Írt a Klausen. Régen írt, utoljára, jó pár éve azon röhögtünk, hogy akkori lakóhelyem – Kolozsvár/Klausenburg – róla van elnevezve németül. S. Klausen ősrégi haverina, negyven éve jött Magyarba, szociológus doktoranduszként, sokat dumáltunk, kapott szamizdatot, élt New Yorkban, asszem a New Schoolban, Andrew Arato tanítványként, írt egy kis könyvet is Magyarországról, a rockfesztiváljáról híres Roskilde egyetemén tanított szociológiát. Életem első újságcikkéhez a közreműködését, túravezetését használtam, mikor egy squatter, házfoglaló lázadást szemléltünk meg Koppenhágában a messzeringó 1986-os évben. Rohamrendőrök a BZ-ek (ejtsd: bízedek) ellen Østerbro városrészben, forradalmi hangulat, fűszag, embervarázs, fontos élmény volt, hogy nem csak a szovjet rendszer ellen lehet lázadni. Most családi problémái mellett közéletében is ki van akadva a Klausen, mint a biciklilánc: persze, hogy a Donald Trump, persze, hogy Grönland. 

Timothy Snyder, a Princeton  világhírű történésze, aki politikai menedékjogot kért Kanadában, írja, hogy a jelenlegi amerikai elnök működésmódját érteni akaróknak nem szabad koncenciók rabjának lenni, nem szabad azt gondolni, hogy egy felnőtt ember gondolkodási struktúráját kell megfejteniük, szerinte Trump szellemi rövidnadrágos, akinek a mentalhigiénéjét teljes mértékben a televízió hízlalta, valóságalapra, faktuális ingoványra, ténybázisra nem hederít, igazságról nem is beszéljünk, már a valóság is homályos fogalom számára.

Egy valóságshowban eljátszotta a sikeres üzletembert, tehát ő sikeres üzletember – Snyder szerint: dehogy –, önértékelése szerint komolyabb államférfi, mint George Washington, Thomas Jefferson és Abraham Lincoln együtt, jó volna a trumpi nyelvről egy olyan szintű nyelvpolitikai értekezést olvasni, mint Victor Klemprerer LTI-je (Lingua Tertii Imperii – A Harmadik Birodalom nyelve) minden szuper, ő különösen szuper, aki nála szuperebb, az hazudik, ő a Társadalmi Igazság, a Truth Social. Politikus nyilván nem lehet az önmarcangolás és a folyamatos kétely embere, nade mindenhol és mindenben van valamiféle egészséges határ; common sense, józan paraszti ész.

Vessük kandi tekintetünket az Északi-sarkvidékre! Igen, olvad a jég. Igen, felértékelődnek az Arktiszon át vezető vízi utak. Igen, van mit kibányászni. Igen, a két szuperhatalom.

JD Vance, ha lehet még nagyobb paraszt (hillbilly), mint Donald Trump, utálja Európát, valószínüleg a gótikus katedrálisépítők csípik a szemét, a reneszansz, vagy Voltaire és az összes felvilágosodott geci, mindenesetre az Appalache-hegység és az ohiói karavánparkok magosából csuklóztatná a vén kontinenst, ahol. (Ő persze ugyanazzal a lendülettel utálja New Yorkot és Bostont, San Franciscót és New Orleanst, mindent, amiben nem csak a fehér ember jelenti Európát.) Aki látta már a Trump Tower lakás enteriőrét, az tudja, hogy a Főni is csak a Római Birodalom megagiccsét szereti, talán, mint Néróka, mielőtt magára gyújtotta.

Dánia kecses, bájos, szimpatikus kis ország – legalábbis első blikkre. De aki járt már Christiania – a koppenhágai laktanyából lett “szabadállam” – területén, és figyelmét nem bódították el teljesen a Miles Davis trombitájának méretével versengő dzsangák, az láthatta, hogy a “szabadállam” bentlakóinak jelentős része olyan grönlandi őslakos, akiknek személyiségstrukturáját már kikezdte a “tüzes víz”, elhullanak, mint megannyi észak-amerikai first nation, és kénytelen vagyok elhinni azt az egyébként Japánban hódító biopolitikainak ható nézetet, miszeszint szervezetükben hiányos az acetildehidrogenáz nevű enzim, mely az alkohol bontását kezeli a májban.

Nem csak a grönlandi őslakosok alkoholfertőzése írható a dán kormánypolitikák számlájára, volt ott bizony államilag szorgalmazott születéskorlátozás is az 1966-70 közötti időszakban, ami azért arra a barbaricumi nőgyógyászi élményre hajaz, hogy a nyíregyházi kórházban egy időben policy volt a szülészeten eltekerni roppanásig a szülő cigányasszonyok méhszáját az esemény után, hogy több gyerek már ne legyen.

