Miért Gretchen Whitmer – vita után, döntés előtt az amerikai elnökválasztásról
Péntek hajnalban elnökjelölti tévévitát tartottak az Egyesült Államokban, két koros gladiátor csapott egymásnak, és az egyikük győzött. Trump volt az.
A nemzetközi sajtó tele van Orbán Viktor magyar miniszterelnök diplomáciai trollkodásának kritikájával, Orbán „békemisszionárius” póza, a „Hungarian Air Force One”-on a világot körberöpködő szélhámoskodása – hogy most ő Európa „vezető ereje” – leginkább azt mutatja, hogy ő Putyin és Xi (Hszi) „hasznos idiótája”, az orosz diktátornak belpolitikai siker, a kínainak meg majd csak az számít, mennyire tud rést ütni az elektromos autók piacán soros elnökként az európai védővámok bástyafalán.
Erőlködése leginkább arra a „Kun Mediátor Bróker Marcsikára” emlékeztet, aki az egyik leghíresebb magyar „Ponzi scheme” ügy (piramisjáték) elkövetőjeként mintha bejelentkezett volna a Merrill Lynchhez, hogy lenne ő szívesen a Wall Street farkasa. A kistérségi bázisnak bejön, feledteti a rossz választási eredményt – „világpolitikus” lett a mi hurkatöltő „békeforradalmár” fiunk – és fürdőzni is lehet a nemzetközi médiafényben.
Sokszor elmondtam, megírtam már, hogy Orbán Viktor személyiségtorzulására magam 1990. novemberében jöttem rá, mikor majd egy teljes napot együtt töltöttünk kettesben New Yorkban. Nem mondom, írom meg mégegyszer: a fiatal, akkor 27 éves Orbán akkori himnikus önpolírozása olyan mérvű cezaromániáról árulkodott, ami erősen visszatetsző volt.
A minap ezt írtam témánkkal kapcsolatban, bocs az önidézetért, de ma sem tudnám jobban:
„az EU soros, fél éves rotációs elnökeként Orbán nem az ötszázmilliós gazdasági óriás (amelyben hazánk a lakosság 2, és az összesített GDP 1 százalékát képviseli), Európa vezetője. Úgy viselkedik, mintha ő lenne Anthony Blinken amerikai külügyminiszter, az ember már várja, hogy elhozza a békét Gázába és Izraelbe is. Egy régi történet jut eszembe, Kéri László politológus sztorija, aki nemzetközi alkotmányjogot is tanított a jelen miniszterelnökének a nyolcvanas évek elején: az amerikai alkotmányról volt szó, benne az elnök szerepéről és arról, hogy amerikai elnök csak Amerikában, amerikai szülőktől született amerikai lehet. Kéri szerint ekkor a kis Orbán Viktornál kis híján eltörött a mécses, időbe telt feldolgoznia, hogy amerikai elnök nem lehet. Van olyan, hogy a megalománia személyiségjegy.”
A megalománia egy dolog, a más tollaival ékeskedés pedig egy másik. Az Unió vezetői – Charles Michel, Joseph Borrell és Ursula von der Leyen – nem győzik hangsúlyozni, hogy Orbán a maga nevében jár el, a „soros elnök nem képviselheti az Uniót”, pedig Orbán turbósított home video-i az Uniós elnökség Rubik-kockájával vannak felülpecsételve és a mérsékelten szellemesnél azért valamivel rosszabb elnökségi mottó – MEGA: Make Europe Great Again – is előkerül a Trumpot váró Mikulás-zsákból.
Kedvenc Orbán-videóm lehetne ebben az évben egy olyan felvétel, ahol Orbán megtudja novemberben, hogy mégsem Trump nyerte az elnökválasztást az USA-ban. Amire sajnos – asofnow – kicsi az esély, de a „remény hal meg utoljára”.
Hogy Orbán végre elment Zelenszkijhez, az eddig oké. Az, hogy már menetközben Szijjártó Moszkvában papagájkodott, az már nem oké, és hogy két napra rá a magyar miniszterelnök titokban Putyinhoz látogatott gazsulálni, az pedig már depláne nem oké. Az Oroszország-szakértő Rácz András mondta ezt a 444-en:
„Putyin nem csak azzal alázta meg Orbánt, hogy mindegy mit mond, vagy mivel ’turnézik Kijevben’, hanem azzal is, hogy már az elején közölte, tisztában van vele, hogy Orbán itt az Európai Uniót képviseli. (…) Négy, elméletileg lehetséges megfejtés van Rácz szerint: (1) az egyik, hogy Orbán orosz ügynök, és valójában Moszkvát szolgálja Ukrajnával, az EU-val és a NATO-val szemben, nem pedig Magyarország érdekeit. (2) A másik lehetséges magyarázat, hogy Orbán meg van arról győződve, a háború átütő orosz győzelemmel és Ukrajna teljes pusztulásával végződik, ő pedig kész zökkenőmentesen érték- és szövetségi rendszert váltani, hogy a győztes oldalon legyen a háború végén. (3) A harmadik lehetséges magyarázat, hogy Orbán elhiszi, az újraválasztott Donald Trump képes lesz azonnal békét teremteni Ukrajnában, így megpróbál ugyanúgy vátesznek tűnni, mint a 2015-ös migrációs válság idején. Ha ez nem így lesz, akkor Orbán nem nyert semmit, csak rengeteg politikai veszteséget generált Magyarországnak. (4) A negyedik lehetséges magyarázat, hogy Orbán tényleg úgy gondolja, elég befolyásos ahhoz, hogy képes legyen közvetíteni a harcoló felek között. Ez viszont azt jelentené, hogy a miniszterelnök mostanra teljesen és tökéletesen elszakadt a valóságtól. Más szavakkal: megbolondult.’”
