverek, az ukrajnai háború vagy a mesterséges intelligencia fenyegetéseinek kezelésében.
A négypontos közös nyilatkozat sem lett békeszerződés. Az ENSZ reformját említette, a finomított kőolajtermékek termelésének növelését, a Nemzetközi Büntetőbíróság hatalmával való visszaélés elkerülését és a tisztviselői mentesség tiszteletét, végül azt, hogy atomháborút nem lehet megnyerni és soha nem szabad megvívni. Nukleáris kockázatcsökkentésről tárgyalnának tovább. Ukrajna neve nem került bele. A korábban felvetett, mesterséges intelligencia és nukleáris indítórendszerek kapcsolatáról szóló konkrét vállalás sem jelent meg benne.
Különösen beszédes az ICC-ről szóló mondat. Az a három vezető, aki az ENSZ-rend melletti elkötelezettségét hirdeti, azt is leszögezi, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság ne éljen vissza a hatalmával, és tartsa tiszteletben a tisztségviselők mentességét. Ez a nyilatkozat szövege; hogy melyik kormány pontosan milyen lépést akar belőle levezetni, a négy pont nem fejti ki. A mondat súlya éppen ebben a nyitottságban van. Amikor a hatalom maga beszél arról, meddig terjedhet a számonkérés, a szavak mögött rögtön megjelennek azok is, akik soha nem kapnak meghívót a csúcsra.
Putyin is megkapta a maga mikrofonját. Trump gyors távozása után a három vezető közül egyedül az orosz elnök tartott sajtótájékoztatót. Ismét azt állította, hogy Ukrajna és Európa nem kész a szükséges kompromisszumokra, a krími híd elleni támadások után pedig nem tárgyal Kijevvel, és fájdalmas választ ígért. Közben az orosz erők aznap is támadták Ukrajnát. A csúcs legbiztosabb orosz eredménye ezért nem egy aláírt ukrán alku volt, hanem a státusz:
Putyin a világ két legerősebb gazdaságának vezetőjével egyenrangú résztvevőként mutatkozhatott, engedmény nélkül.
Oroszország gazdasági és technológiai ereje nem nőtt meg ettől a fényképtől, politikai láthatósága talán igen. Xi ennél csendesebben nyert. A vendégeket fogadó, higgadt közvetítő képét vitte színre, miközben elkerülte, hogy a saját nyakába vegye az ukrajnai háború rendezésének felelősségét vagy egy azonnali nukleáris leszerelési vállalást. Kína gyorsan bővülő arzenálja még mindig jóval kisebb az amerikainál és az orosznál; Peking szerint a két nagyobb birtokosnak kell előbb csökkentenie a készleteit. Hszi és Trump külön találkozójáról a kínai állami beszámoló stabilabb kapcsolatokat, kereskedelmi és mesterségesintelligencia-kérdéseket, valamint egy később kidolgozandó akciótervet említett. A kínai elnök így egyszerre lehetett a rend őre és a saját mozgásterének gondos kezelője.
Trump számára a mérleg homályosabb. A félidős választáson a demokraták megszerezték a kongresszus ellenőrzését; még a régóta republikánus Kansasban is szenátusi helyet nyertek. Michiganben Abdul El-Sayed, a vallása miatt heves támadásoknak kitett demokrata nyerte a szenátusi versenyt. Az új ellenzék egyik arca lehet; Kansas eredményével együtt az ő győzelme is azt mutatja, milyen messzire ért a republikánusok elutasítása. Trump neve nem minden szavazólapon szerepelt, a vereség mégis az ő elnökségéről szólt. Sencsenben a világ vezetői közé állhatott, de a találkozó után sajtótájékoztató nélkül távozott. Később a saját közösségi oldalán jelentette be, hogy pénteken beszél majd a történtekről. Amíg ő a beszámolót halasztotta, Putyin már elmondta a magáét.
Trump politikai barátként köszöntötte az orosz elnököt, az európai szövetségeseknek ebből nehéz volt megnyugtató következtetést levonni.
A repülőről Trump Berlinbe telefonált, ahol Ukrajna európai támogatói tanácskoztak. Az erről szóló Politico-riport európai tisztviselőkre hivatkozó beszámolója szerint azt mondta, Putyin komolyan gondolja a béketárgyalást, és erősen megkérdőjelezte a Kijevnek nyújtott további milliárdos katonai támogatást. A teremben jelen lévők egyike általánosabb, a háború emberveszteségét és költségét hangsúlyozó beszélgetésként írta le a hívást.
Friedrich Merz német kancellár válasza szerint Európa éppen azért támogatja Ukrajnát, hogy az erősebb pozícióból tárgyalhasson a békéről. Steve Witkoff amerikai különmegbízott pedig azt hangsúlyozta, hogy Trump őt és Jared Kushnert is a koalíció támogatására küldte. Az egymásnak feszülő beszámolókban ugyanaz a kérdés hallatszik: a békéhez vezető úton Ukrajna védelmének megerősítése vagy a támogatás visszafogása az első lépés?
