Felhívott egy haver a Tilos a Rádióból, tudnék-e mondani olyan valakit, aki szakértő a “Globális Dél” Z-generációs forradalmainak kérdéseiben, mert behívnák műsorba. Gondolkodtam, de a telefonbeszélgetés alatt nem jutott eszembe revolutionary GenZ expert, sőt még utána sem. Aztán az ötlött, hogy utánanézek én az utánanézendőknek. 

Október 23-án, forradalmi napon láttam egy prömiert az Örkény színházban, Orosz barát a címe, Kemény Lili a szerző, szellemi társa, Sípos Balázs a dramaturg, a darab rendezője Dohy Balázs. A cselekményvezetés antológikus, fontos szubtexttel, karakterekkel, többféle cselekményszálakkal.

78%

Év végéig még

27 324 292 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az első szín 2000-ben az MMKA-ban (Magyar Mozgókép Alapítvány) játszódik: népiek versus eszdéesz, egy orosz irányultságú hacker bemutatása egy olyan brigádnak, akik leginkább Gazdag Gyula 1983-as Balzac-adaptációjára, az Elveszett illúziókra hajaznak. Az MMKA be van szorulva egy szűk sarokba, ahol Csákányi Eszter a Tóth Bözse, Znamenák a Vincze Laci – a Mácsai Pál megjelenítette szereplőt még nem dekonspiráltam -, és közöttük jelenik meg az orosz irányultságú hacker (Hajduk Károly) komoly anyagi igénnyel, vlagyiszlavszurkovi – illető az orosz Habony – tervvel.

A következő szín egy magyar fókuszú Giuliano da Empoli-szerű (A Kreml mágusa c. bestseller) történetszál, egy mintegy LSD-n élvezett narratíva, hatalomról, maffiáról, putyinizmusról és abban szerpet vállaló hazánkfiairól. A negyedik szín erős, 2020,  oktatás a Covid alatt, Zoom vagy Skype, Kerekes Éva bölcsész adjunktust játszik, aki a Harry Potteren mutatja a görög mitológiát és a mítoszok üdvét – zseniális játék, tökéletes szín.

Amiért ezzel az egésszel itt és most előhozakodom, az a negyedik szín. Magyar GenZ terrorista ifjak indulnak, a jelszavuk munka és béke, történetüket az oroszbizniszen milliárdosra hízott, küllemében Alekszandr Dugin-ra hajazó (a korábbi hacker és Kreml-bizalmi Hajduk Károly) apa lázadó leánya, annak foglyul ejtett, kínzásnak alávetett haverja (a negyven percre Szent Sebestyénkén a plafonhoz kötözött, épp csak össze nem nyilazott Nagy Zsolt), egy éppen tetováló eszkort előéletű kutyasétáltató meséli a történetét, aztán a többiek, kicsit sikolásan a nézők felé fordulva, fiúk, lányok, forradalmárok.

Mivel forradalmárok, hát forradalmaznak, az 1970-es évek szélbal terrorkomandóinak – RAF, Brigate Rosso, Nihon Sekigun, Weatherman taktikáját és stratégiáját követik a 21. századra fazonírozva – teoretikus és praktikus vitákba bonyolódnak. Ám mivel ez itt egy magyar történet, ezért defetista a vége, elbuknak, elhalnak, győz a rezsim, pedig a világban, na és itt a kapcsolódás!, nem biztos, hogy mindig bukás a lázadás vége.

Ott kezdődött, hogy lett egy anime (idősebb olvasóinknak: japán rajzfilm) alapú szimbólum, kényszeresen vigyorgó halálfej, szalmakalapban, kalóz-zászlón és elterjedt worldwide. Ez a One Piece c. anime kitalálmánya, amit a Monkey D. Luffy nevű főszereplő annyira lenget, hogy 2023-tól a Netflix is streameli. Környékünkön a tavaly novemberi újvidéki tragédia utáni diáktüntetések, hallgatói menetek, útblokádok nevezhetőek talán az első GenZ protesztnek, ott is néha felbukkan ez a kalózzászló, a Vučić-rezsim válsága viszonylag ismert lehet az Átlátszó olvasóinak.

Kevésbé ismert viszont a nepáli fiatalok tiltakozása szeptemberben, mely a közösségi médiaplatformok állami korlátozása, a korrupció és a közpénz politikusi magánosítása elleni tiltakozásból nőtt ki a kormányzás általánosabb problémái, a közügyek átláthatósága és a politikai számonkérhetőség növelése irányában. A nepáli rendőrség erőszakosan és hisztérikusan reagált a szinte gyermekkorú tüntetőkkel szemben, majd szeptember 9-én K.P. Sharma Oli miniszterelnök lemondott, három nappal később új miniszterelnököt neveztek ki és szeptember 13-ra elcsendesültek a tüntetések.

A gazdaságát hegymászó turizmusra építő és a hatvanas évek óta egyfajta hippi-paradicsomként számon tartott ország belpolitikája kevéssé ismert, de sokakat döbbentett meg a barikádok látványa és a több, mint 70 halott. Viszont a miniszterelnök lemondása mellett eredmény, hogy márciusra előrehozott választásokat tűztek ki. A tüntetés okai a kormányzati korrupció és nepotizmus volt.

