Mikor egy állam félhivatalos halálbrigádokat használ saját polgárai ellen, az az elnyomás minősített esete, fű alatti totalitarianizmus, nem vállalt, rejtett, de eszement diktatúra.

Van egy általam igenmód kedvelt dokumentumfilm, Act of Killing a címe. Némi rokonságot is érzek a szerzővel, bár nem ismerem személyesen. Joshua Oppenheimernek hívják a rendezőt és ugyanaz a jugoszláv vadember volt a filmes mestere (Dušan Makavejev), mint énnekem.

Oppenheimer valamikor a 2000-es években Indonéziában kalandozhatott, ott jött neki szembe az indonéz történelem egy sötét fejezete az 1960-as évekből, mikor az állam mondvacsinált okokból leszámolást kezdeményezett „kommunisták” és elsősorban szatócsfoglalkozású kínaiak ellen. Hidegháború volt, a szovjetek és Mao Ce-tung vezényelte kínai ügynökök nyilván mozogtak Suharto és Sukarno – ezt a két politikai aktort mindig keverem – Indonéziájában és ott, a világ asszem negyedik legnépesebb országában mintegy kétmillió embert kiirtottak.

Oppenheimer itt találkozott az állami bérgyilkosokkal, kivénhedt szadista paramilitárisokkal, akiket bámulatos ügyességgel szólaltatott meg, kamera elé állított, ahol – mintegy nosztalgiázva – meséltek ifjúkoruk emberkínzásairól és tömeggyilkosságairól. Oppenheimer taktikája az volt, hogy egy színielőadást hazudott, hogy abban vesznek részt a nyugdíjas bérgyilkosok, abban adhatnak számot arról, hogyan öltek, törtek csontot, fojtottak dróttal, beleztek (viviszekcionáltak) komcsit és kínait visszafelé hajló pengéjű maláj késsel.

Az egyik nyugdíjas állami bérgyilkos cappucinószínű fehérhajú férfi, még humora is van, bár ez a filmidő múltával apad. Anwar Congónak hívják, eleinte minden morális gáttól mentesen mesél és mesél. Feküdt a csávó a földön, az asztal egyik lábát a mellkasára helyezték, aztán hárman a ferdén álló asztallapra ültek. Betört bordák, kínhalál. Anwar Congo megmutatja a betonteraszt, ahol a megkötözött paciens nyakára drótot tekertek, előbb csak vallomást akartak kikényszeríteni, ám mikor ezzel megvoltak, utána addig húzták a drótot, ameddig kiugrott az illető szeme, kilógott a nyelve és már jajveszékelni sem tudott, mielőtt kiszenvedett.

Anwar Congo egy idő után, életében talán először az általa elkövetettek miatt elneszül. A filmben intermezzóként feltűnik egy folyóparton egy itt-ott aranyozott kékeszöld óriásponty, melynek a szájából mályvaszín ruhás indonéz táncosnők pillognak előre hajukban orchideákkal gamelánzenére topogva.

A filmet dokumentum-Oscarra nominálták, az isteni Werner Herzog volt az egzekutív producere, megnyerte a BAFTA (a brit filmintézet) dokumentumfilm kategóriájának első helyét 2014-ben. Erős gyomrúaknak a megtekintése igenmód ajánlott.

Hasonló történetbe futottam bele a minap. Rodrigo Duterte volt fülöp-szigeteki elnökről korábban is tudható volt, hogy illegális, államilag, önkormányzatilag megrendelt gyilkosságokat alkalmazott az államrend védelmében. Hosszú riport jelent meg a The New York Times hasábjain a minap Hannah Beech tollából és Jes Aznar fotóival egy biztonsági okból a szigetország meg nem nevezett helyszínéről. A riport alanya Edgar Matobato, a korábbi elnök, Duterte egyik halálbrigádjának tagja.

„A bérgyilkosnak sokféle lehetősége van a gyilkolásra” – mondja Matobato. Két bottal a csuklók egy mozdulatával meg lehet fojtani valakit, mondja a bérgyilkos. A hosszú és vékony henteskés a szívig csusszan. Matobato megetetett egy embert krokodillal is, igaz, csak egyszer.

„24 évig gyilkoltam és tüntettem el tetemeket” – mondja Matobato arról az időszakról, mikor a szigetek déli részén, Mindanao szigetén, Davao City önkormányzat alkalmazásában állt. Davao City egy Budapest méretű (jelenleg 1,776,949 lakosú) város, ahol az állami tagalog mellett a cebuano a leginkább beszélt nyelv. A DDS (Davao Death Squad) 1988 és 2008 között több, mint ezer helyi utcagyereket ölt meg Rodrigo Duterte polgármestersége idején és utasítására, aki a „háború a drogok ellen” politikájában alkalmazta ezt a módszert a lakosság félelemben tartására.

