vageszblog

Ha Németországban előtör a széljobb, akkor sokan, I mean: nagyon sokan összecsinálják magukat.

A katonai gép biztonsági megfontolásból kellett, ám neonfeliratként ragyogott Moszkva egén: valaki jött Washingtonból, utazásának célja pedig nem turisztikai.

Notórius fivérekről beszélünk, Bukarestben feldúlták az éjszakát, különösen Andrew, szupermacsó suttyó influenszer, kéjkereskedő és kupleros, bordélybajnok angol proli, Guy Ritchie remélem csinál filmet majd róluk. 

A keresztény szeretetvallást hirdető araboknak megtetszett a japán kamikaze hadviselési mód, az jutott eszükbe, hogy a Közel-Keleten is lehetne alkalmazni, ha lenne hozzá japán kotta és példamutatás.

Az érzelmi ruszófóbok és ukránbarátok közül ő volt az, akinek hozzáférése volt a nagyhatalmú bohócelnök füleihez.

Thiel úgy orrontja, hogy valami nagy és rossz jön, a nácik a Nürnbergi Pert igyekeztek megúszni Argentínában, az viszont még nem világos, ő mit kerülne el mélyen az Egyenlítő alatt.

A kommunista állambiztonsági tiszt írásainak már címadásából sejtheti az olvasó, hogy szerzőnk a nacionál-szuverenista tartalmat a Le Carré-i ambícióval ötvözi a magyarok kedvenc brazil szerzője, Paolo Coelho életbölcsességeinek széles tárházával.

Erdélyben van számtalan Apor, Bánffy, Mikes, akiknek a felmenői 1949-től a hatvanas évek közepéig naphosszat álltak combközépig vízben rizstermesztés közben Dobrudzsában vagy a Duna-deltában, kitelepítés elszenvedőiként kényszermunkásként.

Trump és -izmusa tanári oktatást kapott, a MAGA úgy fogott padlót, hogy még hálás is érte. Hallgassuk III. Károlyt!

Ez a katarzismentes ország most irdatlan katarzist mutatott és nem csak a pesti Belvárosban, a Duna-parton és a Nagykörúton, hanem országszerte.