Miért Gretchen Whitmer – vita után, döntés előtt az amerikai elnökválasztásról
Péntek hajnalban elnökjelölti tévévitát tartottak az Egyesült Államokban, két koros gladiátor csapott egymásnak, és az egyikük győzött. Trump volt az.
Péntek hajnalban elnökjelölti tévévitát tartottak az Egyesült Államokban, két koros gladiátor csapott egymásnak, és az egyikük győzött. Trump volt az.
Amerikában a Columbia, az NYU, a CUNY, a Harvard, az Austin/Texas egyetemi hallgatóinak zöme jó eséllyel nem antiszemita, vannak Izrael ellen lázadó zsidó hallgatók is.
Bérdi Zsolt szólal meg, aki a 2008-09-es cigányok sérelmére aljas indokból elkövetett sorozatgyilkosság elsőrendű vádlottjának védőügyvédje volt a büntetőperben.
Michael Cohen még a nyolcvanas évek végén került Trump birodalmába, istenítette az ingatlanfejlesztőt és sok sikamlós, sőt mocskos ügyet intézett el neki.
A diáklázadóknak Izrael puszta léte már a probléma, míg a Hamasz gyilkos kezdeménye a gyarmatosítók elleni harc dicsőséges kalandja, a cél Izrael eltörlése és nem a két-állami megoldás.
Mikor a popkultúra, a politika, történelem és a valós bűncselekmények (true crime) találkoznak a boncasztalon, az a szépség maga.
Ha van valaki, akibe genetikailag is kódolt az Izrael-ellenes érzelmek felkorbácsolása, akkor May Shigenobu japán tévészemélyiség az. A csúnyán elhúzódó háború sajtója viszont exponenciálisan romlik.
Valószínűleg az Államok történetének két legkevésbé kedvelt elnökjelöltje fog újra versengeni novemberben. Valamint a két legöregebb is.
„Diák, baltával, zálogházasnőt” – nagyjából ennyi volt az újságban a mínuszos hír, amiből Fjodor Mihaljlovics megírta a Bűn és bűnhődést. „Emberjogi harcost, kegyetlen zsarnok, lassú méreggel” – ez lehetne a mai mínuszos hír, de Alekszej Navalnij halála nem mínuszos hír, hanem a világlapok címoldala, hírcsatornák első híre.
A fiatalság körében népszerű dalnokok egyre nagyobb veszélyt jelenthetnek az idős vagy erősen középkorú konzervatív bázisnak, mint a valós politikai ellenfelek (Biden, Gyurcsány).