Ramstein, az nem csak egy vicces német metálzenekar, hanem a legkomolyabb amerikai bázis is Németországban. Itt tartottak felsőszintű hadászati-eszköz konferenciát a NATO vezetői, hogy mehetnek-e Leopard2 német tankok Ukrajnába. A dolognak hadtörténeti, NATO-szövetségi és EU-tagsági vonzatai is vannak, arról nem is beszélve, hogy ezzel a háború célja és menete is változhat. 

Mindenki csodálja a német ipart évszázadok óta, műhelyország, a technikai fejlődés európai motorja, ha abban a helyzetben lennék, hogy autót tudnék venni, csak németet vennék, vagy, tovább folytatva a másodikvilágháborús-vereséges paradoxonok sorát: japánt. A német haditechnika is legendás. Kövér Berta, Zeppelin, Messerschmidt, U-Boat, Tigris páncélos, V-2. Műhelyország, mikor elborult az agya, előbb szövetséget kötött a szent sztálini Szovjetunióval, majd megtámadta azt. Harckocsikkal támadta meg, és eleinte ezekkel az eszközökkel úgy haladt a sztyeppén, mint kés a vajban. Leningrád, Moszkva-külső, Sztálingrád állította meg, és a Guderian és Zsukov vezetésével zajlott kurszki tankcsata volt a hadtörténet legnagyobb páncélosokkal vívott ütközete. Német Tigrisek feszültek szovjet T-34-eseknek, az eredmény ismert: a végén Juszupov tizedes kitűzte a sarló-kalapácsos szovjet zászlót a Reichstag ormára.

A hidegháború Németországról szólt, lásd: “ich bin ein Berliner” és “Gorbacsov elnök úr! Bontsa le ezt a falat”. A nürnbergi per után Nyugat-Németország a hatvanas évekig, Adenauer és Ludwig Erhard kancellár idején azért még bőven alkalmazott volt NSDAP-tagokat az államigazgatásban, és a DDR (NDK) állampolgárait denácifikáció nélkül bolsevizálta a Szocialista Egységpárt, az eredményt itthonról is ismerjük: kisnyilasok az ÁVH-ban.

Az NSZK-ban el kellett jutni 1968-ig, a nyugat-berlini és más német városokban a fejét felütő újbaloldal és ellenkultúra volt az, amelyik a Szövetségi Köztársaságot szinte teljes egészében elfordította a náci múlttól. Mikor Willy Brandt lett a kancellár, a III. Birodalom ellen norvég partizánként harcoló szociáldemokrata hazafi, az akkori új Ostpolitik jegyében lemondott a német irredentáról, az Odera-Neisse határ elismerésével elbúcsúzott Sziléziától és a keleti területektől, elismerte Csehszlovákia jogát a Szudéta-vidékre és letérdelt a varsói gettó kapujánál.

Brandt idő előtt megbukott, kiderült, egy keletnémet Stasi-ügynök volt a kabinetfőnöke, de utódja, Helmuth Schmidt folytatta az általa megkezdett Realpolitik-ot. Ez az NDK szovjet megszállásának elismerése, a keleti blokkal a kapcsolatok fejlesztésének politikája volt – elismerve mindazt a pusztítást, amit a III. Birodalom a világnak ezen, az olykor félreesőnek, néha meg, háború esetén nagyonis központinak látszó térségében elkövetett. Az NSZK visszafogott maradt haderőfejlesztésben, bár addig nem jutott, mint Japán, mely egészen a legutóbbi időkig számottevő hadsereg nélkül élt. Brit-francia-amerikai csapatok tartózkodtak és tartózkodnak Németország nyugati felében, előbb megszállóként, később a NATO-szövetség keretében, míg a volt NDK területén a szovjetek félmillió katonát állomásoztattak állandó jelleggel, és oda azóta sem megy a NATO.

