Kiváncsi lennék, hogy magyar adófizetői pénzből mennyi ment csak most el Orbán diplomáciai ámokfutására, melynek praktikus haszna tart a zérushoz.
Agresszív autokraták, populista diktátorok, uzurpátorok és más tirannusok most olyan világhelyzetet alakítottak ki, amelyben 1962-es szintű (kubai rakétaválság) a robbanásveszély.
Kína, a szövetségesei és akik velük szemben állnak.
Távolinak tűnik a probléma, de nem az. Magyarország, az elmúlt tizenhárom évben sajnos szokásosan, diktátorpárti, a népi Kína gigantikus hátsójához támasztja létráját a seggnyaláshoz, és széttárja kezét, hogy ekkora hatalommal, mint Kína, nem lehet ujjat húzni.
Előtte mindenféle légbőlkapott információk kezdtek terjedni, majd elhalni, hogy Xi Jinping (Hszi Csinping) elnök-főtitkár-császárkonfúciusznak nehézségei támadhatnának, az életére törnének, körmönfont ellenségek szuttyogtatnák.