Timothy Garton Ash a világhíres oxfordi történész, rendszerváltásaink értő krónikása írta a Guardian minapi számában, Trumpot Putyinhoz hasonlítva, hogy ez a Nyugat-utáni illiberális nemzetközi rendetlenség nyitánya. Maduro valóban gengszter, egy súlyos diktátor, Hugo Chavez örököse, népnek rombadöntője, nincs normális ember, aki elmorzsolna egy könnycseppet is szemcsücskében amerikai letartóztatása mián.

Az persze, hogy ez az ún. “nemzetközi jog” – négyesre vizsgáztam ebből a tantárgyból egy későbbi, konzervatív magyar köztársasági elnöknél, aki más premissszák nyomán gondolkodott a világról, mint jómagam, de semmi estre sem volt egy szatyor fingnak nevezhető –- , tehát a nemzetközi jog nevű képződményrendszer nyíltszíni szemenköpése, azon viszont már sokan felhorkantak, bár tény: a venezuelai elnök drogügyi ténykedése legitimmé tehette elfogását, amelynek technikai megvalósítására még a hasonló diverzáns akciókban élenjáró izraeli szakemberek is elégedetten csettintettek. Tanulságos és megjegyzendő, hogy a venezuelai elnök testőrsége nem honi csapat, hanem kubai zsoldosok voltak.

Madurónak annyi köze van Grönlandhoz, hogy a narancssárga amerikai elnököt felbátorította.

Timothy Garton Ash jónevű szerzőtársaival (Ivan Krastev és Mark Leonard)  egy olyan tanulmányt írtak, amiben azt elemzik, hogy a világhelyzet hogyan romlott “nagyon rosszról” “kritikusra”. 2022-ben a transzatlanti Nyugat még egy volt a kiakadásban az Ukrajna ellen indított putyini agresszió miatt – jó, voltak töpörtyűk, mint Orbán, aki már akkor is “bot a küllők között”, sőt: “tüske a köröm alatt” próbált lenni, elsősorban hangzatosan, és csak másodlagos, az elsődleges, hogy ő tegye a rajszöget a székre, Ursula tantónéni ülepe alá. ‘22-ben még egységes volt a kontinens és a transzatlanti Nyugat az oroszok elítélésében, olyanok mutatkoztak késznek dealelelni a ruszkikkal, mint Indial, Törökország, Kína és ez az iciripiciri Magyarország.

Trump 2.0 változtatott ezen, Orbán nem győzött visongani örömében, “felkelt a mi napunk, Donald a mi urunk”, jaj de győzedelemesen jó, “ilyen a BÉKE”. Talán ennyire középső csoportos viselkedésre viszont még ő sem számított, ekkora narcistát nehéz is elképzelni józan ésszel, bár olyanja Orbánnak sincs. Az újabb Trump adminisztráció Stephan Bannonja, Stephen Miller kabinetfőnök a diplomáciai himihumit mellőzve odamondta: “a világot az erő kormányozza… erőszakkal… hatalommal”, amit persze tudunk, de az egyszerű, sallangmentes nyelv mégis megejtő. Négy kontinental európaiból már csak egy tekint az Egyesült Államokra szövetségesként, a közelebbi kulturális-történelmi kapcsolatokat ápoló britek közül négyből egy. Ukrajnában ez 18%, “szükséges partner” mondják, érthetően. Mi lesz ebből, digitális kőkorszak?

És mi lesz Grönlanddal? Grönland és Dánia demokratikusan megválasztott kormányainak döntéseivel? Liberális demokráciák álávetődnek autoriter imperializmusoknak? “Not for sale!” Mit üzen ez Putyinnak – hálistennek, ő nagyon gyenge –, mit üzen ez Xi Jingpingnek? (Ő viszont erős.) Új Jalta, új világrend? Persze ebben egy amerikai Grönland még mindig jobb, mint egy orosz, vagy kínai Grönland. De miért kell ehhez amerikai tulajdonjog? Amerikai csapatok minimális mértékben most is állomásoznak a NATO-tag Grönland területén.