Miközben Berlinben az európai vezetők azt próbálják elérni, hogy helyük legyen az őket érintő tárgyalásokon, az amerikai–kínai verseny másik színpadán is leomlik egy szépen festett fal. Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója és a kínai kémnő, Alice Huang szingapúri technológiai vezető kapcsolatát tárgyalják. A férfi elismerte a viszonyt, később távozott a cég éléről. Amerikai hírszerzési értesülések szerint a nő Kínának gyűjthetett információt, és befolyásolhatta a fejlett chipek kínai hozzáféréséről folyó vitát. Peking tagadja a kémvádat; az amerikai igazságügyi tárca november közepén még nem jutott arra a következtetésre, hogy Alice Huang kém volt. Ezért a történetet gyanúként kell olvasni. A bizonyított viszony és a vizsgált hírszerzési szerep nem ugyanaz az állítás. A gyanú ettől még a rendszer érzékeny pontjára mutat.
Az Nvidia chipjei a mesterséges intelligencia fejlesztésének kulcseszközei, miközben Washington évek óta korlátozza a legfejlettebb technológia kínai eladását. Jensen Huang az enyhítés mellett érvelt: szerinte az amerikai termékek kínai jelenléte az Egyesült Államok versenyképességét is szolgálhatja. A nő olyan üzleti körökben mozgott, amelyekben egy nagy technológiai vállalat vezetőjével találkozni önmagában természetes. Hogy a személyes kapcsolatból milyen adatok vagy befolyás származtak, vizsgálat tárgya. A botrány igazi kérdése túlmegy a hálószobán: egy stratégiai iparág szabályairól ki dönt, mennyit tudnak a döntéshozók a körülöttük működő érdekekről, és ki ellenőrzi a kivételeket?
Így kerül az AI-chip a sencseni csúcs mellé. Az egyik asztalnál az atomfegyverek emberi ellenőrzéséről beszélnek, a másik történetben az a technológia forog kockán, amely a következő évtized katonai és gazdasági hatalmát is alakíthatja. A nagyhatalmi versenynek nincs külön diplomáciai és külön vállalati bejárata; az emberek átjárnak a kettő között.
Trumpot a kínai fogadtatás szépsége nyűgözte le, Putyin a kamerák előtt valamennyire visszakapta a rangját, Xi ügyesen rendezte a színpadot. Európa közben Berlinben keresi a székét, Ukrajna a védelméhez szükséges támogatást. A fénykép valóban történelmi lehet. Egyelőre inkább azt mutatja meg, ki állhatott rajta, mint azt, hogy a képen kívülieknek biztonságosabb lett-e a világ.
Vágvölgyi B. András
Címlapkép: Vlagyimir Putyin orosz elnök, Hszi Csin-ping kínai államfő és Donald Trump amerikai elnök (b-j) megbeszélésükre érkeznek az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) kétnapos csúcstalálkozójának második napján a dél-kínai Sencsenben 2026. november 19-én. (fotó: MTI/EPA/Kreml/Szputnyikpool/Vjacseszlav Prokofjev)
Nélküled nincsenek sztorik.
Bankkártya
Átutalás
PayPal
1%
Így is támogathatsz
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!
Belföld
Külföld
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001 Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Támogasd a munkánkat 10 ezer forint adománnyal, mi pedig megajándékozunk egy pólóval. Katt a részletekért.
Üvegvisszaváltással
Támogasd a munkánkat palackvisszaváltással, kattints az üvegvisszaváltós oldalra, mentsd el a kódunkat, és használd azt a Repontoknál!
Bankkártyával az AdjukÖssze.hu oldalon
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Havi előfizetés a Patreonon
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Benevity rendszerén keresztül
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
SZJA 1% felajánlásával
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Izrael, a túlvilágított választási kaszinó, egyelőre tovább zúg a kijárat nélküli hajnalban, ugyanannál a rulettasztalnál ül, ugyanazokkal a zsetonokkal, ugyanazzal a krupiéval, ugyanazokkal a sanszokkal.
A diákok úgyse tudják ki volt Makavejev vagy mi a fekete film, de azt tudhatják, hogy csinálhatnak egy szexi, vad, barbár, kulturálisan még érdekesebb Szerbiát, mely talán polgárosulhat valamikor és magáévá teheti az európai minimumot. Drukkoljunk!
Kína szuperhatalom és elsőségre törekszik, középtávú, háromszáz éves terveikben szerepel Kelet-Szibéria és az Északi-sarkvidék megszerzése, döntő befolyás az egykor gyarmatosított, ma Globális Délnek nevezett területen és Európa kicsi, elegáns, tengerparti butiksorrá tétele.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!