Arturo Lascañas mára nyugalmazott rendőrtiszt volt saját bevallása szerint a DDS vezetője, aki arról is beszámolt a sajtónak, hogy a San Pedro katedrális elleni iszlamista, az Abu Sayyaf terrorszerv által végrehajtott támadás után a DDS hajtott végre egy mecsetrobbantást a területen és újságíró-gyilkosságokat is elkövettek.

Már a korábbi elnök, Gloria Macapagal Arroyo 2009-ben felkérte a davaói polgit, Dutertét, hogy bűnügyi tanácsadója legyen, ami az igazságszolgáltatáson kívüli gyilkosságok tacit legalizálására volt a jel. Az emberi jogi ombudsman 2012-ben 21 rendőrt vádolt meg a feldolgozatlan halálesetek laza nyomozata miatt, 2017-ben pedig a Nemzetközi Büntetőbíróságig (ICC) jutott az ügy.

Időközben Rodrigo Duterte a Fülöp-szigetek elnöke lett – majd megbukott – és sajtófeltételezések szerint a davaói illegális gyilkosságokat országos politikává tette, utólagos becslés szerint mintegy 20,000 áldozattal.

Még polgármester korában tett olyan nyilatkozatot, hogy „ha illegális tevékenységet folytatsz a városomban, ha bűnszervezet tagja vagy, amíg polgármester vagyok, addig legitim célpontja vagy gyilkosságoknak”. Először 2016-ban volt Edgar Matobatónak szenátusi meghallgatása a gyilkosságok ügyében, 2020. januárjában az ICC megerősítette, hogy vizsgálatot indítottak Duterte ellen bűnpártolás miatt. Matobato 2024 végén családjával hamis útlevéllel elhagyta az országot, hogy az ICC előtt tanúvallomást tegyen Duterte ellen.

Matobato egy katolikus templomi ingatlanon bújkált majdnem egy évtizedig és súlyos morális problémát vet fel az is, ahogy egyfajta mentességet élvez bűnei alól, ha vallomást tesz az ICC előtt Duterte ellen. A 65 éves férfi több, mint 50 gyilkosságot ismert be, amit az általa Supemannek nevezett Duterte közvetett utasítására követett el és amiért a polgármester bűntetlenséget biztosított neki. Fizetését – mintegy száz dollárt – az önkormányzattól kapta, plusz jutalmakat a gyilkosságokért.

Duterte 2016-22 között volt a Fülöp-szigetek elnöke, 2018-ban indult ellene eljárás az illegális állami gyilkosságok okán. Matobato azt mondja „szembesülök azzal, amit tettem, de Dutertét meg kell büntetnie istennek és a bíróságnak is. Remélem összeszámlálják bűneit és börtönbe kerül.”

A 157 cm magas Matobato nem épp tűnik egy Guy Ritchie-film orosz mészárosának. Szegény család sarja, apját kommunista felkelők ölték meg, írástudatlan. Mielőtt rendőrségi munkatárs lett biztonsági őr volt egy erősen kriminogén városban. „Ez nem vicc. Talán kicsi vagyok, de jól tudok ölni” – mondja Matobato az amerikai újságírónőnek.

Megvoltak a módszerek és a kódszavak. Trabajo (munka – spanyol) jelentette a gyilkosságot, törölköző felmutatásával jelölték ki az áldozatot, barna csomagolószalaggal azt, hogy az áldozatot le kell csendesíteni a feldarabolás előtt. Matobato elmondása szerint jó volt a hentesmunkában: anatómiailag precízen tudta elrendezni az emberi csontokat és húst (torokmetszés, kibelezés, a levágott fej a gyomorüregbe rendezése, gázolajhasználat a szagok eliminálására, a füleket már csak szórakozásból vágta le), a maradványokat nejlonzacskókba csomagolta, amiket aztán különböző helyekre – lőtérre, folyóba – rejtett.

“Yes, ma’am,” mondja Mr. Matobato az amerikai zsurnalisztának, a csonkítás mozdulatait eljátszva. “I was very good at chop-chop.”

Elmondása szerint a halálbrigád tagjai a BBQ-partyt tartottak a gyilkosságok után, egy-egy szelet emberi combhúst grillezve, és minden harapás csak erősítette az állami terrorkommandó tagjai között a bajtásiasságot. Mikor véres ruhában hazament, arra hivatkozott, hogy kakasviadalon járt, ott koszolódott be a ruha.

„Eleinte bűnözőket semlegesítettünk, dílereket, drogkereskedőket, tolvajokat, hogy biztonságos hellyé tegyük Davaót, de később ez megváltozott a Superman parancsára.” A polgármesteri kampányban ellenérdekelt üzletemberek, újságírók, és még Leila de Lima, a parlament emberi jogi bizottságának elnöke is a halállistára került. Az elnökasszony ásatást rendelt el egy helyen, ahol koponyákat és csontokat találtak, de Matobato hiába várt egy közeli bokorban felhúzott .45-ös Coltjával, amit egy fekete laptop-táskában tárolt, bár sosem volt komputere, ám de Lima asszony nem jött el.

