Sokakat azért nem lepett meg, mikor nyilvánossá lett Izrael többszöri kérése, hogy az Egyesült Államok segítse meg a zsidó államot, mely az utolsó pillanatban megtámadta a perzsa államot, amely addigra végstádiumos fejlesztési szintre hozta urándúsítását, már csak egy rakétával kellett volna összebuherálni, hogy elérhesse Izraelt és elhozhassa a végítéletet. Izrael lépése egyértelmű, s az USA lépése is majdnem az. Vizsgálódásunkat kezdjük itt!

1990-ben, az őszi hónapokban Orbán Viktor az Egyesült Államok keleti partján járt ottani magyar szervezetek meghívására, de hivatalos tényezőkkel is találkozott. Mivel akkor még beszélő viszonyban voltunk és megkeresett, találkoztunk. Valamiért öltözködésének egyik alapeleme volt a gallér nélküli ingek gyakori viselete.

Egy alkalommal figyelmeztettem: amikor szőrös fejjel – Orbán ekkoriban még szőrös volt -, gallér nélküli ingre húzott zakóval jelenik meg amerikai hivatalosságok színe előtt, akkor ez az outfit őket Rafszandzsánira, az akkori iráni vezetés nem ajatollah-beosztású tagjára fogja emlékeztetni. Ami nem egy jó emlék nekik, a II. világháború után és a 2001. szeptember 11-i terrormerénylet előtt olyan szintű amerikai megaláztatásra fogja emlékeztetni tárgyalópartnereit, ami csak az 1975-ös saigoni Fekete Áprilishoz hasonlítható.

Orbán persze nem hallgatott rám, továbbra is – dafke és cumtrucc – Rafszandzsáni-klónként járta New York és New Jersey hivatalait.

1979-ben franciaországi száműzetéséből visszatért Iránba Ruhollah Khomeini ajatollah, síita vallási vezető, aki már korábban magnókazettás formában (szamizdat!) küldözgette a mullahoknak saját szubverzív szentbeszédeit, s a vidéki perzsa lakosságot ezzel tüzelte a Nyugat-barát rezsim, a sah rendszere ellen. A Szovjetuniót és csatlósait körülölelő katonai szervezetek – a NATO-t mindenki tudja, de vajon ki emlékszik még a CENTO-ra és a SEATO-ra? – láncának fontos tagja volt Irán, nem véletlen, hogy a CIA egyik legfontosabb titkos akciója volt 1953-ban a nyugati védelmi láncból kifarolni óhajtó Mossadegh miniszterelnök megpuccsolása.

A sah, Mohamed Reza Pahlavi rendszere befelé keménykezű diktatúra volt, de az illékony képek, imidzsek pompőz és mondén környezetet mutattak, miniszoknyás egyetemi hallgatókkal, Soraya királynéval – a válás után filmsztári szerepre készülő hercegnővel -, majd utódjával, Farah Dibah sahnéval, aki úgyszintén vallotta a marylinmonroe-i elvet, miszerint “egy lány legjobb barátja a gyémánt”.

Az “iszlám forradalom” a falu, a vallásos alsóbb néposztályok forradalma volt az olajipari nagypénzen verető perzsa szekuláris felső osztály ellen; plebejus és középkori forradalom, szigorú iszlamista társadalmi szabályrendszerrel, sáriával, az építkezési darukra akasztás halálbüntetésének gyakorlatával. A “csador” szót akkoriban ismerte meg a magyar nyilvánosság; volt akkoriban egy kedves szomszédom a Krúdy utcában, a Tibi, orvosműszerész, a Medicor alkalmazottjaként többször dolgozott hosszabb időt Iránban akkortájt. Ő mesélt a csador alól kikandikáló perzsa szemek elképesztő erotikájáról.

