“Szorul a hurka” írja a közösségi média felületein Hunczuth László Garaczi remekíró és tényleg! Amikor kiderült, hogy “szörnyek járnak odakint”, amibe végsősoron belebukott a rendszer, annak iniciatív kezdőpontja – szándékos képzavar – nem volt kristályos sokaknak sokáig. Nem triumfálni akarok, de már a kezdetektől emlegettem ezt a szálat. Zabolátlanul. 

„Lévai Anikó járt közben a kegyelmi ügyben. Novák Katalin az utasítására cselekedett, nem tehetett egyebet. Lévai Anikó barátnője volt Kónya Eugénia, Kónya Endre (a sajtóban K. Endre) édesanyja, aki a Mikes grófi család zabolai kastélyába szintén bejáratos. Kónya Eugénia köztiszteletnek örvendő tanítónő a faluban. A székelyföldi Zaboláról beszélünk, amit Mikes Katalin grófnő visszakapott a román államtól és panzióvá alakítottak át. Gyakran vendégeskedett a grófnő meghívására ott Lévai Anikó is. Tőle érkezett a felkérés Kónya Endre szabadon bocsátására. Mikes Katalin grófnő (Zágoni Mikes Kelemen leszármazottai) menye Ugron Zsolna írónő, aki egy időben a grófnő Gregor nevű fiával kötötte össze az életét. A grófnő egy bengáliai főnemessel házasodott össze egyébként és két fiuk született. Lévai Anikó megkérte Balog püspököt, hogy segítsen, Balog közbenjárt Novák Katalinnál, aki nem tehetett egyebet, egy rémet szabadon kellett engednie, remélve, hogy ez a kis trükkös apróság soha nem derül ki. De egy vidéki ügyvéd kiszúrta, így bukhatott meg a Fidesz. Köszönjük, Lévai Anikó! Sok-sok tönkretett élet,  olcsó pénzen felvásárolt vállalkozás köszöni, hogy távoztatok!”

Ez egy a világhálón egy napja kerengő szöveg, érzelmes is, lényegre tapintó is. Az igazi odafigyelősök persze már régóta sejthették ezt a lehetséges magyarázatot, Anikó asszonyt, aki Kéri tanár úr szerint roppant okos és talpraesett szolnoki lány volt egyetem-, és Bibó kollégista korában, hogy aztán. Ismertem Anikó asszonyt, többször beszélgettünk, utoljára – akkor már a véletlen eredményeként – a 2006-os filmszemle nyitóünnepségén a Kongresszus Központban, ahol egymás mellé szólt az ülőhely.

Ez volt az a szemle, amikor Szabó István Rokonok c. filmje volt a nyitóelőadás, mely Móricz Zsigmondból sarjadzott és alapvetően a klánszellemből szaporuló, a “mezővárosi elitek” által művelt sógor-koma viszonyrendszerén alapuló korrupciót és annak társadalmi környezetét tárgyazza. E filmszemle nagy eseménye volt, hogy a rendezőt, Szabó Istvánt a volt és az aktuális miniszterelnök (Orbán Viktor; Gyurcsány Ferenc) mintegy egymással versengve ölelgette; az apropó Szabó filmrendező éppen akkor kiderült ügynökmúltja volt, mely kiderülést nem tudott tartásosan viselni, viszont legalább kiderült, hogy mit ér egy Oscar-díj Magyarországon.

Ám amiről a híradó szól, az ezúttal nem Móricz Zsigmond, hanem Mikszáth Kálmán. A Noszty fiú esete Tóth Marival (első megjelenés: 1908) járja körül azt a vagy százharminc évvel ezelőtti témát, aminek a NER időszakában egyfajta kopírozását láthattuk. Mikszáthnál az eladósodott Noszty Ferenc huszárhadnagy Trencsénben állomásozik, a helyi polgármester lányának udvarol.

Pénzzavarban, mint dzsentriék mindig, ezért a családja kétségbeesett lépésre szánja el magát: a család Feri megmentésére egy új, biztos fogást javasol: vegye feleségül a dúsgazdag Tóth Marit. Noszty Feri – bár kezdetben idegenkedik a polgári családból származó lánytól – beleveti magát a hozományvadászatba. Határozott fellépésével, jóképűségével és nemesi származásával bűvöli el a lányt és apját, Tóth Mihályt. A Tóth család kezdetben ellenzi a házasságot a kérő kétes hírneve miatt, ám Mari beleszeret Feribe.