Kína szeretne az Arktiszhoz jutni, de az ő elsődleges stratégiai céljuk Kelet-Szibéria, az orosz Távol-Kelet feletti befolyás megszerzése, a sáv a keleti mongol határ és Korea között, Vlagyivosztok, Habarovszk, Magadan felügyelete egészek a sarkkörig és tovább. Az oroszok? Nem hogy Kijivet nem vették be három nap alatt, futballpályányi területek elfoglalásával büszkülhetnek, azzal, hogy a háború – ha nem is az ukrajnai mértékben, de – elérte Moszkvát, Rosztovot, Voronyezst és Irkutszkot; hogy hírtelen ráforduljanak Grönlandra, egy NATO-területre, az highly unlikely.

Mindenesetre volt már hasonló. És most nem is a Louiana Purchase, a világ legnagyobb ingatlanüzletére gondolok, mikor az USA megvette a New Orleans kiindulópontú hatalmas tölcsért a napoleoni háborúk után, vagy akár az 1867-es dealre, mikor Orosz-Amerikát (Alaszkát) vették meg üveggolyókért, hanem arra az 1916-os üzletre, mikor a korábban Dán Nyugat-Indiáknak nevezett szigeteket az amerikaiak megvették, hogy abból aztán 1917-re US Virgins Islands legyen a Karib-tengeren, mert tartottak tőle, hogy Németország megszerezheti; pedig ők még akkor Német Dél-Nyugat Afrika (ma: Namíbia) fegyelmezgetésével és a hererro néptörzs kiirtásával bíbelődtek inkább, meg a franciaországi lövészárkokban a lógázálarcok tárolásával. A Dán Nyugat-Indiák átadása ugyanakkor a Grönland feletti teljes dán szuverenitás amerikai elismerésével is járt.

Most néhány európai katona Grönlandra ment, azt hiszem a német kontingens a legerősebb: 25 fő, ha jól emlékszem. Van pár francia, svéd, egy norvég, dánok persze, finnek, talán észtek is. Van európai javaslat, hogy Mette Frederiksen dán miniszterelnök kíséretében  Macron, Starmer, Merz és a kanadai szomszéd miniszterelnöke is utazzon Nuuk-ba, Grönland fővárosába. Komoly amerikaiak mentek Koppenhágában, Lisa Murkowski alaszkai republikánus szenátor, Kevin Newsom kaliforniai kormányzó, akik az amerikai rule of law és a hatalmi ágak megosztásának montesquieu-i rendszerének érvényességéről tartottak ismeretterjesztő előadást.

Davos, a világgazdasági fórum riói karneválja is most kezdődik, a dánok nem mennek – Orbánt nem hívták, ott a cselédségnek nincsen cicaasztal –, nem akarnak közvetlen konfrontációt Trumppal, aki végre bevallotta a norvég kormányfőnek, ez az egész Grönland-dolog azért van, mert nem ő kapta a Nobel Békedíjat – holott az Obamának már van!!! Van egy grönlandi AI-videó, vigilante, polgárőr csapatok védik a jeges szigetet,  jégmedve és rozmár egységek is résztvevők, kedvencem a hajóskapitányként szivarozó rozmár, namajd ők megvédik az Arktiikumot. Remek ötlet, rajzfilmekkel a Navy Seals ellen. Közben, akinek az országa kiáll Dánia és Grönland mellett, az egyelőre 10%-kal több vámot fizet az amerikai piacra jutásért, május 1-e után  25%-ot.

Éljen az elnöki egó, a televíziós közvetítések és a narancssárga hajfesték!

Legyen ebben a viccben Grün a Grünland, a partner Kohn pedig Trump, hamár a felettes énje, tanítómestere, mccarthysta patron-mentora Roy Cohn New York-i ügyvéd volt, minden Finkelsteinek, Roger Stone-ok édesapukája, példaképe és mintaállata. Csak azt mondhatja Grün, amit Korbuly mond Szedlacseknek egy másik történetben, miután az folyamatossá tette vele ezt a kommunikációt (“nyolckor bújj a seggembe, kilenckor bujj a seggemből”), amire a bamba Szedlacsek a végén, a sok nyelés után egyszercsak azt mondja: “Korbuly, Korbuly, hogy miért nem ba…od te meg a jó k..va anyádat”. Csakhát, ennek akkor van az értelme, ha Grün/Szedlacsek egységes, de tudjuk jól: “kis Júdás megszületett már”, és a felcsúti kis Júdást újabb törpeszuperek készek követni.

Novemberig pedig azért kéne kibírni, mert akkor lesz a midterm, a középidős kormányzó, szenátor és képviselőválasztás Amerikában, és utána Donald Trump jó eséllyel lame duck, azaz béna kacsa lesz, beszélheti a hülyeséget, de erő és hatalom már csak fékezett habzásúan lesz.

Vágvölgyi B. András

Címlapkép: Jens Cederskjold / Flickr