Slamasztikában van a magyar külügy, és nem csak a provinciális erőlködés, nyögés, bolond lukból bolond szélt fújó központi akaratoskodás és rossz taktika miatt.
Pöcshossz méregetés: pipa. Donnie-é nagyobb. De mégis Vova nyert. Legalábbis látszólag.
Zavar az erőben, a Trump-Putyin bromance vakolata máladozni látszik, mi lesz ennek a vége? Megújuló amerikai fegyverszállítások Kijivnek, kemény szavak olykor (“a talajszintre bombázom Moszkvát”), és a putyini nem-engedés Rettegett Iván álmából.
Amikor az USA azt mondja, hogy készen áll a csapásra, akkor valóban akar és tud is csapást mérni.
A Trump-kormány egyfajta globális Schmidt Máriaként hörög fulladozva a gondolatszabadság ellen.
Ha a trumpi Kanada-politikára adott válaszként tényleg Európához csatlakozik ez a gazdag és hatalmas ország, az nagy erősödést jelent majd az EU-nak és Ukrajna EU-csatlakozásának.
A piacok idegösszeroppannak a bizonytalanságtól, a termelőágazatok és a szövetségesek, az amerikai és a külföldi befektetők, a maradék világ ugyancsak idegösszeroppanást kap.
A mostani visszavonulás taktikája és stratégiája indián technika: ezen a télen és a tavaszon hagyniuk kell a demokratáknak, hogy a republikánusok maguk alatt fűrészeljék a fát.
Gabbard harctéri tapasztalatai alapján ellenezte a „rendszerváltó beavatkozásokat”, az amerikai katonai szerepvállalást, ami talán megérthető, az viszont kevésbé, hogy vérszomjas diktátorokat kezdett babusgatva védelmezni.
Feltehetően azért nem lesz olyan gyors és egyértelmű Rogán Antal washingtoni fehérre mosása.
