Ezt mondta az arcomba Hajdu Szabolcs 2011-ben egy palicsi filmfesztiválon, amitől megváltozott a viszonyom az ún. “ romagyilkosságok” akkor zajló peréhez, amit követtem.
Nincs az a kínai vagy posztszovjet diktátor, hadúr, különítményes vagy csak egyszerű fegyverlóbáló (gunslinger) aki kétségbe vonná, hogy az Egyesült Államok hadereje a legpotensebb a földgolyón.
Ha Japán fegyverkezik, az ugye színtiszta komolyság: az ország 130 milliós, a világ harmadik legnagyobb gazdasági hatalma, technológiai fejlettsége megkérdőjelezhetetlen, a szamuráj meg szamuráj, a kamikaze kamikaze, és karddal embert kibelezni senki nem tud úgy, mint a japánok.
Slamasztikában van a magyar külügy, és nem csak a provinciális erőlködés, nyögés, bolond lukból bolond szélt fújó központi akaratoskodás és rossz taktika miatt.
Mamdani egyetemista korától palesztínbarát aktivista volt, ehhez képest a New York-i zsidóság egyharmada rá szavazott.
Ott kezdődött, hogy lett egy anime (idősebb olvasóinknak: japán rajzfilm) alapú szimbólum, kényszeresen vigyorgó halálfej, szalmakalapban, kalóz-zászlón és elterjedt worldwide.
Rátudatosodunk itt Gdanskban is, hogy a mi országunk nem csak ki lett rabolva, el lett lopva mindösszesen, de a történelme is meg lett gyalázva, mintha egy vérnősző kozák kommandó (doni, nem zaporozsjei) járt volna erre.
Tízezrek élnek Svédországban, akiknek nagyszülei magyar szabadságharcosként menekültek el a szovjet tankok elől. Most ők hallgatják, ahogy egy ex-kommunista káderfiú küldi el őket a „dekadens Nyugatba”.
(Újvidéken, Novy Sadon, Neusatzban), most akkor forradalom van/lesz, vagy talán mégse.
Pöcshossz méregetés: pipa. Donnie-é nagyobb. De mégis Vova nyert. Legalábbis látszólag.
