Ötvennégy éves brit üzletember, aki adózási okok miatt lemondott az amerikai állampolgárságról, aki moszkvai lakosként mindig ötezer dollár kézpénzzel rótta köreit az orosz főváros elitnegyedeinek zugolyaiban, és akit az orosz elnök Oroszország legnagyobb ellenségének nevezett. És azért érdekes, mert ha élne egy Balzac, de legalábbis egy oroszirányú Tom Wolfe, akkor róla mintázhatná a századvég-ezredelő háromkötetes kritikai realista és metamodern nagyregényének főalakját.

Mikor 12 orosz, Amerikát műveleti területként felfogó fedett ügynök (GRU) ellen vádat emelt Robert Mueller III, az amerikai elnökválasztásba történt orosz beavatkozást vizsgáló  különleges ügyész a nyáron, Putyin joviálisan meghívta Muellert, hallgassa meg őket Moszkvában, majd a finn fővárosban még a következőket tette hozzá a júliusban:

„Ám ebben az esetben van egy másik feltétel. Ennek kölcsönösnek kell lennie. Azt várjuk, hogy az amerikaiak ellentételeznek, és kihallgatnak olyan hivatalnokokat, beleértve az Egyesült Államok jogbetartató és hírszerző ügynökségeinek hivatalnokait is, akikről azt hisszük, hogy közük van Oroszország területén megtörtént illegális eseményekhez, és meg kell kérnünk, hogy a meghallgatáson a mi jogbetartatóink is jelen lehessenek.

Példaként felemlegethetjük Mr. Browdert ebben az esetben. Mr. Browder üzletbarátai másfél milliárd dollárt kerestek Oroszországban. Soha nem fizettek adót, sem Oroszországban, sem az Egyesült Államokban és a pénz elszivárgott az országból és Amerikába került. Nagy összeggel, 400 millió dollárral támogatták Hillary Clinton kampányát.”

Putyin arcjátékának tapasztalt megfigyelői szerint itt nem a pókerarcát mutatta, tényleg fel volt baszódva. És ez az ügy egy Magnyickij nevű moszkvai ügyvédhez megy vissza, aki Browder Hermitage Capital nevű befektetési alapjánál adótanácsadó volt, segített olyanokban, hogy az Hermitage oroszországi vállalkozásait a kalmükföldi adóparadicsomban kell bejegyeztetni, és mozgássérült dolgozókkal kell dolgoztatni, az további adócsökkenést eredményeztet.

Magnyickij és Browder a Kreml tyúkszemére lépett, az előbbit megbízható források szerint agyonverték a „Matrózfészek” becenevű moszkvai börtön rabkórházában 2009. november 16-án, az utóbbi pedig elmenekült Oroszországból és meg sem állt Amerikáig. Aholis annyit lobbizott, hogy segített 2012-ben létrehozni a Magnitsky Act nevű törvényt, melyet a hetvenes évek eleji Jackson-Vanik törvényhez mérhető – utóbbi a (zsidó) kivándorláshoz kötötte a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt –, e mostani törvény az emberi jogi jogsértésekre a szankciós válaszadás lehetőségét teremti meg.

Human Rights First: a korrupt magyarokat a Magnyitszkij-törvény alapján ki kell tiltani Amerikából

A Stop Soros törvényről tartott szavazás előtt egy nappal adta ki Magyarországról írott jelentését a Human Rights First (HRF) amerikai jogvédő szervezet. A tanulmány nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a magyar kormány egyre közelebb van Moszkvához és emiatt egyre megbízhatatlanabb NATO-szövetséges.

Putyin kemény választ adott: betiltotta, hogy amerikai nevelőszülők orosz árvagyerekeket fogadhassanak örökbe. Kétszáz orosz gyerek, akik már találkoztak jövendőbelinek vélt amerikai nevelőszüleikkel, így Oroszországban maradt. A Magnitsky Act sértette Oroszország érdekét, mikor 2012-ben a WTO-hoz kívánt csatlakozni, de egy évvel ezután a később meggyilkolt Borisz Nyemcov orosz ellenzéki azt mondta, hogy ez a törvény „Putyin tolvajait, gyilkosait, gazembereit sújtja, de Oroszországot segíti”.

Az 1996 óta Oroszországban működő Browder előkerült a Panama Papers nevű tőkeeltüntetési sémákat feldolgozó nemzetközi újságírói együttműködés környékén is, a Mossack Fonseca panamavárosi ügyvédi iroda rengeteg orosz fekete és szürke vagyonról teregetett, köztük putyini vagyonelemekről is, ami szintén bosszanthatja az orosz vezetőt, aki személyesen is indulatosnak látszik Browder tekintetében.