Na ebben a szituban a Forradalmi Gárda (IRGC) megtámadta és elfoglalta az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét, száznál is több túszt ejtett és tartott fogva több, mint négyszáz napig. Jimmy Carter elnök titkos szabadítóakciót is elrendelt, a helikopteres kommandós bevetés homokviharba és kudarcba fulladt, miként – részben ennek következményeképpen – Carter elnök második köre is. A hangulat érzékeléséhez érdemes megnézni Ben Affleck Argo c. játékfilmjét s elképzelni azt a megaláztatást, amit Amerika élt át ebben az időszakban.

Ami aztán odáig fajult, hogy Irán lett a nemzetközi terrorizmus fő szponzora, minden iszlamista terrorszervezet gyámolítója, Khomeini ajatollah pedig 1989-ben egy szépíróra (Salman Rushdie) fatwát mondott ki, ami azt jelenti, hogy nevezett személy írói munkássága eredményeként megszületett szépirodalmi műve (Sátáni versek) alapján kiérdemelte, hogy bármelyik igazhívő erkölcsileg igazolhatóan megölhesse a szentségtörő gyaúrt, mert nevezett, igencsak hosszú könyvben van egy nyúlfarknyi részecske, ahol Mohamed próféta és Gábriel arkangyal szeretkeznek az égben egy felhőkarusszelen.

Esett már szó tollamból ezeken a hasábokon is a totalitárius iszlamista rezsim elleni iráni ellenállásról, legyen szó hajukat villantgató nőkről, az Erkölcsrendőrség áltál megölt fiatal kurd lány halála utáni tüntetéssorozatról, vagy általában a nagyszerű iráni filmművészetről, aminél kevés erősebb, gondolatgazdagabb és kreatívabb van világszinten. Az izraeli önvédelmi megelőző csapás után egyre több helyen került elő az a gondolat, hogy ez a háborús vereség elhozhatja a rendszerváltást is Iránban. Hogy ez így-e van, vagy nem van-e így, ahhoz kevés az iranológiai ismeretem. Reménykedhetek, mint megannyi, békés, barátságos, nyugatos Iránt áhító ember szerte a kerek világon.

Izrael a rezsim katonai szárnyát lefejezte, és ez ugyan újratermelődik, de ez egy szűkített újratermelés. Nem tudjuk ki(k) vezethetnének egy az iszlamista Őrök Tanácsa elleni felkelést, nyugatos forradalmat Iránban. Múlt pénteken az kiderült, hogy Izraelnek, a Moszadnak – nem véletlen, hogy David Barnea, a Moszad vezetője jelenleg a legnépszerűbb ember Izraelben – kiterjedt hálózata van Iránban, hogy csak azt nem csinálták meg a Felkelő Oroszlán-hadműveletben, amit nem akartak.

Iránban, ha szigorú felügyelet alatt is, de élnek zsidók nagy számban, és sokan – a téma jobb ismerői állítják, hogy – Iránban nincs, vagy minimális az antiszemitizmus, viszont az ettől élesen elváló anticionizmus megnyalja az ég alját. Ugyanakkor Irán más nagyszámú kisebbségei – azeriek, kurdok, beludzsok – szintén erősen hajlamosak a rendszerkritikára, ami OK. Viszont, ha vannak is protoforradalmi tömegek, de ki lehetne a protoforradalmi elit? Őket valószínüleg a nyugati iráni diaszpórában kell kereseni.

A megbízható Euronews írja, hogy “az iráni ellenzékiek reményei szerint az izraeli és az amerikai bombázások nemcsak a nukleáris létesítményeket rengették meg Iránban, hanem a rezsim alapjait is. Kérdés, meddig tarthat a teokrácia, és lehetséges-e békés hatalomváltás.” Noha a rezsimváltás sem Izraelnek, sem az Egyesült Államoknak nem hivatalos háborús célja, nem zárható ki a legfelsőbb vallási vezető, Ali Khamenei ajatollah eltávolítása a hatalomból. Donald Trump csak fokozta több millió iráni várakozásait, amikor a minap közösségi oldalán felvetette a rendszerváltás lehetőségét.

