Putyin mester attól tart, hogy színes forradalom, “Majdan” tör(t) ki Szerbiában ellene, Aleksandar Vučić elnököt menesztik-e a diákok, vagy nem menesztik a diákok, illetve a hátuk mögött álló nyugati erők, akik pénzelik őket, s szítják a lázítás tüzét. Újvidéken ebből egy víkendnyi vizitben a múlt hétvégén nem sok látszik, de a hallomások ellentmondóak. 

Úgy kerültem bele, mint Pilátus a Krédóba. Interreg pályázaton egyhetes alkotómunkat nyertek ismerősök az egykori “kínai negyed” – volt drótgyár: The District – telephelyére kitalált művészeti atelierbe, ahol textilművészek textilművészkedtek, jópofa tapestry-k készültek. A projekt neve BARTOK (Borderless Artistic Realm Through Opportunities and Knowledge – A BARTOK projekt célja a magyar-szerb kulturális együttműködés elősegítése két határon átnyúló Művészeti FabLab létrehozásával. A projekt a hagyományos és digitális művészeti formák ötvözésére törekszik.)

Az ismerősök nem tudtak jönni, helyettesítünk. Kicsit feszengek, öreg vagyok már potyautasnak, de bizonyos, itt nem részletezendő problémák miatt jó esik a vajaskenyértúra, végülis csak két éjszaka, szép az idő, nyáriasan kukorékoló vénasszonyok, a péterváradi erődben a Leopold I Hotel – a névadó a mi I. Lipót császárunk und királyunk – balkáni mércével kiemelkedő színvonal, az étterme pazar kilátással és a nemrég betiltott Exit fesztiválok hangulatának emlékével simogat. Régi korok hadmérnöki remeke, egyszer már szálltam meg itt – vigyázat!! NAMEDROPPING!!! -: Eörsi István magyar költő, író, műfordító és Allen Ginsberg amerikai költő, popkulturális ikon és hegycsúcs társaságában. Akkor lepukkantabb volt a szálláshely, igaz, háború volt.

Elmúltak az évek, mikor a délszláv politikában up-to-date voltam. Most is inkább a madleine, mint a friss tudás. A szervezők kedves emberek, helyiek, belgrádiak. Hamar kiderül, hogy politikai kérdésekben értelmetlen a purparlé, “Vučić nemzeti ügyekben jó, Vučić barátságot hozott Magyarországgal is, Vučić kiáll a szerbekért, Boszniában, Koszovóban is, nem hagyja, hogy Koszovó elvesszen”. A magyar-szerb politikai barátságot azért inkább Putyin hozta, az ő nagytermetű pincsije Vučić és az ő kistermetű pincsije Orbán, nem volt nehéz egy kennelbe terelni őket. Nem is az, hogy nem számít az ember ilyenre, de művészértelmiségiektől furcsa, nem is bolygatjuk.

Középkorú, kiskamasz gyereket nevelő anyák, “a sok blokád miatt nem lehet, vagy nehéz a kölköket iskolába vinni. Mindkét félnek van igazsága, de arra van a választás, hogy ott dőljön el, ne az utcán.” Csak megkérdem – hamár megtudtam, hogy mi Vučić érdeme -, hogy ebben a felosztásban mi a helyes akkor a diákok oldalán? “Hát van korrupció, bődületes korrupció van. Persze kilopták a pénzt, az anyagot, a betont az újvidéki pályaudvar előtetejének rekonstrukciójából.” Tavaly novemberben az ugyanis leszakadt, 15 halott. És maga a projekt ugye egy alapból korrupciós projekt, a (Pireusz)-Belgrád-Budapest kínai vasút, Kína támadása Európa lágy alfelén Európa ellen.

Srdjan és Sandra vacsorapartnerek. Szobrász, textilművész. A szálloda éttermének teraszáról a kilátás pazar a városra; melyet Mária Terézia gyárilag multikultinak alapított. (“Neveztessék Neoplantának és minden itt élő nemzetiség a saját nyelvén hívja németül Neusatznak, magyarul Újvidéknek, szerbül Novi Sadnak, szlovákul Nový Sadnak”. Novi Sad ma már nem multikulti, vagyis nem úgy; a város 1995 után felduzzadt, horvátországi és boszniai szerbek töltötték fel.) Srdjan és Sandra fiatalok, Sandra különösen, 2000 után született. A háborús emlékekre nem is tud reagálni, “that was before her time”, Srdjan viszont képben van, történeti, sőt filmes kérdésekben is – Makavejeven kívül ismeri Želimir Žilniket is, a hatvanas-hetvenes évek jugoszláv “fekete hullámának” egy másik nagyját -, angolul viszont nem tud, Sandra fordít.

