A román elnök francia. Legalábbis a rendszer szerint jogilag és személyesen, ambíciója szerint. Az elmúlt tíz évben – mintegy Románia hivatalosan el nem ismert multikulturális jellegét igazolandó – egy gőgös szebeni szász politikus vitte az alapjaiban nacionalista román politikát. Most, az első forduló után, a december 6-i második forduló előtt egy az ismeretlenségből előlépett ausgesagt nackós széljobbernek, vakcinatagadó, Nyugat-ellenes putyinistának, a nyolcvan-kilencven év előtti román fasizmus (a légionáriusok), Corneliu Zelea Codreanu és Horia Sima politikája nyílt rajongójának van esélye román, elnöknek lenni.
Călin Georgescu pártonkívüli, talajtanból doktorált, kampányközpontja sincs, a kecója ajtajában adott elsőfordulós győzelmi interjúkat. 62 éves, élelmiszeripari apparátcsik, NATO-ellenes és antiszemita – nyilván magyarfaló is, mint a román nacionalisták általában – a voksok 22,94 százalékát szerezte meg.
Második helyen, ugyancsak meglepetésre, Elena Lasconi az ellenzéki USR vezetője 770 szavazattal épphogy megelőzte a szocialista miniszterelnököt, Marcel Ciolacut. George Simion, a szélsőjobboldali AUR jelöltje 13,9 százalékot ért el, meglepően gyenge eredmény, sokan arra készültek, hogy ott lesz a második fordulóban. Őt is azzal vádolják, hogy Oroszország-barát, és bár fenntartaná hazája NATO-tagságát, hitvallása, hogy az országnak semlegesnek kell lennie.
Trump lelkes támogatója kerül szembe Ciolacuval az első körben. Ő az újraegyesítésért kampányolt Moldovával, amely idén biztonsági okokból megújította az ellene elrendelt, öt évre szóló beutazási tilalmat. Ugyanezen okból kitiltották a szomszédos Ukrajnából is.
A választás előtt Ciolacu volt a favorit. Călin Georgescu meglepő és sokkírozó eredményét leginkább közösségi médiaszereplésének, TikTok videóinak köszönheti, ahol fehér lovon caplat népviseletben, mint egy Favorit TV-s manele (román turbófolk) sztár, Putyin-stílben dzsúdózik, 3.8 millió like-ot gyűjtött az egyik TikTok-videójával, 298,000 állandó követője van, és Románia legismertebb infuenszere, a nőverő botrányhős és börtönnel fenyegetett Andrew Tate segítette médiamegjelenéseit.
Nemzetközi megfigyelők szerint az eset hasonlít a szomszédokra: annyira erős volt az orosz befolyás kísérlete, mint a moldovai és a georgiai (grúziai) választásokon, ahol az előbbi esetben sikerült megőrizni nagy csatában a Nyugat-barát vezetést, a második esetben Moszkva győzött.
Eddig a NATO és az EU köreiben kisebb országokban diadalmaskodott a putyini imperializmus (Szlovákiában, némileg Bulgáriában, és leginkább Magyarországon), a 19 milliós, fontos geostratégiai pozíciójú és amerikai támaszpontokkal (Deveselu, Mihail Kogălniceanu) büszkélkedő Románia stratégiai jackpot lenne a Kremlnek.
“Három hete Moldova elutasította az orosz irányt, most Romániának kell ugyanezt tennie a december 8-i második elnökválasztási fordulóban” – mondta Siegfried Mureșan konzervatív EP-képviselő. Színezi a képet, hogy Románia pont Moldova (Beszarábia) miatt szinte lengyelszinten ruszofób, oroszellenessége az 1958-as szovjet kivonulás után, a Ceaușescu korszakban végig töretlen volt.
Nem mondanám magam a román politika szakértőjének, de mivel több, mint fél évtizedet éltem Kolozsvárott, úgy gondolom a szenzoraim megvannak hozzá. A román elnökválasztás első fordulójának eredménye igenmód meglepő. Hogy előretörhet a szélsőjobb, az manapság már mindenhol normális és nem csak Európában. Nade én is, mint mindenki más, az AUR-ra számítottam, a széljobber pártra, aminek leginkább a nyugati románok a támogatói.
A nyugati románok sokan vannak, Ceaușescu rövid úton megtartott agyonlövése óta én ötmillió kitántorgott románról tudtam, legutóbb 3,4 milliót olvastam, de a pontos statisztikáknak nem Románia az országa. Lehet, hogy az ötmillióba az idénymunkásokat – „mész-e Spanyolba epret szedni?” – is beleszámították, és magam is szemtanúztam tumultuózus jeleneteket a kolozsvári Avram Iancu reptéren betakarítási szezonban.
