Sztálin 1937-39-ben jó érzékkel lefejezte a Vörös Hadsereget. Egy sor tábornokot bűnösnek találtak a trockizmus vétkében, a szovjetellenes összeesküvés bűnében, párthűség, hazafiasság megkérdőjelezve, elnyomó gépezet beindítva, a fejek Magadanig gurultak. Tuhacsevszkij tábornokot, akit a szovjet hadsereg legtehetségesebbjének gondoltak, kivégezték 1937-ben, a Nagy Terror második évében, és hozzá kapcsolódóan Sztálin úgyszólván kinyírta a saját haderejét.

A terror egyik következménye az lett, hogy a Vörös Hadsereg látványosan kudarcot vallott a Finnország elleni téli háborúban, és súlyos vereségeket szenvedett a Szovjetunió ellen indított német támadás első évében is. Mondják, ha képességesebb lett volna a hadvezetés, Hitler ‘41-ben fél év alatt talán nem jutott volna el Leningrádig, Moszkváig és Sztálingrádig; ahol aztán minden megváltozott.

Nem vagyok sinológus, nem jártam Kínában, jó, egyszer belém jött Kína: 1997 nyarán Hongkongban voltam a szuverenitás-váltás idején, brit koronagyarmatra érkeztem, a Népköztársaság különleges autonóm körzetéből távoztam. A városállam ezen státusza 2046-ig tart, eleinte surlódásmentesen mentek a dolgok, a tízes évek óta azonban többször is jöttek vad képek Hongkongból, ahol a helyi demokraták utcai zavargásokba keveredtek a pekingi irányítású biztonsági erőkkel.

De most nem ez a témánk. Tanulmányaim során abszolváltam egy félévet az ismert Kína-szakos történész, Roderick MacFarquhar kínai “kreminológiai” előadásain, gondolván, ha már szovjetológiát is tanultam magánúton (repülőegyetemen) a legendás Szabó Miklós történésztől még az átkosban, biztos jó lesz, ha a nemzetközileg ünnepelt professzor bevezet a “tiltottvárosológiába” a kommunizmus-kori Kínából.

A katonai vezetők elleni tisztogatás Kínában sem ismeretlen. A hetvenes évek elején Lin Piao, aki Mao elnök prezídiumának belső tagja volt, az egész világon feltűnést keltő repülőgép-balesetben vesztette életét, sokak szerint akkor, mikor Mongólia felett repülve próbált a Szovjetunióba disszidálni. Ez ugye nem sokkal az 1969-es, az Usszuri-folyó közepén található Medve-sziget fennhatóságáért folytatott, két kommunista atomhatalom közötti határháború után történt, ki tudja miért.

Történelmi poén: a kommunistaközi atomháborút Richard Nixon amerikai elnök akadályozta meg.

MacFarquhar professzor nemrég a The New York Review of Booksban cikkezett a pekingi nomenklatúra változásairól. Annak ideján, mikor Nixon oldotta a feszültséget Washington back channel-je Pekingbe Yahya Khan pakisztáni elnök volt. Pakisztán része volt az amerikai hidegháborús szövetségi rendszernek, a NATO mintájára létrehozott CENTO-nak és a SEATO-nak, míg az örök ellenfél India a pancsa sila elvei mentén a “nem elkötelezettek” társutas mozgalmát támogatta, Gamal Abdel Nasszer és Josip Broz Tito jugoszláv elnökkel. Kína és a Szovjet viszonyai már a hatvanas években megromlottak, mielőtt Nixon, és persze nemzetbiztonsági főtanácsadója/külügyminisztere, Henry Kissinger belekezdett volna a pingpong-diplomáciába, ami konszolidálta az USA és Kína kapcsolatait, addig rendezték a szovjetekkel a konfliktust, aminek nem csak Lin Piao, de Liu Shaoqi (Liu Sao-csi) és Deng Xiaoping (Teng Hsziao-ping) is áldozatai, háttérbeszorítottjai lettek.

Xi elnök (Hszi Csin-ping) nem idegenkedik a Sztálin-Mao stílusú hatalmi koreográfiáktól, emlékezetes, mikor 2022-ben a Nagy Népi Gyűlés Nagycsarnokában a KKP Központi Bizottsága kongresszust tartott és a balján ülő volt pártfőtitkárt, Hu Jintao-t (Hu Csin-tao) küldöttek ezrei között, a kamerák kereszttüzében kivezették Xi mellől.

Egy dossziét kellett dugdosni, amiben a KB új tagjainak névsora volt – “Virág elvtárs, ez nem a vádirat, ez az ítélet” – és az idős Hu rápillantott volna, de egy tajvani szájról olvasó specialista szerint a mellette ülő káder azt mondta, ahogyan ez a szingapúri The Strait Times-ban meg is jelent, hogy „Don’t look at it, it’s all decided” (“Ne nézze meg, ez mind el van döntve”). Hu Jintao-t ezek után kivezették a teremből, Xi Jinping elnök-főtitkár-mandarin-császár pedig olyan fapofával nézett, mint egy plasztikból faragott Micimackó szobor.