Ők például imádják az emirségekből jött arab pénzből épült belgrádi Waterfrontot, a főváros által nálunk megfúrt mini-Dubaj mintáját. Meglepő, hogy ezek a fiatal emberek nem az egyetemisták pártján vannak. Egyrészt-másrészteznek, kecskekáposzta, nem harsány Vučić-pártiak, de óvatos, távoli támogatók.De a diáklázadóknak is igazat adnak, kicsit olyanok, mint a rendszerváltás előtt a reformértelmiség Magyarországon, fontolva haladgatók,  ide vagy oda csapódók.

Végel László remekíró – a barátainak: Pepi – nagyon régi, nagyon kedves barát. Déli őrszem, a magyar irodalom graničarja, az egykori déli határvidékről, Újvidékről emeli tekintetét a balkáni vistákra. Köszöntöttem már a 60., 70. meg a 80. születésnapján is, és szívesen teszem ezt dekádonként a jövőben is bis Hundertzwanzig. Mielőtt a hétvégén meglátogattam volna az Újvidék-közeli Temerinben, fontos cikket olvastam tollából a Magyar Narancsban. A tavaly november elseje óta zajló szerbiai nyugatlanság, pre-forradalmi állapot egyik legkomprehenzívebb dolgozatát, “Szerbia kontra Szerbia” a címe. Nem ismétlem el, tessék elolvasni, előbb-utóbb biztosan elérhető lesz online. Grafittizett véres kezek és vasrudak, besúgók és provokátorok, kormánypárti “aranykor” vs. a 2000 után született egyetemisták korrupcióvádja. Blokádról és ellenblokádról írt, besúgókról, provokátorokról, Vučić orosz háttértámogatóiról. Kiterjedhető erőszakról és a diákok meneteit védve támogató traktoros parasztokról, az őket megvendégelő falusiakról, érzelmi áttörésről, az Exit betiltásáról – és a hírről, hogy a szervezők Egyiptomba tervezik áttelepíteni a fesztivált -, értelmiségi megosztottságról, és arról, hogy déli szomszédunknál is egyre kevesebb a független public intellectual, pénz beszél, kutya ugat, money talks, bullshit walks.

Megtudom, hogy Szerbiának is van Mészáros Lőrince, Petar Vučićnak hívják, az elnök, Aleksandar Vučić fivére. Nájsz. És a napokban nyilvános politizálásba kezdtek az orosz titkosszolgálatok, ahogy ezt nemrég ugye Magyarországon is láthattuk. Az orosz kémszolgálat szerint a fiatalok részvételével zajló szerbiai „zavargásokat” sokban „az Európai Unió és tagállamainak felforgató tevékenysége eredményezte”, és „az európai liberális fősodor célja, hogy a legnagyobb balkáni országban Brüsszel iránt engedelmes és lojális vezetést juttasson hatalomra”.

A fiatalok radikalizálódnak, a békés tiltakozásról a „forradalmi” harci módszerekre és az erőszakra térnek át, de a Nyugat által számos országban sikerre vitt „színes forradalom” forgatókönyve Szerbiában mégis kudarcot vall. Ennek oka az SZVR szerint az, hogy a szerb társadalomban erős maradt a hazafias hangulat, az ortodox egyház egyesítő hatása és „a NATO agressziójának és az ország bombázásának emléke”. Az SZVRállítása értelmében az „európai elitek” úgy döntöttek: november 1-et, az újvidéki tragédia évfordulóját arra fogják felhasználni, hogy a helyzetet a saját javukra fordítsák.

A törekvésben a fő a hangsúlyt a szerb fiatalok „agymosására” és az ún. „fényes európai jövő” reklámozására helyezik, ebben és a mozgósításban pedig különleges szerepet szánnak a „független” médiának, amit „demokratikus” európai pénzekkel támogatnak – írja az orosz hírszerzés, ami egyébként masszív dezinformációs kampányokat folytat szerte a Nyugat-Balkánon, a belgrádi hatóságokat az orosz kémszolgálatok segítették a tüntetésekre adott válaszlépések megtételében. A kormánypropagandista index.hu is elővette a putyini narratívát – ugyanúgy, ahogy az orosz titkosszolgálat a magyar Magyar politikai emelkedésről is az MTI-n keresztül okádta a féknyúzt -, hogy Brüsszel-Soros-háttérhatalom stb. csinálja a balhét: “Az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) arról ír, hogy egy Brüsszelhez lojális vezetőt szeretnének látni az ország élén.