Van egy régi jó cimborám, a Robi. Ismertem már korábbról futólag, 1990 nyarán egy madridi emberi jogi konferencián barátkoztunk igazán össze, amit jó érzékkel Franco sírjára, az Elesettek Völgyében rendeztek.
Vicces konferencia volt, a jelenlévők közé tartozott a legpedigrésebb szlovák emberi jogi dinasztia középső tagja – faterja a kevés szlovák Charta 77-es egyike, fia a mostani Progresszív Szlovákia pártelnöke –, volt egy moszkvai orosz-koreai fiú, aki mikor megtudta, hogy tudom ki az a moszkvai orosz-koreai punk-rocker, Viktor Coj – mert olvastam Hajnóczy Csaba akkori remek cikkét (Tuszovka) a moszkvai alterzenei világról a Magyar Narancsban – mikor, ha szembejött, levette a walkmanje fülhallgatóját, a fejemre rakta gyorsan és boldogan ordibálta, hogy „Viktor Coj, Viktor Coj”.
Na és a Robi, aki a 90-es marosvásárhelyi „fekete március” egyik aktora volt, és egy autóbalesete után úgy ítélte meg, hogy a poszt-Securitate autóbalesetnek álcázva meg akarja gyilkolni és Amerikáig menekült – ott először mezcalero sámánnak tanult, majd ideológiai fordulata után tibeti buddhista lett – egyszer Új Mexikóban megkérdezte tőlem, hogy emlékszem-e a Bogdanra.
Bogdanra emlékeztem, noha nemigen beszéltünk, egy magas, zárt arcú, szakállas, nagyon fehér bőrű, nagyon fekete hajú, fényesre fésült lófarkas fiú volt a moldvai Iașiból, leginkább egy fiatal ortodox pópára hajazott. „És arra emlékszel, hogy jött egyszer egy estén Mercedes limuzin és elvitte Bogdant?” Valami rémlett, de nem ragadt meg, mert volt abban a monostorudvarban minden, egyik hajnalban még egy fekete harci viadalbika is megjelent és nem LSD-látomás volt.
„És arra emlékszel, ki volt abban a Mercedesben, ami elvitte Bogdant?” Erre persze nem emlékeztem. „Hát a Horia Sima!” Puff neki. Jó voltam 20. század történelemből, tudtam, hogy a Horia Sima az kábé a román Szálasi Ferenc. A romániai „forradalom” óta tucatnyi szélsőjobber szerveződésről tudunk a România-Mare párttól (Nagyrománia párt, pártführer: Corneliu Vadim Tudor) a volt kolozsvári szupernacionalista polgármesterig, Gheorghe Funarig.
Oroszpárti viszont egyikük sem volt, magyarfaló annál inkább. Megannyi román Takaró Mihály (Mihail Tacarescu), a történelem egészében a románságot az emberiség nemtőjének látó holdkóros. A légionárius (Szent Mihály Arkangyal Légiója) vasgárdista vezető és ideológus Corneliu Zelea Codreanu külsőségekben is mussolinista latin fasizmusa volt – itt volt második ember Horia Sima, majd Codreanu kivégzése után az első.
A háború alatt Románia de facto vezetője Mihail Antonescu marsall volt, az ő viszonya a Vasgárdához az a fajta Hassliebe volt, mint Horthyé a nyilasokhoz, vagy Orbáné a Mi Hazánkhoz. A román nácik az 1943-as mezcsere után a patkányúton Argentínába vagy méginkább Franco Spanyolországába menekültek és ott éltek.
Volt a néhai remek történésznek, Szűcs Jenőnek egy korszakos tanulmánya, ami az eredendően szamizdat Bibó-emlékkönyvben jelent meg 1980-ban, címe és témája Európa három történeti régiója volt. A katolikus-protestáns Nyugat, az ortodox-bizantín Kelet, meg a kettő közötti Zwischeneuropa.
Mikor először voltam az Erdélyen kívüli Romániában (1990), akkor mintegy Szűcs Jenő-parafrázisként Románia három történeti régióját véltem felismerni: Bukarestben az életes, vitális és virblis Balkánt a maga szerző-mozgó, jég hátán is megélő temperamentumos világát, Moldvában a Vlagyivosztokig terjeszkedő álmos, töményszesztől folyamatosan bódult fagyott zsír eurőzsiai sztyeppét, és visszafelé, a hegyek innenső oldalán Közép-Európa építészeti és mentalitásbeli maradványait.
Erről a román CEU professzor történész Lucian Boia írt Románia elrománosítása címmel tanulságosat – ahogy az olasz-magyar történettudós Stefano Bottoni is pompásan oszlat kételyeket az ötvenes években Rákositól független, autochtón magyar totalitarianizmusról Romániában Sztálin a székelyeknél címen.