Ahogy a Szabad Európa szakcikke mondja: „olyan félként tudja magát definiálni, mint aki előtt Oroszország és Kína is megnyitja a kapuit. Meg akarja mutatni, hogy Magyarország közvetítő lehet a nagyhatalmak között”. Elméretezés, önhittség, a világban elfoglalt hely pontatlan érzékelése, ahogy ezt a kórházi folyosón mondják:
„ott jön a csávó, aki azt hiszi magáról, hogy ő Napóleon”
Hamár Franciaország! Orbán szövetségese, Marinne Le Pen pártja nagyot bukott vasárnap a francia választások második fordulójában, csak a harmadik helyre futott be, másnap annyire elvitte őket a kétségbeesés, hogy odahagyva korábbi identitárius (neofasiszta) EP-frakciójukat, csatlakoztak is az Orbán Viktor nevével fémjelzett – az osztrák Szbadságpárttal és a cseh ANO-val közösen alapított – Patrióták frakcióhoz.
Mondhatnánk, siker a Fidesznek, de az új EP-frakcióban háromszor annyian vannak a franciák, rögtön ők is állították a frakcióvezetőt, Le Pen 28 éves miniszterelnök-jelöltje, Jordan Bardella személyében, a Fidesznek az EP-veterán Gál Kinga személyében egy frakcióvezető-helyettesi poszt jutott. A közép-európai alapítású szélsőséges frakciónak megvan a követelmény szerinti minimum hét országból érkező szervezete és 84 tagja van jelenleg.
Az eddig említettek mellett csatlakozott mára Matteo Salvini pártja, az északolasz Liga, a szélsőséges neofrancóista spanyol Vox, a hasonló Chega Portugáliából, a cseh eskümotorosainak jobberei, a hajviseletében csak Donald Trumphoz mérhetően extrém Geert Wilders holland Szabadságpártja, a flamand szélsőségesek Belgiumból, a baltás vikingek Dán Néppártja, görög neonácik és a Lettország Mindenek Előtt.
Bardella frakcióvezető elmondta a Politico szerint azt is, hogy „a Patrióták reményt jelentenek olyan európai polgárok tízmillióinak, akik értékelik identitásukat, szuverenitásukat és szabadságukat. Mint hazafias erők, azon fogunk közösen dolgozni, hogy visszaszerezzük intézményeinket és újraorientáljuk (az Európai Unió) politikáját, hogy az népeinket és nemzeteinket szolgálja.” (Ugyanott kéz alatt Harley-Davidsonok kaphatók, norvég sátánista parafernáliákkal, kitaposott Martens bakancsokkal, baseball ütőkkel és orosz egyházi zenékkel magnókazettás kiszerelésben, melyekre aztán igazán jól lehet gördeszkázni.)
Kiváncsi lennék, hogy magyar adófizetői pénzből mennyi ment csak most el Orbán diplomáciai ámokfutására, melynek praktikus haszna tart a zérushoz – illetve természetesen az is érték, hogy sikerült sokadszorra hülyét csinálni magából nemzetközi vizeken –, viszont lehet majd heveskedni vele kistérségi Fidesz-szavazók előtt, feledtetni a 2010 óta legrosszabb választási eredményt, zavart az erőben, eladni magát „Európa Vezéreként”, és folytatni a parasztvakítást, mely rendszerének, politikájának, és sérült személyiségének alapja.
Vágvölgyi B. András
Címlapfotó: Orbán Viktor / Facebook
Péntek hajnalban elnökjelölti tévévitát tartottak az Egyesült Államokban, két koros gladiátor csapott egymásnak, és az egyikük győzött. Trump volt az.
Amerikában a Columbia, az NYU, a CUNY, a Harvard, az Austin/Texas egyetemi hallgatóinak zöme jó eséllyel nem antiszemita, vannak Izrael ellen lázadó zsidó hallgatók is.
Bérdi Zsolt szólal meg, aki a 2008-09-es cigányok sérelmére aljas indokból elkövetett sorozatgyilkosság elsőrendű vádlottjának védőügyvédje volt a büntetőperben.
Michael Cohen még a nyolcvanas évek végén került Trump birodalmába, istenítette az ingatlanfejlesztőt és sok sikamlós, sőt mocskos ügyet intézett el neki.