„Ha a jelenlegi iráni rezsim nem képes újra naggyá tenni Iránt, akkor miért ne lenne rendszerváltás?” – tette fel a kérdést Trump saját Truth Social platformján, majd saját amerikai jelszavára utalva ezt írta: „Make Iran Great Again„.

„A rezsim vége közel van, számunkra ez a berlini fal leomlásához hasonló pillanat” – mondta a trónörökös Reza Pahlavi Párizsban tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján a minap. Az 1979-ben elüldözött iráni sah legidősebb fia felszólította a Nyugatot, hogy ne kezdjen újabb tárgyalásokba a teheráni vezetéssel. „A rezsim összeomlóban van. Ezt a folyamatot úgy kell elősegítenünk, hogy az iráni nép mellé állunk, nem pedig úgy, hogy újabb mentőövet dobunk a hatalomnak” – magyarázta.

Reza Pahlavi (64) a száműzetésben élő ellenzék egyik vezető személyisége. Tizenévesen menekült el Iránból, és 2001 óta Washington közelében él. Nem tart igényt az iráni trónra, ám megerősítette, hogy ő szeretné vezetni a nemzeti átmenetet egy új korszak felé Iránban, ha az 1979-ben Khomeini ajatollah által kikiáltott iszlám köztársaság megbukik.

Szerinte az iráni biztonsági erők egyes tagjai készen állnak az átállásra. „Elkezdenek kommunikálni velünk a hadseregből, a hírszerző apparátusból. Az emberek ezt konkrétabban fogják látni az elkövetkező napokban és hetekben” – hangsúlyozta. A volt trónörökös az egyéni szabadságjogok, valamint a vallás és az állam szétválasztásának alapelvein alapuló új rendszert támogat. „Az általunk keresett jövőbeli demokrácia végleges formája az lesz, amelyről az iráni nép népszavazáson dönt” – jelentette ki. Egy új, biztonságos platformot hoz létre az emigránsok és a rezsim belső ellenzéke számára, hogy összehangolják erőfeszítéseiket a diktatúra megdöntése és az ország szabadságba és demokráciába vezető jövője érdekében. Úgy fogalmazott, hogy „Ali Hamenei ajatollah rémült patkányként a föld alá bújt, és elvesztette az irányítást a helyzet felett”.

Iránban legutóbb 2022 őszén voltak tömegtüntetések, akkor amiatt vonultak tízezrek az utcára, hogy „nem megfelelő fejkendőviselésért” őrizetbe vették, és agyonverték a 22 éves Mahsa Aminit. Több városban is zavargások törtek ki, a rezsim brutális erőszakkal elfojtotta ezeket. Több mint 500 tüntető vesztette életét, köztük olyan gyermekek is, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy alapvető jogaikat követelték. Több ezer ember tűnt el a rezsim börtöneiben. A Nyugat elítélte ugyan az erőszakos fellépést, de lkerülte a konfrontációt, mintegy legitimálva az elnyomó teokráciát.

Hogy ki lehetne az ellenzék vezetője? Reza Pahlavi a favoritnak számító jelölt, de ő sem bírja az iráni társadalom teljes támogatását. Irán egyik ünnepelt filmrendezője, Dzsafar Panahi – aki az idei Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálmát – a múlt héten a teheráni rezsim megbuktatását sürgette a közösségi médiában, mert szerinte ez az előfeltétele annak, hogy véget érjenek a harcok Izrael és Irán között.

Thomas Friedman, a The New York Times régiós szakértő publicistája szerint két dolognak kell megváltoznia a háború befejezéséhez: rezsimváltásnak, de legalábbis az iránai atomprogrammal való felhagyás nélkül ez nem fog menni. Irán ugyanis “gyarmati szerepet”játszik a Közel-Keleten: Libanon, Jemen, Irak és Szíria a legutóbbi időkig négy olyan arab ország volt, amelyekben meghatározó volt az iráni befolyás.