Elmondható, hogy a komplikált történelem feldolgozása román barátainknál sem megy mindig a schmidtmáriai színvonal fölé. A román filmes újhullám számomra legjelentősebb – még a remek Christi Puiu-nál, Corneliu Poromboiu-nál és Cristian Mungiu-nál is –, nekem jelentékenyebb alkotója, Radu Jude próbálta mindezt korszeráűen feldolgozni Nem érdekel hogyan ítél meg a utókor c. filmjében Odessza gyászos román ostroma, sikertelen gyarmatosítása, a III. Birodalom Szovjetunió elleni hadjáratában a magyarnál sokkal masszívabb és legalább olyan sikertelen román részvétel ügyében.
Tehát, ha a mostani választási földrajzra nézünk: kékkel Bukarest (és a körötte lévű Ilfov megye), Temes és Kolozs és Szeben és Brassó és Iași megyék – az ország legfejletteb és legnyugatosabb területi egységei láthatóak, ők többségükben az USR jelöltjére, Elena Lasconira szavaztak.
Aztán középen a szokásos zöld folt, a székely megyék (Hargita, Kovászna) és most a csak félig magyar Maros megye is zöld, sőt az északnyugat is. Kelemen Hunor állatorvosra, az RMDSZ elnökére szavazott többségében a székelyeken kívül a Nagyvárad (Oradea) központú Bihar, és a Zilah (Zilaj) központú Szilágy megye és Szatmár (Szatmárnélmeti) is, ami nem csak magyar nemzetiségű szavazókat jelent.
A magyar elnökjelölt szépséghibája, hogy az RMDSZ alapítója, a rengeteg érdemmel bíró, a Kriterion könyvkiadót hosszú ideig vezető kommunista társutas Domokos Géza és a román szenátor, miniszterelnök-helyettes, marosvásárhelyi költő és reálpolitikus, a magyarországi politikai erőkkel az egyenlő távolság eszméjét dédelgető Markó Béla utáni elnök, Kelemen Hunor Tőkés Lászlóhoz hasonlóan tizenéve beóvatoskodott Orbán Viktor valagába, és azóta is ott tenyészik.
Namost azt régóta tudjuk, hogy a fasiszta multikulti oximoron, szélsőnacionalista Internacionálé nincs. A magyar szavazó vagy a román progresszív jelöltre – Elena Lasconi, USR – szavaz, vagy Orbán-Putyini alalpon Călin Georgescura, a TikTok-fasisztára, aki a törzsszavazói miatt magyarfalásra kényszerül, mint Szlovákiában Fico, viszont általa megvalósul Orbán Viktor terve a Tizedes és a többiek c. Keleti Márton-filmből: az oroszok már a spájzban lesznek.
Mostanában arről beszélünk, hogy Románia lehagyta Magyarországot az egy főre jutó fogyasztás szempontjáből, visszaszorulóban a török defterdárok idejében gyökerező mély korrupció. Hősünk lett Laura Codruța-Kövesi, a sepsiszentgyörgyi román kádercsaládból származó és roppant sikeres korrupcióellenes államügyész – akire, mikor az európai ügyészség vezetője lett, olyan nedves álomként gondoltak a nagyvilág haladó erői, hogy micsoda csoda lenne találkozója Orbán Viktorral, depláne, ha a találkozás formája ügyészi kihallgatás lenne – de Codruța-Köves Brüsszelbe el, korrupció Romániába vissza.
A jövő bizonytalan: a hétvégén parlamenti választások rendezhetik át az erőviszonyokat. Az elit, a PSD (posztkommer szocialisták) Ciolacu bukásával nagyot veszítenek, a PNL (Iohannis pártja – nacionálliberális) dettó – a fiatal választői rétegeknek elegük van az ó-esteblishmentből, a TikTokra szavaznak, még ha az első elnökválasztási fordulót meg is óvták és újraszámolást követel az alkotmánybíróság.
Az EU-nak és a NATO-nak korántsem mindegy az ukrajnai háború keretrendszerében, hogy a közel Lengyelország fontosságú, katonailag erős és stratégiai kulcspozícióban lévő Románia „szovjetizálódik”-e. Csak azt remélhetjük, hogy a románok okosabbak, mint a magyarok – immár 14 éve – hamár a hírek szerint jobban is élnek.
Kit fog támogatni a kieső PSD és a kieső PNL a második fordulóban, ahol Óromániában, a Regátban Călin Georgescu fasisztái küzdenek a legtöbb helyen Ciolacu ókommunistáival? És kit támogatnak majd az RMDSZ szavazói, mire szólít fel Kelemen Hunor hangján Orbán?