Eddig a hasonlóság, a pénzen, kapcsolaton, networkön vett kutyabőr, de legalábbis annak atmoszférája. Ebből a paradigmatikus mikszáthi sztoriból, az a hasonló a NERsevik elit rangkórságát illetően Tóthékhoz, ez pedig – nevezzük így, az arisztokrácia-vágy –, mely fogalom magyarázatot igényel.

“Urizálni úrigyerekek tudnak, de én parasztgyerek vagyok” – mondotta egyszer szájával a szakonyfalusi Richelieu, a vezér-parvenü, Rogán Antal. 

Románia a kommenizmus ottani zajos bukása után más utat választott az államosított javak kárpótlása, a reprivatizáció terén, mint hazánk, vagy például Cseh-Szlovákia. Nem voucher volt, nem kárpótlási jegy, illetve volt az is, de volt ún. restitúció, a kommunista állam által (többek között az 1945-ös földreform és az 1948-as államosítások során) elkobzott javak visszaszolgáltatása látványosabb szerepet játszott.

Ez egy nagyon lassú és sok akadályba ütköző folyamat volt, a jogtalanul elkobzott magán-, és egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását vagy kárpótlását jelentette. A restitúcióban a természetbeni visszaszolgáltatás élvezett elsőbbséget, de ha ez nem volt lehetséges (például az épületet lerombolták vagy funkciót váltott), a jogosultak pénzbeli kártérítésre vagy állampapírokra lettek jogosultak.

Haverilag jólismerek én is a marosvásárhelyi, a Maros-parti Alea lakótelepen felnőtt férfit – Bayer Zsolt szép szavával egykor akár “panelprolinak” is cimkézhető lett volna, de: szörprájz!! – akinek mára nagyjából az összes erdélyi város főterén van egy takaros háza. A pl kolozsvári az Egyetem utcában az az épület, melynek erkélyéről gr. Teleki Pál miniszterelnök integetett 1940-ben a bevonuló magyar csapatoknak. Mondhatni, nem nagy ügy az a néhány takaros ingatlan, csak annyi kellett hozza, hogy az anyukája családneve gróf Bethlen legyen. És mindezt papírokkal is tudja igazolni.

Nem szokatlan, Erdélyben van számtalan Apor, Bánffy, Mikes, akiknek a felmenői 1949-től a hatvanas évek közepéig naphosszat álltak combközépig vízben rizstermesztés közben Dobrudzsában vagy a Duna-deltában, kitelepítés elszenvedőiként kényszermunkásként, de a leszármazottak persze büszkülnek családtörténetre, kutyabőrre és a megörökölhető javak visszaszerzésére a román államtól.

A román szélsőjobb, a Corneliu Vadim Tudor fémjelezte Nagy-Románia Párt, illetve Orbán Viktor román politikai szövetségese, Gheorghe Simion (AUR párt) sem ünnepelte nagy erőkkel a magyaroknak kárpótolt ingatlanok visszatérítését; hogy aztán az olyan, a “román sparhelthez” (a hajdani Vatra Romaneasca) kötötő szélsőnacionalistákat ne is említsünk, mint a marosvásárhelyi “fekete március” szellemi iniciátora, az orvosprofesszor Opris Zeno.

Az erdélyi arisztokrácia tehát visszakerült díszleteibe, a “gebasz a Tündérkertben” ezügyben ott kezdődött, illetve folytatódott, hogy az ingatlan megvolt, de az esetek többségében a zsé hiányzott. Az ezáltal megképzett életérzésre, az eltartott kisujjra és a geneológiai sznobizmusra még egy lapáttal rátett, hogy Boga Anna állatorvos és férje, gróf Kálnoky Tibor vendégeként az utóbbi, ősi miklósvári kastélyában többször vendégeskedett Charles, walesi herceg (jelenleg III. Károly egyesült király, a Brit Nemzetközösség államfője), addig-addig, hogy maga is vásárolt – a takaros jelzővel szintén jellemezhető – erdélyi ingatlant.

Magyarországon az arisztokrata repríz nem ment nagyot, bár láttam magam is budakörnyéki lovaspoló-mérkőzést, tudom, hogy egy lópoló istálló argentin lovászfiúk nélkül hajítófát sem ér, ismerek kalandos őrgrófnőt, de a honi magyar arisztokrácia csatakiáltását mégiscsak Esterházy Péter hallatta, még a kilencvenes évek legelején, mondván: “Földet vissza nem veszek!”.