Ezek a realitások nyilvánvalóan meghatározták a nyugat-német politikát, a “belnémet” kapcsolatokat, a katonai, területi kitettséget, szovjet fenyegetést, az óvatos barátkozást, kereskedelmet a Kelettel. Még a mai német politikusgeneráció is ebbe szocializálódott bele. A kereszténydemokrata Angela Merkel hibái számosak erényei mellett is, az egyik ilyen hiba a Putyinnal-flörtölés volt. A Szőke Tatár és KGB-cár még személyében is alázta Angie-t – a köztudomásúlag a kutyáktól félő Merkellel tanácskozáskor beengedtek a chatroom-ba egy testes labradort, a kancellárasszony arcán a páni rémület vonásait detektálhatták a tévékamerák.

A német politikának volt egyfajta oroszpárti elfogultsága, bár a pincsiségben addig nem szaladtak, mint a mi Orbánunk, de a lengyel-balti, vagy akár a francia hozzáálláshoz képest a gazdaságilag legerősebb európai ország Putyin-friendlybb, megfontoltabb és szűkebb mozdulatokkal heveskedőbb.

Mikor Putyin majd egy éve megtámadta Ukrajnát, és az első napok bátor ellenállása nyomán a Nyugat a szankciók mellett a fegyverszállításra szólított fel. Európa gazdaságilag legerősebb, legfejlettebb hadiiparával rendelkező országának védelmi minisztere, Christine Lamprecht nem átallott 5000 darab rohamsisakot felajánlani a háború elején az ukrán véderőnek. Már az idei év fejleménye volt Lamprecht lemondása, és a szövetségi politikában járatlan alsószász szociáldemokrata Boris Pistorius kinevezése erre a posztra.

A kulcskérdés a német hadiipar büszkesége, az egyszerű, de roppant hatékonynak mondott Leopard2 harckocsik ukrajnai szállítása, melyek harmadik szereplőnek való viszonteladásához a német kormány engedélye is kell. Mert a lengyelek, baltiak, finnek, spanyolok már sokkal korábban adtak volna át ilyen páncélosokat Ukrajnának, de a szerződés ezen klauzulája fogta őket. A német álláspont az volt, hogy más ország is adjon tankokat Ukrajnának, ne csak ők. Főleg azt szorgalmazták, hogy az USA küldjön Abrams tankokat, mert a brit és francia páncélos-felajánlás nem volt elég Scholz kormányának. Utóbbi megosztott volt a kérdésben, az Annnalena Baerbock külügyminiszter vezette Zöldek és az FDP (liberálisok) már rég küldték volna a harcjárműveket, de úgy tűnt, a korábbi szociáldemokrata kancellár, Putyin másik pincsije, a Gazprom és a Rosznyefty igazgatósági tagja, és Európa szégyene: Gerhard Schröder sikeresen blokkolta egy ideig az SPD-t.

Korábban tabunak számító fegyvereket kap Ukrajna, a magyar kormány hozzájárul – heti összefoglalónk az ukrajnai háborúról – Világtérkép

Szintet léptek a nyugati fegyverszállítások, egy közelgő ukrán offenzívához lehet szükség a több száz páncélosra.

Ebben a helyzetben nevezte ki Scholz kancellár a teljes külpolitikai és diplomáciai outsider volt tartományi belügyminisztert Alsó-Szászországból. Korábban Christine Lamprecht volt Scholz hadügyi-segélycsomagi teszetoszaságának, álnaív és hezitáns ruszofiliájának megjelenítője. Pistorius kinevezése a teljes váratlanság szivárványkapuján toppant a Bundestagba. Scholz kancellár kedvenc programatikus szava a Zeitenwende, a „korszakváltás”. A NATO-főtitkár Jens Stoltenberg szerint a Zeitenwende tartóoszlapainak a megnövelt, a GDP 2%-át elérő vagy meghaladó katonai költségvetésnek, illetve az Oroszországhoz fűződő viszony megváltozásának kell lennie.