Hiszen Románia Ukrajna egyik kulcsfontosságú szövetségesévé vált az utóbbi években, nemcsak kiképzést és katonai felszereléseket biztosít, hanem lényeges szerepet játszik az ukrán mezőgazdasági termékek világpiacra szállításában is. Ez a markáns Ukrajna-párti álláspont leginkább Iohannisnak köszönhető.
Călin Georgescu sokkoló győzelme annak köszönhető, hogy a fiatalok egyre inkább kiábrándulnak a román politikai elitből. Călin Georgescu is az AUR kiemelkedő tagja volt, a csoport őt választotta miniszterelnök-jelöltjének. 2022-ben azonban kilépett a pártból, miután a vezetői bírálták, mondván: oroszbarát, NATO-ellenes álláspontja rontja a pártimázst.
Călin Georgescu „a diplomácia szégyenének” nevezte a dél-romániai Deveseluban a az – elvben az iráni – ballisztikus rakéták ellen létrehozott NATO védelmi pajzsot. Călin Georgescu az 1989-es „forradalmat” kommunista puccsnak tartja, ami azért történt, hogy a Nyugat ellophassa Románia természeti erőforrásait. Kampányát nem is politikai kapmánynak mondja, hanem hogy „hívása” volt a Fennvalótól, hogy mentse meg Romániát. Azt állja, hogy a NATO katonai szövetsége nem fogja megvédeni egyetlen tagját sem orosz támadás esetén.
Pedig ha Duna-delta közeli, mesés nevű Babadag környékén autózunk kopár, szinte spanyol tájban, akkor számos útjelző táblát láthatunk a Mihail Kogălniceanu és ez Deveselu mellett permanens amerikai támaszpont, nem olyan, mint Taszár volt, ami csak a délszláv háborúk idejére korlátozódott.
Bretter Zoltán kolozsvári-pécsi filozófus barátom – akinek, és a remek költő, későbbi Orbán-hívő Szőcs Gézának egy korai órán, 1982-ben szamizdatokat csempésztünk Kolozsvárra Magyarországról – írja közösségi médiafelületén:
„Ha valaki nem vette volna észre, Oroszország elindította a háborút Európa ellen. Oresnyik gyártása, hadrendbe állítása, most pedig a Románia elleni hibrid hadviselés, melynek első sikere Călin Georgescu, a román elnökválasztás első fordulójának győztese. Magyarország elfoglalva, Lengyelország nehéz falat, Fico inog. Nem lesz 3. vh., mert van.”
Bretter a marosvásárhelyi román és magyarbarát emberi jogi harcossal disputál érdekesen a Facebookon: Smaranda Enache: „Azt is hogy „fără legionari!” Ez nagyon fontos. Vasgarda ellenes skandálás még nem volt, itt az ideje, mert sok fasiszta csoport bukkant fel Romániában. Ez a szörnyű Georgescu kiverte a biztosítékot, ahogy románul mondjuk, ” in tot răul e și un bine”” Zoltán Bretter:
„Kedves Smaranda! Elnézésedet kérem, de ismerek egy jobb román mondást: „Fiecare șut în cur, un pas înainte” („Minden seggberúgás egy lépéssel tovább lendít”). Az, hogy a román elit nagy része, voltaképpen soha nem nézett szembe a legionárius múlttal, az, hogy a Holokauszttal pingpongoztak, hol a király, hol Antonescu felelősségét emlegetve, az, hogy az Antonescu-nosztalgia épp úgy tovább él, ahogy a Ceaușescu-é, nos mindez most bosszulja meg magát. A társadalom mélyéről most vulkánszerűen tör elő mindaz, amiről sokan azt hitték, hogy büntetlenül el lehet felejteni és a politikai elit azt hitte, hogy meg lehet szelidíteni. Ez az a rúgás, ami előre lendíthet.”
Hát így.
Vágvölgyi B. András
Címlapfotó: Egy szavazó leadja voksát a romániai elnökválasztás első fordulójában az erdélyi Csíkszentkirályon 2024. november 24-én. MTI/Veres Nándor
JD Vance megválasztott alelnök az ohiói lumpensors bestsellerszerzője; mélyen megélt kubai antikommunizmus támad a külügyben; kurvázós fanatikus az igazságügy élén;...
Orbán Viktor mindent egy lapra tett fel, 19-re húzta a lapot, ha Trump győz, akkor ő is megfürödhet a fényében.
Mit tudunk az egy évnyi háborús csőlátásról?
Korunk talán legnagyobb popsztárjának politikai szerepvállalásáról már hónapokkal ezelőtt esett szó ezeken a hasábokon, ő Kamala Harrist támogatja, de Trump is belehúzott: sikerült egy fullhülye holdkórossal erősítenie.