Duterte egy embere azt nyilatkozta az emberi maradványokról, hogy azok II. világháborús japán katonák csontjai. Leila de Lima asszony később segítette Matobatót szökésében. Két évvel később Matobato vallomást tett a parlamenti bizottság előtt a Davao Death Squad tevékenységéről és arról, hogy látta Dutertét is célzottan fegyvert elsütni. Ekkor Arturo Lascañas rendőrtiszt volt jelen bevédeni Duterte elnököt, aki szép angolsággal utasította el az angolul mitsem beszélő Matobato vádjait.

A következő öt évben Matobato és családja nem mozdult ki a safe house-ból, a férfi végig egy elsötétített szobában ült. Nemrég Lascañas csendben fordított a köpönyegen és elhagyta az országot, az ICC védelme alatt várja, hogy hivatalosan vallomást tehessen, de Matobato volt az első, aki nyilvánosan vallott a volt polgármester/elnökre.

A The New York Times riportere végigkövette Matobato szökését. A korábban dúshajú férfit kopaszra borotválták, kecskeszakállat növesztett, hamis útlevéllel és névvel élettársával és annak két fiával Dubaiba repült, majd onnan meg nem határozott célállomásra. A gépen bérgyilkosos filmeket nézett, melyeknek dicsérte realizmusát. Azután megkérdezte, hogy a kivégzett kislányokról beszélt-e? Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy az újságíró sírni látta.

2013-as eset, három gyermekkorú lány, akikről azt mondták: dílerek, de ezt még Matobato sem hitte el akkor sem. Egy furgonba taszigálták, ahol a halálbrigád tagjai sora megerőszakolták majd kivégezték őket. Matobato állítása szerint csak őrt állt a bűnesetnél. „Rémálmaimban hallom a sikoltásukat. Olyan fiatalok és ártatlanok voltak.” Davao Cityben az emberek még mindig félnek, nem beszélnek, mert nem nagyon valószínű, hogy az összes halálbrigád-tagot elfogják és törvény elé állítsák.

A fülöp-szigeteki emberjogi harcos Maria Ressa Hogyan győzd le a diktátorodat c. könyve Magyarországon is siker volt. Az ő oldala, a rappler.com is megerősíti az amerikai lap hírét a bérgyilkos meneküléséről. Matobato az ICC előtt fog Rodrigo Duterte elnökre vallani tömeggyilkossági ügyben.

Matobato ügye az a morális dilemma, amivel az akkor még fiatal és nemrég elhunyt Moszad-vezető szembesült a hatvanas évek legelején Argentínában. Rafi Eitan csoportja felderítette Adolf Eichmann és Joseph Mengele tartózkodási helyét is a dél-ameriaki országban. De tudták, csak az egyik háborús bűnöst van esélyük elfogni és Izraelbe csempészni, a dilemma az volt, hogy a látványosan szuperkegyetlen, velejéig gonosz és úgy 1,500 ember kínhaláláért felelős Mengelét vagy a másfél millió áldozatot követelő logisztika atyját, a „vasúti diszpécser”, a Gonosz banalitását megtestesítő Eichmannt rabolják el. Mint tudjuk, utóbbi mellett döntöttek. Matobato vagy Duterte. Hasonló logika.

A rappler szerint a történet 1988-ban kezdődött, mikor Duterte a Grand Men Seng Hotel-ben hét embert hívott össze, hogy Lambada Boys néven önkormányzatilag szponzorált halálkommandót hozzanak létre. Feladatuk: “to kill and only to kill” volt és az önkormányzati hivatal szellemkatonái lettek. A szerhasználat feltételezése is ok lehetett a gyilkosságra. De Duterte intoleráns volt a politikai ellenfelekkel szemben is. Mikor a korábbi jegyző, Prospero Nograles kihívója lett a polgármesternek, ellene is kellett tenni valamit és Matobato elmondása szerint 2009-ben Nograles embereit elrabolták egy szállodából, megölték őket és a Samal szigetre vitték őket Davaótól északra és a tengerbe dobták egy nő és négy férfi holttestét.

Ki volt a „katolikus felsővezető”, aki segítette Matobatót a bujkálásában? A rappler szerint Soc Villegas érsek, akit márcsak ezért is nagyra tartanak, míg a r. kat. egyház egésze inkább a kollaboráció útját választotta ebben az időszakban.

Az akkor 21 éves Pepe Diokno filippínó filmrendező 2009-ben a velencei filmfesztiválon dijazott Engwkentro c. játékfilmje egy meg nem nevezett városban alsó kameraállásból, a dílerek szemszögéből mutatja meg Davao City és polgármestere gyilkos hadjáratát a kábítószerek ellen. Matobato és Lascañas tanúvallomásaival reális esély mutatkozik, hogy a volt polgármester és volt elnök, a gyilkosságok megrendelője az ICC elé, a vádlottak padjára, és az ítélet után börtönbe kerüljön.

Vágvölgyi B. András

Címlapfotó: Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki államfő és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter találkozója Davaóban 2017. március 27-én (Fotó: KKM / MTI)