Az agg magyar író, a korábban korakádárista börtönbüntetést szenvedett rendszerkedvenc művész, Déry Tibor a hetvenes évek elején írt kisregényt a távolból az Altamont-i rockfesztiválon történt eset nyomán, mikoris Sonny Barger motoros verőlegényei, a Hell’s Angels, akik a Rolling Stones-koncert biztonsági teendőit látták el, megkéseltek egy Meredith Hunter nevű fekete fiatalembert. Déry természetesen nem járt a helyszínen, karcsú könyvét viszont a népszerűség ormaira emelte Adamis Anna és Presser Gábor musical-feldolgozása, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, mely évtizedekig sikerszériaként tündökölt a Vígszínház színpadán, és másutt. Déry Tibor nyomán próbálkozok meg most bepillantást engedni, mi történt az idei Burning Man fesztiválon Reno-tól keletre, a nevadai sivatagban, hiszen – sajnos – magam sem jártam a helyszínen.

Mindig szerettem volna Burning Man-re menni, sosem sikerült eleddig. Még kilencvenes évek volt, mikor az Új Mexikóban sámántudományt tanuló haverom már trashelte: „kurva jó volt az első években, még San Franciscóban, aztán lenyomta a bizniszhübrisz”. Ismerős, emléxek, mikor Pepsi Sziget lett a Diákszigetből. Más barátaim viszont azóta jártak ott, éltették a nagy területen terpeszkedő, egymás megvendégelésén alapuló (minden bár open bar, tudunk rendszeresen jelenlévő magyar pálinkázdáról is).

Az esemény végén egy hatalmas antropoid faszerkezetet (Égő Embert) elégető, a likvid LSD-be (valamint pszilocbinbe, MDMAba, MDAba, 2C-Bbe és DOMba) áztatott Ozorát képzeljünk, amit a fesztiválozók Black Rock Citynek hívnak. (Az idei év újdonsága az AL-LAD kemikális LSD-variáns volt.)

Kell bicikli és camper, a saját vizedet és élelmedet viszed, de midenki megvendégel, koncentrikus körök a tábor, és a Nyugati Part ifjúsága és középkorúsága ott tisztítja meg szellemét és lelkét évente egy hétig. Gyakorolják a Burning Man tíz alapelvét, a radikális befogadást, ajándékozást, elkényelmetlenedést, radikális önmagukra támaszkodást, radikális önkifejezést, közösségi tevést, polgári felelősségvállalást, nem akarnak lábnyomot hagyni, de részt kell venni a maga közvetlenségében. Ez az ifjúság és középkorúság az indulás éveiben még hippi vagy poszthippi volt, ma a világ egyik legfontosabb digitáltechnológiai, épp ezért hatalmi központja, a Szilíciumvölgy techgurui váltották jórészt Maharishi jógi követőinek nemzetségét.

Nevada fura egy állam, területre úgy három Magyarországnyi, sivatag ezerrel, sok a katonai terület, ahol az Egyesült Államok hadseregénék, légierejének és tengerészgyalogságának legénységét és leányságát trenírozzák. Legjelentősebb városa az állam déli csücskében, a kaliforniai Mojave sivatag és Arizona közé ékelődő Hoover-vízduzzasztó melletti Las Vegas; a város, amely olyan, ahogyan alapítója, a gengszterfoglalkozású zsidófiú, Bugsy Siegel képzelte a Menyországot.

Az utakon a távolban remeg a levegő, ördögszekereket fú a forró sivatagi szél, csörgőkígyók csörögnek és sokan utánozzák a prérikutya ugatását. A Keresztapa II nézői jól emlékezhetnek a korrupt nevadai republikánus szenátorra, akinek a korábban lesajnált Michael Corleone („az olajos hajú digó”) mézcsapdát állított, majd a republikánus szenátor kénytelen volt a Keresztapa segítségét kérni a szó szerint kizsigerelt prostituált ügyének elsimításában.

Nevada ritkásan lakott redneck hely, ám nagy előnye, hogy szomszédja Kalifornia, ahol nincs ugyan a világ fővárosa, mert az New York, de volt idő, mikor ott csúcsosodott ki a Világszellem, 1967-ben San Franciscóban, talán arra csúcsosodik ma is, másként; és akkor Tinseltownról, Los Angeles globális imágóiparáról még szót sem ejtettünk.

A klímakatasztrófa erősen sújtja a földgolyó e részét: ma már általánosak a kiterjedt nyári erdőtüzek Kaliforniában, olymérvű hurrikán pusztított nemrég, ami csak a Mexikói-öböl és Florida térségében szokványos, és most, augusztusban leszakadt a sivatagi ég, és az ár elöntötte a Burning Man fesztivált. Ami kérdéseket vet fel a jövőt illetően. Matthew Hutson, a The New Yorker szakírója már arról értekezik, hogy e biblikus szintű esőzés akár a fesztivál végét, a Silicon Valley digitális trendmeghatározói mentálegészségének e fontos szintentartó helyszínének végromlását is jelentheti.