Friedman szerint egyáltalán nem biztos, de lehetőség az iráni rezsimváltás és ez a változás hatalmas lenne a Közel-Kelet egésze szempontjából. Libanonban elképesztő fejklemény lehet a Hezbollah által fogva ejtett ország újrapluralizálásához a megváltozott Irán. Szíriában is hasonló a helyzet az orosz-iráni szponzorált, ötven éves Asszad-rendszer derült égből villámcsapásként történt megsemmisülése. Friedman elmondta, hogy rezsimváltást légiháborúval nehéz elérni, gyakorlatilag lehetetlen. De azt is mondja, hogy érdemes szerény külső szemlélőnek lenni a váltazások óhajában, legin kább hátradőlni egy fotelben, felrakná a lábat, kezébe venne egy zacskó popcorn és nézné azt, ami történni fog, mert ez ebben az életben a legnagyobb dráma a Közel-Keleten, amire figyelni érdemes.

Vajon Trump megértette, hogy ennek a globális konfliktusnak melyik oldalán áll Putyin? Oroszország és Irán okkal közeli szövetségesek, legyen szabad csak az ukrajnai háborúban használt Shahid-drónokra emlékeztetni. Kína az iráni olaj legnagyobb felvásárlója, Irán legnagyobb jövedelme innen jön be; ebből finanszírozták a Hamaszt, a Hezbollah-ot és a jemeni huthikat, és persze Asszadot. Vasárnap óta Trump már nem nevetséges (annyira), a B2-es mélybunkeri bombázást a Kremlben is megérezték. A bunkerromboló bombák csapásai jobban sújtották a Kremlt, mint Iránt. Oroszország barátjának, szövetségesének és szállítójának az egész világ szeme láttára tüntetőleg behatoltak legszentebb és legbensőségesebb helyére. Vastag betonbugyikon keresztül. Oroszország beleremegett, mert az iráni nukleáris szentélyt az „orosz világ“ legaktívabb részvételével hozták létre, és ugyanolyan sebezhetetlennek tartották, mint Putyin bunkereit.

Mostantól amikor valaki mond valamit, azt teljesen komolyan kell venni. Amikor Putyin azt mondja, hogy egész Ukrajnát el akarja foglalni, pontosan ezt akarja és igyekszik megtenni – kerül, amibe kerül. (Sokba.) Amikor a Hamász azt mondja, hogy le akarja mészárolni az összes zsidót, pontosan ezt akarja és próbálja megtenni. Amikor Irán azt mondja, hogy el akarja pusztítani Izraelt, pontosan ezt akarja és próbálja megtenni. Amikor az USA azt mondja, hogy készen áll a csapásra, akkor valóban akar és tud is csapást mérni. Európa számára figyelmeztetés: végre megérteni, hogy az Oroszországból érkező „jelzések“ nem jelek, hanem közvetlen üzenetek.Európának segítenie kellene Ukrajna harcát, s végre döntenie, hogy beveti erőit.

Kellene – mert ez egy európai háború, és Európa jövője attól függ, hogyan alakul.

Remélem, hogy a közel-keleti események több bátorságot és önbizalmat adnak az európai elitnek és vezetőknek. A zsarnokokat le lehet és le is kell győzni.

Vágvölgyi B. András

Címlapkép: A Maxar Technologies műholdfelvétele az iszfaháni föld alatti urándúsító létesítmény megrongálódott felszíni infrastrukrúrájáról a közép-iráni Iszfahán város térségében 2025. június 22-én. Az amerikai védelmi minisztérium közölte, hogy június 22-re virradóan az amerikai központi parancsnokság katonai műveleteket hajtott végre az iráni atomlétesítmények ellen. MTI/EPA/Maxar Technologies