Kiváncsi lennék, hogy magyar adófizetői pénzből mennyi ment csak most el Orbán diplomáciai ámokfutására, melynek praktikus haszna tart a zérushoz.
Péntek hajnalban elnökjelölti tévévitát tartottak az Egyesült Államokban, két koros gladiátor csapott egymásnak, és az egyikük győzött. Trump volt az.
Amerikában a Columbia, az NYU, a CUNY, a Harvard, az Austin/Texas egyetemi hallgatóinak zöme jó eséllyel nem antiszemita, vannak Izrael ellen lázadó zsidó hallgatók is.
Bérdi Zsolt szólal meg, aki a 2008-09-es cigányok sérelmére aljas indokból elkövetett sorozatgyilkosság elsőrendű vádlottjának védőügyvédje volt a büntetőperben.
Michael Cohen még a nyolcvanas évek végén került Trump birodalmába, istenítette az ingatlanfejlesztőt és sok sikamlós, sőt mocskos ügyet intézett el neki.
A diáklázadóknak Izrael puszta léte már a probléma, míg a Hamasz gyilkos kezdeménye a gyarmatosítók elleni harc dicsőséges kalandja, a cél Izrael eltörlése és nem a két-állami megoldás.
Mikor a popkultúra, a politika, történelem és a valós bűncselekmények (true crime) találkoznak a boncasztalon, az a szépség maga.
Ha van valaki, akibe genetikailag is kódolt az Izrael-ellenes érzelmek felkorbácsolása, akkor May Shigenobu japán tévészemélyiség az. A csúnyán elhúzódó háború sajtója viszont exponenciálisan romlik.
Valószínűleg az Államok történetének két legkevésbé kedvelt elnökjelöltje fog újra versengeni novemberben. Valamint a két legöregebb is.
„Diák, baltával, zálogházasnőt” – nagyjából ennyi volt az újságban a mínuszos hír, amiből Fjodor Mihaljlovics megírta a Bűn és bűnhődést. „Emberjogi harcost, kegyetlen zsarnok, lassú méreggel” – ez lehetne a mai mínuszos hír, de Alekszej Navalnij halála nem mínuszos hír, hanem a világlapok címoldala, hírcsatornák első híre.