A közönség közönségesebb része blokád alá vette a fesztivál ideiglenes repülőterét, ahová a techmilliárdosok private jet-eket rendeltek, helikoptereket, és űrhajót csak azért nem, mert ilyen kis távolságokra még nincsen szpésztaxi.

A régi fesztiválozók közössége évek óta küzd a pénzbeáramlás ellen: a közösségi eszmét olyan szinten sérti a privilégium, mint a BKK-felhasználókat egy 62 méteres yacht a Mediterráneumban. Hiába mutatnak Mad Max-szinten jól a mutáns gépjármúvek a sivatagban, ha azok az egyenlőtlenséget hírdetik, vagy bezavarnak az ausztrál fesztiválozók Dildó Olimpiájába. Vagy az Ashram Galactica táncterébe.

A szerző péntek reggel a Bubbles & Bass színpadra ment némi house-ra és pezsgőt inni, amikor esni kezdett az eső és ami – szerinte – az eddig ismert Burning Man fesztiválok végét jelentette. A biciklik elakadtak a sárban, a sokmérföldes távolságokba tocsogás egyre kínosabbá vált, a sátrak és camperek, színpadok és bulihelyszínek közötti közlekedés a jelenidejú ukrán-orosz háború novembertől áprilisig tartó raszputyica (sártenger) időszakára emlékeztetett, melyben még a tankok is elakadnak.

A playa homokja mészértékű sár lett, az emberek szemeteszsákokat húztak a lábbelikre, eleinte nevetve piáltak és énekeltek a sátrakban, aztán egyre komorodott a tekintet. Szombaton kezdődött ez exodus, tízezrek próbálták hosszú, tömött sorokban elérni a Highway 447-et, ami szinte lehetetlennek mutatkozott és a rádióhírek további záporokat, zivatarokat ígértek, az első napfényt hétfőre, ami azt jelentette: szerdáig se ki, se be. Haverok haverjainak élménybeszámolója szerint volt, akinél ez a közösségi létforma erősödését hozta el, és volt, akinél a pánikrohamot.

Elkezdődött az ivóvíz és az élemiszertartalékok beosztása, a para, ugyanakkor sokan voltak, akik szerint ez volt a „best Burning Man ever”, disztópikus világvége-pornó, visszatérés az ellenkulturális gyökerekhez. Az eső miatt az Embert nem gyújtották fel szombat este. (Később igen.) Az auszik táncoltak és a taktikai dehidratációtól sötétborostyán színű vizeletet ürítettek gallonos plasztikpalackokba.

A tavalyi Burning Man kivételesen forró és poros volt, az idei saras és vizes, mi lehet jövőre?! A klímakatasztrófa hatásai nyílvánvalóak, írja a New Yorkerben Hutson, idéz egy havert, hogy a fesztivál „a kapitalista gazdaság végső kifejezése, mely rengeteg többletgazdagságot dob ki az ablakon azzal, hogy emberek tízezrei gyúlnek össze, hogy önmagukat elpusztító műalkotásokat hozzanak létre”. Larry Harvey, a fesztivál néhai alapítója mondotta volt, hogy akkor lesz vége a Burning Man-nek, mikor az általa létrehozott éthosz lesz a Zeitgeist.

A The New York Times-ban Cory Doctorow, az ismert szerzőijog-ellenes sci-fi író írt véleménycikket a fesztiválról szeptember hatodikán.

„Mindig, mikor a Burning Man-re jövök, van egy pillanat, amikor megkérdem magam, miért jövök én erre a lobogó, döglesztő munkálkodásra, mikor lehetnék otthon vagy a tengerparton. Ám az esemény végére a válasz világos – mert semmi sincs ehhez fogható sehol ezen a világon.”

70,000 ember a sivatagban, művészet és zene, hülyéskedés és öröm, a klímakatasztrófa sziklaszélén, és most nem csak a szokásos meleg és homokvihar, hanem a teljesen váratlan esőzés miatt is. Doctorow szerint valószínüleg ez a világ legtalálékonyabb, legkompetensebb, képzelőerőben leggazdagabb humanoidjainak gyűldéje, ezeknek az embereknek, és széles ismeretségi körüknek érdemes lenne és ideje volna elgondolkodni ezen-azon. Például azon, hogy lehet szeretni a disztópiát, ünnepelni a világvégét és egyúttal tenni is ellene.

Már most az előreláthatatlan világát éljük, a tervszerűség értelmét vesztette (nem lesz neked 2034 Viktor!), s majd mikor beüt az asztrofizikai córesz, le kell kuprodni, megosztani a kaját, körbeadni a flaskát, vigyázni egymásra, és megtalálni a módját annak, hogy élvezd a dolgokat, amiket csinálnod kell, mert az, amit csinálni szerettél volna, az elmarad, levették a műsorról, maradt a radikális önmagadra számítás és a radikális befogadás.

Valamint, Déry Tiborral és Presser Gáborral szólva: „Ringasd el magad!”.

Vágvölgyi B. András

Címlapkép: Burning Man Project / Facebook