A közleményükben megjegyzik, hogy az „európai elitnek” sok mindent sikerült elérnie, köztük azt, hogy a fiatalok radikalizálódnak, és a békés tiltakozásról a „forradalmi” harci módszerekre és az erőszakra térnek át. A szerbiai utcai megmozdulások sok tekintetben az Európai Unió felforgató tevékenységével függnek össze, amelynek célja, hogy Brüsszelhez lojális vezetés kerüljön hatalomra az országban – állította hétfőn az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) sajtóirodája, írja az MTI.

Szerbhorváth György megjelenés előtt álló kéziratából (Egyetemista tüntetések, blokádok, polgári ellenállások Szerbiában 2024 novemberétől – menet közben) tudható hogyan vált a tüntetéssorozat szimbólumává a véres kéz, a “ruke su vam krvave” (a “véres a kezetek” jelszóból), a szerző foglalkozik az ellenállás szerbiai hagyományával is. Ezzel magam is foglalkoztam, ha sporadikusan is. 2000-ben az újvidéki belvárosban jártam az ottani Otpor (…) irodájában, ahol egy huszonéves lány tűzte a mellemre a fekete alapon fehér öklöt a “Gotov je” (…) felirattal. Jóval korábban Pesten interjúztam a későbbi szerb miniszterelnökkel, Zoran Đinđić-tyel, aki akkor még németországi szociológus volt politikai ambíciókkal, még nem tudtuk, hogy miniszterelnökként merénylet áldozata lesz 2003-ban.

A nacionalista indíttatású, a paramilitáris halálbrigádokkal összefonódott zimonyi maffia ölte meg, jóllehet Szerbia legnagyobb politika lehetősége és reménysége volt kétéves (2001-03) miniszterelnöksége alatt. Az Otpor és a polgári elleállás eredménye volt  Milošević bukása is, emlékszem az eredményváróra meg az ünneplő tömegre a belgrádi Terazijén. És persze arra is emlékszem, hogy másnap hazafelé leszedtek a vonatról, pedig volt hivatalos akkreditációm, a Kelebija-Kelebia átkelő előtt a szabadkai vasútállomáson és 11 órát ültem egy vasúti őrszobán, az idő egy részében a boszniai szerb köztársaságba tartó orosz szexmunkások között, aki a másik irányból, Magyarország felől jöttek és az általam sajnos nem jól ismert nyelvükön a szakma kihívásait ecsetelték nagy amplitúdójú gesztikulációval. Mikor újabb vonat jött a Belgrád-Budapest tengelyen elengedtek és én akkor elhagytam Szerbiát.

De nemcsak akkor, 25 éve én, hanem most a talán legismertebb szerb, Novak Djoković is elhagyja Szerbiát. “Politikai okok miatt elköltözött Szerbiából Novak Djoković, aki családjával Görögországban fog élni – olvasom a 24.hu-n. “A 38 éves, 24-szeres Grand Slam-tornagyőztes teniszező, szerb nemzeti hős kapcsolata megromlott Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnökkel, miután a sportoló támogatásáról biztosította azokat a diákokat, akik a korrupció ellen tüntetnek és új választásokat követelnek. A kettejük közötti konfliktus annyira elmérgesedett, hogy a szerb államfő árulónak nevezte Novak Djokovićot, aki az egyik januári győzelmét egy nőnek ajánlotta, aki megsérült tavaly decemberben az egyik tüntetésen.” Görögországban fog élni, gyermeke egy athéni magániskola tanulója lesz.

Az biztos, hogy valami érik Szerbiában. Vasárnap délután hazafelé a határ Bácsszöllős (Bački Vinogradi) és Királyhalom között be van dugulva, számtalan W-vel kezdődő rendszám, autó mellett bőszen cigarettázó népek szláv disputája: tényleg igaz a hít, Bécs lett poszt-Jugoszlávia fővárosa, ami, márcsak Mária Terézia okán, érthető is.

Vágvölgyi B. András

Címlapfotó: Átlátszó / Makai József