A német hozzáállás a „nur nicht allein” („egyedül nem”) és szélésebb koalícióba próbálják a fegyverimportot beleszuszakolni, de a lóláb akkor is kilóg: német fegyverekről van szó ugyanis. És számítani lehet rá, hogy az orosz propaganda a világháborús Tigrisekhez fogja hasonítani a Leopardokat, ha az ukránok benderistának nevezik Sztyepan Bandera nyomán, akkor a mai németek hitleristázása is menni fog. De Németországon belül is nőtt az ukrajnai fegyverzetimport támogatóinak köre, Thomas Kleine-Brockhoff, a German Marshall Fund berlini elemzője szerint „Európai Leopard Konzorciumot” kéne létrehozni, de az is látszik, hogy a termelőkapacitás is véges. A forgalmazó Rheinmetal vezetője, Armin Papperger szerint összesen 22 darab van raktáron.

A gyártó Krauss-Maffel Wegmann már futó harckocsik felújításának gondolatával is játszadozik, és Pistorius hadügyminiszter szűzbeszédében „a kor feladatainak megfelelő véderő” ígéretével aratta a hurrogást és az elismerést. A Bundestag védelmi bizottságának vezetője, Marie-Agnes Strack-Zimmermann szerint nem volt és nem lesz kegyelmi időszak Pistoriusnak, megy a mélyvízbe rögtön, vagy a levesbe. A bizottság alelnöke, Johann Wadepuhl szerint Pistoriust az utánpótlás-válogatottból kukázta Scholz, ami „annak bizonyítéka, hogy a saját Zeitenwende-jét sem veszi komolyan”.

Szerdai hír: Németország beleegyezett, hogy 14 darab Leopard2-es tankot küld Ukrajnába, s ezzel megengedi hogy Lengyelország is hasonló nagyságrendben adakozzon, és Finn-, és Spanyolország is, erejük szerint. Ugyanekkor Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter bejelentette, hogy az Egyesült Államok 31 darab Abrams páncélost küld az ukrán honvédő háborúba. A britek Challenger harckocsikat küldenek, a franciák Leclerc tankokat ígértek.

Új fázis ígérkezik a háborúban: az orosz csapatmozgások, mozgósítás, vezetőcserék nagy tavaszi támadást sejtetnek, akár belorusz részvétellel, iráni, észak-koreai katonai segítséggel, börtönből verbuvált, ágyútölteléknek használt köztörvényesek tömegeivel felpumpált Wagner csoporttal – amit az amerikai hatóságok a minap terrorszervezetnek neveztek meg, mint az ISIS-t vagy az Al-Kaidát. (Még egy másik muszkavezető, Vucic, szerb elnök is felemelte a szavát az ellen, hogy a Wagner Szerbiában toboroz.)

A vélelmezhető orosz támadás másik oldala viszont az ukránok által emelet tét: precíziós rakétatámadások bel-oroszországi katonai repterek, logisztikai központok ellen, és ezzel a szellemmel, a tankokkal megerősödve akár még a Krím visszavétele is sikerülhet. Pistorius, a védelmi miniszterek novíciusa, elsőre nem okozott csalódást, az amerikaiakat is belekompromittálta egy olyan fegyvertranszferbe, aminek a logisztikai támogatottsági igénye magasan az egyszerű és hatékony Leopardoké előtt áll. Viszont Ukrajna örülhet, ha szedett-vedett is tankhadserege – a szlovákok például leselejtezett T-72-esekkel segítenek –, de mégiscsak komoly páncélosegységek állnak hadrendbe a sztyeppén, és ez nem csak az ukrán védelmi, de a támadó potenciált is segíti.

Hogy szakértők szerint korunk legjobb stadionzenekarát jelentő és németül daloló (!) Rammstein együttes miért írja 2 m-mel a nevét, azt csak találgathatom. Hogy a Deutschland c. számuk klippjében miért egy meseszép afrikai nő Germania mitikus alakja, azt nagyjából sejtem, de hogy Scholz kancellárral miért kellett ennyi kört futnia a Leopardok ukrajnai szállításának engedélyezéséhez, ahhoz bizony el kell merülni a német psziché szociállélektani változásainak évtizedeiben is, és nem csak a szokásos szocdem tökölődést látni benne.

Vágvölgyi B. András

Címlapkép: A finn hadsereg Leopard tankjai vasúton 2019-ben (fotó forrása: Panssariprikaati – Armoured Brigade / Facebook)