Az új Jalta-sorozatból. Az elmúlt napokban lettek láthatóak a nagy geopolitikai átrendeződés első jelei. Trump beindult, s ettől Putyin végtelen földjein virágba borult a kalász – hogy ezzel a képzavarral éljek –; beérett a 2016-os vetés, a titkos kampánytámogatás. Trump nem csak Zelenszkij és Ukrajna kezét látszik elengedni, de egész Európáét is, újraválasztott elnökként hiába is volt első útja az európai kultúra egyik nagy szimbólumához, a tűzvész után közösségi adományozásból helyreállított párizsi Notre Dame-hoz, kimondta, hogy Amerikát érdekei elsősorban a csendes-óceáni régióhoz kötik, fő vetélytársa pedig Kína. A Szovjet-, vagy mi, Oroszunióval pedig küszködjenek az európaiak, not his business. Ennek a folyamatnak érdekes és nem elhanyagolható szelete az intelligence community, a hírszerzés számos szolgálatának csúcsszerve vezetőjének kinevezett és tegnap esküt tett Tulsi Gabbard életének regénye. 

Dzsízasz! Micsoda nő volt több, mint húsz éve a most 44 éves Tulsi Gabbard, az amerikai hadsereg akkori őrnagya, 2021. óta tartalékos alezredese. Származását tekintve amerikai-szamoai, hawaii neveltetésű, hindu vallású katona, aki az iraki Faludzsában az ún. „szunnita háromszögben” szolgált. Kitüntetésekkel dekorált katona, akit „szeret a kamera”, akkor lett a Demokrata Párt színeiben kongresszusi képviselő Hawaii színeiben, volt is körülötte hype meg hücpe, sokan már az első demokrata női elnökjelöltet látták benne.

Ám az első női demokrata elnökjelöltet Hillary Rodham-Clintonnak, a másodikat Kamala Harrisnek hívták végül. (Gabbard 2020-ban bedobta ugyan a kalapját demokrata elnökjelöltként a ringbe, de messzire nem jutott.) Mindkét női demokrata elnökjelöltet úgy verte le az imbecillis ingatlanhandlé és valóságshow-szereplő, Donald Trump, mint vak a poharat. (Az első esetben igazolhatóan Putyin orosz elnök segítségével.) De nézzük az új DNI (Director of National Intelligence) életútját!

1981-ben született   Leloaloaban, Maʻopūtasi megyében, Tutuila szigetén Amerikai Szamoán, európai és szamoai felmenőktől, és kislány korában költözött a család Hawaii-ra. Mondhatni 911 gyermeke, meghatározó politikai élménye az Al-Kaida támadása volt az Egyesült Államok ellen. Gabbard a Hare Krishna mozgalom egy titokzatos ágának – Science of Identity Foundation (Identitástudomány Alapítvány) – köreiben nevelkedett, mely vehemensen ellenzi a homoszexualitást, az abortuszt és mélyről jövő gyanakvás van benne az iszlám felé; Gabbard kifejtette egyszer nyilvánosan, hogy Indiában azért élnek a hinduk mellett muzulmánok is, mert iszlamista terroristák a történelem egy pontján erőszakosan térítettek.

2002-04 között a Hawaii Kongresszus lefiatalabb képviselője volt és 2003-ban csatlakozott a hawaii Nemzeti Gárdához is, majd iraki bevetésekor egészségügyi alakulatnál szolgált, rengeteg amerikai sebesültet, sérülést, halált látott. És innentől kezdve Tulsi Gabbard karrierje gyors ideológiai fordulatok története. 2008-ban Kuvaitban szolgált, majd Alabamában tiszti iskolába járt, szépen lépdelt a grádicsokon. 2013-ban lett az Egyesült Államok Kongresszusának tagja a Demokrata Párt színeiben, az első amerikai-szamoai és az első hindu-amerikai ezen a helyen, a progresszív baloldal darlingja lett, Bernie Sanders követője és munkatársa. Sztárolták, jövőbeni elnököt láttak benne.