Ha ez Sztálin idejében, mondjuk a legendás Győztesek Kongresszusán történt volna, ott akkor már beindították volna a traktormotorokat, hogy a brummogás nyomja el a kivégzőosztag sortűzének zaját. Hu-t látták később is, például főtitkár-elődje, Jiang Zemin (Csiang Cő-min) temetésén megjelenhetett.

Mivel pedig a híradások évek óta a kínai hadsereg Tajvan körüli izmozásáról szólnak, nem véletlenül merült fel a kérdés, hogyan befolyásolják Xi személyi döntései az ambiciózus terveket hirdető Kínai Néphadsereg ütőképességét? Nade most télen jött a hír: lefejezték a kínai vezérkart, ami azt igazolja, hogy Mao, a uralkodása óta nem összpontosult ilyen mértékű hatalom egy kézben a kínai birodalomban: Xi az államot, a pártot és most már a hadsereget is a személyes irányítása alá helyezte.

A kínai elnök hűen és pontról pontra követi Sztálin forgatókönyvét, amellyel az egyszemélyes irányítása alá vonta a Vörös Hadsereget és ősztálinságát az ország legfőbb hadurává, generalisszimusszá tette.

Xi az 1930-as években lezajlott szovjet tisztogatások mintájára teljesen lefejezte a vezérkart, a legfelsőbb hadvezetés összes tagjától megszabadult. Xi  január közepén beszélt arról, hogy a korrupció elleni harc létfontosságú, mert a korrupció veszélyezteti párt és nemzet fejlődését.  Vizsgálat alá vonták Zhang Youxia (Csang Ju-hszia) tábornokot, a fegyveres erőket irányító pártszervezet, a Kínai Kommunista Párt Központi Katonai Bizottságának alelnökét, aki közvetlenül Hszi után következett a parancsnoki láncban. A kevés harcedzett tábornok egyike távozott. Mellette Liu Zhenli (Liu Csen-li), a bizottság egy másik tagja és a hadsereg egyesített törzsének vezetője ellen is vizsgálatot indítottak.

A vád a hidegháborút idézi: Zhang és Liu kiárusították volna az “atomtitkot” az Egyesült Államoknak – afféle fordított Rosenberg házaspárként. Xi (aki államfőként a fegyveres erők főparancsnoka) azóta sem nevezett ki új tagokat a most menesztett és bebörtönzött tábornokok helyére a Központi Katonai Bizottságba, amelynek ő az elnöke. Ezáltal a legfelsőbb hadvezetési testület gyakorlatilag megszűnt kollektív szervezetként működni, mert egyetlen tagja sem maradt. Először fordult elő a Kínai Népköztársaság történetében, hogy a hadsereg feletti ellenőrzés egyetlen egy ember kezébe került. Ez még ebben a diktatúrában sem egy megszokott és mindennapi dolog.

Xi már korábban felrúgta a rezsim hagyományait, amikor szakított azzal a gyakorlattal, hogy az állam és a párt első számú vezetője 10 év után visszavonul, átadva a hatalmat a párt által kijelölt utódjának. A 2012 óta hivatalban lévő Xir a 10 éves kormányzati ciklus leteltekor nem vonult nyugdíjba. Módosíttatta az alkotmányt is, élethossziglan elnök maradhat, és megőrizte a kommunista párt főtitkári tisztségét is. A középtávon 300 évre tervező kínai politikában céldátum jelent meg: 2027-ben a Népköztársaságnak meg kell szereznie a szakadár szigetet, a részben japán hagyományú Tajvant.  Mit jelenthet ez?

Xi mostani fellépése a korrupció és a politikai hűtlenség ellen a fegyveres erők körében a kínai katonai vezetés legátfogóbb felszámolása Mao kora óta.

A lépés példátlan a kínai hadsereg történetében, és a felső katonai vezetés teljes megsemmisítését jelenti, ez tovább szélesíti Xi évek óta tartó törekvését, hogy eltávolítsa a korruptnak vagy politikailag megbízhatatlannak tartott tiszteket. Más elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a kínai politikai rendszer átláthatatlansága miatt nehéz pontosan megállapítani Xi motivációit egy régi katonai szövetséges eltávolítására. Mindenesetre a hadsereg hivatalos lapja, a PLA Daily (PLA = People’s Liberation Army) szombati vezércikke politikai szempontból súlyos vádakat fogalmazott meg Zhanggal szemben, azt állítva, hogy „súlyosan megtaposta és aláásta” a Központi Katonai Bizottság elnökének intézményi tekintélyét. Ez arra utalhat, hogy Zhang túl nagy hatalommal rendelkezett Xi mellett vagy azon túl.