Erdély más. Ott a Magyar Történelmi Családok Egyesülete rendszeres Castellum bálokkal őrzi a történelembe áztatott kiválasztottságtudat gyökérzetét. És itt jön be a Tóth Mari-effekt! Az erdélyi Noszty-fiúknak jól esett az instant meghívás Tiborcz István, az istenkirályi vő budai Költő utcai Botaniq Clubjába, a NERsevik újpénzesek pedig úgy érezhették, hogy történelmet vásároltak maguknak. Lázár János bakterbáró batidai vadászkastélya a feudalizmus ritmusára ketyeg, és ő nem bírja a kritikát, még ha becsületes rendőrtisztek is halnak bele a tüntetésengedélyért rájuk mért kompromatba.

Sir Rákay Kálmánfülöp hollywood-külsői filmproducer és “zenetévés hülyegyerek” egy gyermekkórháznyi összegért igazi angol klubba vásárolta be magát, ami azért nem akarámilyen péniszpótlék.

Pénzt adni a zablolai (Háromszék, Kovászna megye) Mikes kastélyra, majd ott hűsölni nyaranta a Kárpátok ölén, jómulatság, férfimunka, még akkor is, ha ebben is nők vitték a prímet. Novák Katalin, Lévai Anikó szerettek odajárni, Zabolára, és a tiszteletreméltó Kónya Eugénia tanítónéninek biztos voltak kedves történetei a közeli medvészetből, vagy az 1564-es tordai országgyűlés időszakából, mikor a fejedelmi Erdély vallásszabadságot tanított Európának.

Az a “szegény Bandi meg, hát csak a főnökét akarta védeni, a kormányunk által korábban kitüntetett Vásárhelyi Jancsit, hát igen, ő pedofil, jó hogy már házi őrizetben van a Bandi, de idegesíti a lábperec, mert pittyeg, ha csak a kertkapuba kimegy. Rendben, dolgozni már nem mehet, mindjárt 65, gyerekek közé, depláne nem, de mit szólna a Ferenc pápa, hogy a Bandi még mindég házi őrizetben, mikor ő majd a Szépművészeti Múzeumban fogadja a magyar előkelőségeket?! És a legnagyobb hatalmú magyarországi asszonyság megszólíthatta Balog miniszterpüspököt, vesse latba befolyását, szabadíttassa meg a Kónya Bandit a lábperectől!

Pünkösd után, a csíksomlyói zarándoklat utánra látszik eszkalálódni a kegyelmi ügy. Balog páter tagad és hallgat, utolsó leheletig védi Anikó ex-királynét, aki a hatvanpusztai építkezés irányítójaként megtiltotta az ott dolgozó roma munkavállalóknak, hogy ránézzenek vagy megszólítsák. Tóth Mari nem akar szembenézni, nem akarja a bukás miatti balhét elvinni, pedig az egész Fidex-stelázsi emiatt borult. Tudjuk, a pedofilokat a börtönök nagyonis hierarchikus beltársadalmi is kiközösíti, és ennek a kiközösítésnek ott is tudnak igencsak fájdalmas következményei lenni.

Az új kormánypárt közleményt adott ki: “A kegyelmi ügy dokumentumai alapján sem az Igazságügyi Minisztérium szakmai testülete, sem az akkori igazságügyi miniszter, Varga Judit nem támogatta K. Endre kegyelmi kérvényét. Mégis kegyelmet kapott. A dokumentumok szerint Novák Katalin azt kérte, hogy a döntés még a pápalátogatás előtt szülessen meg, Varga Judit pedig végül ellenjegyezte a kegyelmet. Ez az ügy nem zárható le lemondásokkal és hallgatással. A magyar embereknek joguk van tudni, kik, miért és hogyan jártak közben egy olyan ember kegyelméért, aki a bicskei gyermekotthon áldozatait próbálta elhallgattatni.”

A TISZA-kormány tehát nyilvánosságot, vizsgálatot és valódi felelősségre vonást akar. És erre még ráerősített a miniszterelnök: „A ma nyilvánosságra került információk után felszólítom Novák Katalint, hogy 3 év késéssel valljon színt, hogy az Orbán-család utasítására/kérésére adott-e kegyelmet Kónya Endrének.” A “mindenszaristák” szerint Magyar Péter a volt feleségét, három gyermeke anyját mentegeti, kétségtelenül lehet ilyen fénytörés, de ez az ügy jócskán túlmutat a párkapcsolati drámán vagy szappanoperán; meghatározó, történelmi eseménye lett a 2020-as évek közepének, amiben magánéleti megfontolásoknak helye nincs.

S (și) az események a vázoltak irányába kumulálódnak.

Vágvölgyi B. András

Címlapfotó: A zabolai Mikes-kastély. Forrás: Wikipedia. Készítette: Fmvh – A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=17247881