Aztán jött a catfight, ütközése Hillary Clintonnal, a 2016-os elnökjelölttel. Gabbard, harctéri tapasztalatai alapján ellenezte a „rendszerváltó beavatkozásokat”, az amerikai katonai szerepvállalást, ami talán megérthető, az viszont kevésbé, hogy vérszomjas diktátorokat kezdett babusgatva védelmezni. 2018-ban magánlátogatáson Szíriában járt, találkozott az oroszok által támogatott Basír al-Asszad azóta megbukott elnökkel és külügyminiszterével és Észak-Szíriában egy vegyifegyveres légitámadás áldozatairól azt bírta mondani a médiának, hogy azt a támadást az Iszlám Állam (ISIS-Da’esh) követte el, és nem hagyta magát zavartatni attól a ténytől, hogy az ISIS-nak nem volt légiereje. (Volt viszont légiereje a később az ukrajnai háborúban is brutalitásáról megismert, korábban Szíriában fővezérként szolgált Szurovikin orosz tábornoknak, aki az „aleppói mészáros” kitüntető címet is kiérdemelte.)

Tulsi Gabbard annyira bepuhult az orosz tevékenységek irányában, hogy Hillary Clinton egy alkalommal „orosz ügynöknek” nevezte, amiért Gabbard beperelte hitelrontásért, végül peren kívül megállapodtak.

2020-ban indult a demokrata elnökjelöltségért – sikertelenül. Ezután 2022-ben kilépett a Demokrata Pártból és független kongresszusi képviselő lett, aki azzal vádolta korábbi pártját, hogy „a gyáva woke-izmus csapdájába esett elitista háborús uszítók totális ellenőrzése alá került”, és közeledni kezdett a republikánusokhoz. A tavalyi választáson, különösen azután, hogy Kamala Harris lett az elnökjelölt, teljesen a demokraták ellen fordult – mondják is azóta, hogy nem az alufóliasisakos vakcinatagadó (mostmár egészségügyi miniszter) Robert Kennedy jr., a híres demokrata dinasztia hitehagyója a legérdekesebb ex-demokrata a Trump táborban – Tulsi Gabbard lett a republikánus kedvenc.

Kamala Harris-szel is már 2019-ben ütközött a demokrata előválasztáson: balról támadta a korábbi kaliforniai főügyészt, későbbi képviselőt, elnökjelölt társat. 2024-ben endorszálta Trumpot és együtt lépett fel vele Detroitban. Trump talán centrista húzásnak gondolta Kennedy és Gabbard leigazolását, de sokan inkább arra hajlanak, hogy a politikailag „furcsákat” kedveli a szokványossággal nem vádolható régi-új elnök.

Tulsi Gabbard Trump külpolitikai elképzeléseinek leginkább lángcsóvás védelmezője lett, oroszbarátságát jól jellemzi, hogy szenátusi meghallgatásán feltették neki a kérdést, hogy árulónak tartja-e az oroszoknak szivárogtató, Moszkvában élő és az orosz állampolgárságot is megkapó korábbi amerikai titkosszolgálati alkalmazott Edgar Snowdent, és Gabbard egy lakonikus „törvényt sértett” szókapcsolattal tudta le a dolgot, amit még a republikánus bizottsági tagok – Susan Collins, Maine államból, James Lankford Oklahomából és Todd Young Indianából – is keveselltek, sőt diszkvalifikálónak tartottak.

Moran szenátor korábbi oroszbarát kijelentéseiről kérdezte, Gabbard már a kérdést is sértőnek találta a két hete zajlott szenátusi meghallgatáson. A legzavarbaejtőbb intermezzója a meghallgatásnak a michigani demokrata szenátor és volt CIA-ügynök Elissa Slotkin szinte brutális támadása volt ellene, igazán érdemes megnézni! Slotkin szintén volt „terepen”, Irakban többször is, de a Fehér Házban is dolgozott két olyan különböző karakterű és pártállású elnök alatt, amilyen George W. Bush és Barack Obama volt. A 18 hírszerző ügynökséget felügyelő csúcsszerv, a DNI (amit eddig Avril Haines vezetett, és most vette át Gabbard) nem régi intézmény, 911 következménye ez is, hogy egységesen átlátható legyen az amúgy esetleg szétaprózódó kémszervezetek munkája. Slotkin az akkori bagdadi nagykövet, John Negroponte hírszerzési helyettese volt, majd mikor főnökét elsőként kinevezték az új pozícióra, a főnök vitte magával. Slotkin tehát profi és tudja miről beszél.