Egyfajta csalinak is tűnhet a 2016. júniusi találkozó a Trump Towerben, ahol ifj. Donald Trump, Jared Kushner (az amerikai Tiborcz) és Paul Manafort akkori kampányfőnök találkozott a hivatalos verzió szerint a Magnyickij-árvák ügyében, valójában azért, mert az oroszok azt állították, hogy  „mocskuk” van Hillary Clintonra. A találkozón orosz részről egy Veszelnyickaja nevű Kreml-közeli ügyvédnő, Rinat Akhmetshten volt szovjet-afgán háborús veterán, washingtoni lobbista és GRU ügynök, ők egy brit zenei producer és egy azeri popkulturális-oligarcha család révén jutottak Trumpékhoz. Mueller különleges ügyész a mai napig nagy figyelemmel vizsgálja e találkozó körülményeit.

Így gyűlnek a bizonyítékok az orosz kavarásról Trump körül – idővonalra raktuk, mi derült ki eddig

Az új elnök 2016. november 8-i megválasztása óta röpködnek az indulatok és az erős jelzős szerkezetek a Russian meddling, vagyis az amerikai választásokba történt orosz beavatkozás ügyében. És nem csak indulatok és jelzős szerkezetek, de három hivatalos vizsgálat is folyik az ügyben.

Browder Oroszországba érkezése: vadkeleti kilencvenes évek, gyors vagyonosodások, vor is zakon (orosz szervezett alvilág), szilovikok (titkosszolgálati hátterű oligarchák), utcai lövöldözések, csecsen háborúk, és az izgalmak Jelcin elnök egyre növekvő gamma globulinja körül. Browder először Putyin lelkes támogatója volt, hogy ő majd leveri a túlhatalmú oligarchákat, Hodorkovszkijjal Browdernek is volt ütközése; hogy a krísa, a „tető”, a védelem eloszlik a gyorsan felívelő komszomolecek és osztályvezető-helyettesek feje fölül.

Innen jutott el bő évtized alatt oda, hogy Szenátusi meghallgatáson hazugnak nevezte az orosz elnököt, aki a pénzt az emberi élet fölé helyezi, és gyakran blöfföl nemzetközi kérdésekben. „Putyint bekeríteni kell, nem asztalhoz ültetni” – mondta. A Harvard Business School-on „a korrupció ára a feltörekvő piacokon” címmel adott elő. Magnyickij megölése után három évig lobbizott, küzdött, találkozókat kért és kapott az Obama-adminisztráció tagjaitól, hogy a felelősnek gondolt oroszok vízumkérelmét elutasítsák, amerikai bankszámláikat és vagyontárgyaik forgalomképességét befagyasszák, így talán érthető Putyin bosszankodása.

Bill Browder Red Notice címen írta meg emlékezéseit (a könyv magyarul is megjelent 2016-ban a Lábnyom Kiadónál Vörös jelzés címmel – a szerk.).

Ölettek-e adójogászt Putyinék? Könyvet írt a Magnyitszkij-ügyet kirobbantó spekuláns

Hogyan csinált a Putyin-rezsim emberijog-védőt egy kőkemény amerikai-brit kapitalistából? Mi az igazság a befektető orosz ügyvédje halálesete ügyében? Mi történik azokkal, akik ujjat húznak az orosz oligarchákkal?

Annak a jövendőbeli Balzacnak, vagy esetleg Tom Wolfe-nak, aki majd megírja Bill Browder alapján a 21. századi kritikai realista és metamodern nagyregényt, azt sem árt tudnia, hogy hősünk nagyapja, Earl Browder még a Roosevelt-adminisztráció idején, mely a sztálini nagy perek és a világháború ideje is, az Amerikai Kommunista Párt tagjaként járt a Szovjetunióban, és lelkes híve volt a két nép közeledésének, ebben a legsötétebb korban is.

Amiben az amerikai fél sem vétlen, gondoljunk csak a Casablanca c. kultfilmet rendező Michael Curtiz (Kertész Mihály-Kaminer Manó) következő mozidarabjára, a Mission to Moscow címűre, mely a perek, tömeggyilkosságok, Gulag mentegetése. Milyen jól jöhetett Billnek kezdeti lépésként, bemutatkozásként egykor Earl, és később mennyire nem számított. Nade az életbonyolultság e kérdéseit, árnyalatait a jövendő Balzacja, Wolfe-ja jól ismeri és tudja.

Címlapfotó: Bill Browder a moszkvai Vörös téren 2004-ben