A belső tájékoztatást ismerők szerint a vezetés „lefejezésével” Xi azt üzeni, hogy a burjánzó korrupció, a beágyazott klientúrahálózatok és az államtitkok kompromittálása létfontosságú fenyegetést jelentenek Tajvan feletti ellenőrzésre, aminek megszerzése Xi kinyilvánított politikai célja. Más elemzők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a felső vezetés kiüresítése gyengítheti a hadrafoghatóságot, és rövid–középtávon csökkentheti egy esetleges tajvani invázió kockázatát.

2023 nyara óta Hszi eltávolította vagy vizsgálat alá vonta a szárazföldi hadsereg, a légierő, a haditengerészet, a rakétaerők és a félkatonai rendőrség vezető tisztjeit, valamint több hadszíntéri parancsnokság irányítóit – köztük a Tajvanra fókuszálót is. Az elmúlt két és fél évben több mint 50 magas rangú katonatisztet és védelmi ipari vezetőt érintettek eljárások – amint ezt a kérdéssel a legmélyebben foglalkozó The Wall Street Journal írja.

Teljességgel váratlan és nagy horderejű lépés és indult eljárás a katasztrófahelyzetek kezeléséért felelős miniszter és párttitkár ellen fegyelem-, és jogsértések gyanúja miatt. A Kínai Kommunista Párt fegyelmi tanácsa adatai szerint 2025-ben rekordszámú magasrangú funkcionárius ellen indult eljárás, összesen 65, míg ez a szám 2024-ben 58 volt. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg fennállása óta nem látott tisztogatást hajtott végre Xi a kínai katonai vezetésben a múlt héten.

Zhang – akinek tényleges harci tapasztalata is volt, hiszen részt vett a 70-es, 80-as évek kínai-vietnami határháborúban – így a 20. század legmenőbb hadvezére, Vo Nguyen Giap vietnami tábornok ellenfele is –, ahol katonái merész és ravasz tisztként írták le. Xi 2012-es hatalomra kerülése után Zhang is azon tábornokok egyyike volt, akik segédkeztek a korrupcióval átitatott, megújulásra szoruló hadsereg reformjaiban és a modernizálásában. 2023 óta Xi eltávolította és vizsgálat alá vonta a szárazföldi hadsereg, a légierő, a haditengerészet, a rakétaerők és a félkatonai rendőrség vezető tisztjeit, több mint ötven magas rangú katonatisztet és védelmi ipari vezetőit.

Mára Xi, túlzás nélkül mondhatni: lefejezte a katonai vezetését. 

Xi meglepő módon azzal állt elő, hogy Zhangot információkat szivárogtatott ki az Egyesült Államoknak az ország nukleáris fegyverprogramjáról. Ez minden eddiginél súlyosabb vádat jelent.Zhang bukása pedig jelzés a pekingi elitnek is, hiszen azt sugallja, senki sem érezheti magát biztonságban – a szakértelem nem pótolja a személyes lojalitást.

A szakértők szerint a jelen formában a parancsnokaitól megfosztott kínai haderő nem fog készen állni a sokat emlegetett 2027-es évben arra, hogy megtámadja Tajvant. A Financial Times szerint az eltávolított tisztek pótlásának szükségessége gyorsan egy olyan tisztikar kialakulásához vezethet, amely jobban elkötelezett Xi Jinping céljai iránt.

A CIA elemzői szerint Zhang Youxia nélkül a Központi Katonai Bizottságban megnő a téves számítások kockázata. „Ez a lépés példa nélküli a kínai hadsereg történetében, és a főparancsnokság teljes megsemmisítését jelenti” – mondja Christopher K. Johnson, CIA a Központi Hírszerző Ügynökség korábbi elemzője, aki szorosan figyelemmel kíséri a kínai elit politikáját.

Úgy tűnik, Xi úgy döntött, hogy a kínai hadsereg problémái olyan mélyrehatóak, hogy szerinte a jelenlegi parancsnokság már nem tudja magától megoldja azokat. Kérdés miként hat ez a Tajvan elleni invázió tervére, ami ellen Amerika most sokkal elkötelezettebbnek mutatkozik, mint Ukrajna esetében, és ne felejtsük a Koreai Köztársaság és új miniszterelnök asszonya vezetése alatt újrafelfegyverkező Japán erejét is. Egy kelet-ázsiai háború nagyobb lehet, mint egy lehetséges európai, és a világgazdaságban játszott fontosabb szerepe miatt nagyobb hatással is lehet a bolygó egészére.

Akkor így Kung Hey Fat Choy – boldog tűzló évét mindenkinek!

Vágvölgyi B. András

Címlapfotó: I Dzsemjong dél-koreai elnök (j) kínai partnere, Hszi Csin-ping társaságában a pekingi Nagy Népi Csarnokban tartott fogadási ünnepségen 2026. január 5-én. MTI/EPA/Yonhap