És azt beszéli, hogy aki nemzetbiztonsági hivatalt vállal, annak két fontos tulajdonsága kell legyen: megfelelő kompetencia és megfelelő személyiség. Nem vicc ez a meló! Minden áldott reggel az Ovális Irodában beszámolni az elnöknek arról a rengetegféle, sokirányú veszélyeztetésről, ami Amerikát és amerikaiakat fenyeget világszerte. Elissa Slotkin szerint Ms. Gabbard nem hozza a szükséges kompetenciát és személyiséget. Először is, mert megkérdőjelezi a hírszerző szervek integritását, ügynökök tízezreit vádolja mélyállami érintettséggel, ami az ott elvégzendő munka hiányos ismeretéről tanúskodik.

J. Edgar Hoover – aki úgy ötven évig vezette az FBI-t – Dillingertől a vietnami háborúig – na ő deep state volt, tehetjük hozzá a szenátornő mondandójához, de azért Hooverből kevés volt, van, lesz. És Slotkin szenátornő továbbra sem puházik: azt mondja, hogy Tulsi Gabbard ismétlődően és folytatólagosan az USA ellenfeleinek tetteivel és érvelésével ért egyet, ami ebben a pozícióban megengedhetetlen. Hogy a véreskezű, saját lakossága ellen vegyi fegyvereket használó Asszadot meglátogatta, az micsoda? – teszi fel a kérdést a legtöbb arab-amerikainak otthont adó Michigan szenátora. Gondolhatjuk, hogy csak egy mélyen naiv gesztus, de ez nem az a foglalkozás, ahol lehet mélyen naivnak lenni.

Ugyanez Putyinnal. Nehezen érthető, ha valaki örökösen az amerikai hírszerzést bírálja és egyidejűleg Putyinnal ért egyet. Arculcsapása ez az amerikai intelligence community-nek, és zavarbaejtő az ellenfelek imádata. Az ex-CIA-s szenátorasszony a hosszútávú gondolkodásra figyelmeztetett: a Trump-adminisztráció nem a történelem vége (remélhetőleg), vannak olyan érzékeny területei az életnek, ahová nem szerencsés, ha Putyin elvtárs bepisloghat. Mert! (Tegyük hozzá, ez nem csak az Amerika méretű és jelentőségű országokban van így – igaz, Bem rakpart?) Slotkin azzal zárta beszédét, hogy a szövetségi kormány reformja fontos, de örve alatt nem lehet leszalámizni, elbizonytalanítani kulcsfontosságú szervek működését.

A republikánus dinoszaurusz, volt frakcióvezető és kérlelhetetlen konzervatív Mitch McConnell is Tulsi Gabbard ellen szavazott. Tegnapi hivatalos beikatatásán a Fehér Ház Ovális Irodájában Donald Trump és Tulsi Gabbard elhelyeskedtek egymással, és az új igazgatónő beszéde olyan volt, mintha az MCC-nél vagy a Kremlben írták volna: tudja, hogy Trump béketeremtőként szeretne bevonulni a történelembe. És ekkor talán egy pillanatra elmosolyodott Kamehameha hawaii király szobra Honoluluban, és Lono istenségre gondolt, aki nem csak a termékenység, a zene és az eső istene, de a hawaii lakosság egy része szerint Cook kapitány is Lono reinkarnációja, aki ugye a Csendes-óceán széles területeinek nyugati felfedezője is volt, de a Lono-reinkarnáció a helyiek szerint idő előtti halálának is okozója volt.

Nem kéne viszont, hogy ez a hawaii asszony a nyugati világ halálát is okozza, pedig a főnökével együtt a következő néhány évben a potenciáljuk megvan hozza. És rosszindulatú aktorok világszerte akadnak, akik másra sem vágynak. Tanulság még, ha valakit túl korán a piedesztál tetején látnak túl sokan, az azért kapudrog lehet a későbbi igen súlyos személyiségzavarhoz, ami persze karrierszempontból jóljöhet.

Vágvölgyi B. András

Címlapfotó: Tulsi Gabbard / Facebook