Dél-Ázsiában, az indiai szubkontinensen nem Nepál az egyetlen hely, ahol GenZ lázadás volt, 2022-ben Sri Lankán, 2024-ben Bangladesben hasonló okok miatt vonultak teenagerek az utcára, sokszor még iskolai egyenruhában. A bengáli (korábban: Kelet-Pakisztán) miniszterelnök helikopteren menekült Indiába tavaly augusztusban, a ceyloni (Sri Lanka) tiltakozások ‘22-ben az áramkimaradások, az 50%-os infláció és a gáz-, és üzemanyag szolgáltatás zavarai miatt törtek ki. Az országot 18 éve vezető Gotabaya Rajapaksa elnök tárgyév júliusában menekült el az országból, miután palotáját elfoglalták a tüntetők.

A háromszázmilliós Indonéziában is a fiatalokból verbuválódott Dark Indonesia mozgalom lépett fel a korrupció ellen, Prabowo elnök ismerősen azzal vádolja őket, hogy pesszimista hangulatot keltenek az országban, “vajon ki fizeti mindezt?”. Na ja, nyilván “Soros-hálózat” – vághatjuk rá a hazai rutinnal.

Madagaszkár a második legnagyobb sziget a világon és a radikálisan unikális flórájával és faunájával tüntető szegény ország sokaknak leginkább a hasoncímű animációs filmből ismert. 2025 szeptember 25. óta tüntetések zajlanak Madagaszkár-szerte, leginkább a fővárosban, Antananarivóban. A tüntetéseket a gyakori víz- és áramkimaradások váltották ki. Magas rangú politikusok otthonai váltak célponttá. A tüntetések Madagaszkár más városaira is átterjedtek, az elnök lemondott. Marokkóban a közelgő focivébén akadtak ki a fiatalok, 2030-ban az ország – Spanyolországgal és Portugáliával, valamint a csoportmérkőzések rendezésébe beszálló Argentínával, Uruguay-jal és Paraguay-jal együtt – társrendezője lesz a labdarúgó világbajnokságnak, de az ifjúság kiakadt a stadionokra elszórt közpénzen.

Tüntetések voltak Marrakesben, Casablancában és Rabatban. Belegondolni is sápasztó, hogy mi lett volna az elmúlt másfél évtizedben minálunk, ha marokkói hangulatú lett volna a magyar ifjúság, és tüntetni kezd mondjuk a kozármislényi stadionra költött közpénz miatt. Bő hónapja, szeptember 25-én a Genz212 és a Morocco Youth Voice nevű szerveződések az egészség-, és az oktatásügy problémáira is felhívták a figyelmet, főleg miután kiderült, hogy Agadir egyik kórházának szülészetén nyolc nő halt bele a szülésbe a rossz körülmények áldozataként. Amine Tahouri egészségügyi miniszter menesztette a kórházigazgatót és a tartományi illetékes szerv vezetőit, de a hangulat ettől nem csitult.

A 2020-as évek GenZ lázadásai értek el sikereket a glodális Délen – hasonlók voltak még Peruban és a Fülöp-szigeteken is -, és ahogy olvastam, néztem ezeket a fejleményeket csak, végig csakis arra gondoltam, hogy ne járjunk úgy ezekkel, mint majd tizenöt éve az ún. “arab tavasszal”, melyekből borzalmak születtek: szíriai polgárháború, a létezhető legbrutálisabb terrorszervezet: az ISIS, és a legtöbb helyen, például Egyiptomban visszarendeződés.

Erre gondoltam akkor is, mikor a BIFF-en (Budapest International Film Festival) megtekintettem Ratchapoom Boonbunchachoke thaiföldi rendező A Useful Ghost c. nagyjátékfilmjét, ami afféle timeless, bottomless bad movie, hogy egy régi koreai alkotás címét idézzem. Egy porszívóról először kiderül, hogy szellem lakik benne, aztán sok mindenről derül ki, hogy itt is, ott is lakik ilyen-olyan másfajta lény.

Régebben sokat, vagy tíz évig jártam áprilisban Udinébe, Európa legnagyobb kelet-ázsiai filmfesztiváljára, megrendítő filmdarabokat láttam, például malájziai iszlamista-feminista horrort, és egy életre megtanultam, hogy a szupernaturálissal való küzdelem nem csak a delírium szalmalángja és piaci rés arrafelé, hanem a mozgóképes DNS része. Ahogy a fesztiválkatalógus írja e filmről  “kapunk porszívóval pettingeló férfit, szellemek által megszállt tárgyak egymás elleni küzdelmét, továbbá egy ladyboy és egy titokzatos idegen közötti szexuális aktust”. És tényleg, de a film végén kibomlik a lényeg, hogy az egyik szereplő egy miniszter, akinek szerepe volt a 2010-es bangkoki diáklázadás leverésében, és a 2014 óta hatalmon lévő katonai junta áldozatai számának növelésében.

A film végén szellemek, a halottak, az áldozatok szellemei térnek meg hozzá, először rémálom, majd rémvalóság formájában, s vesznek elégtételt rajta. Mintha Kölcsey gimnazisták és ELTE hallgatók szellemei hoznák a frászt a Rogán Tónira. Több, mint vicces. Kérdezném, ki a fene emlékszik ezen a mi égövünkön séróból az “arab tavaszra”, hogy a 2010-es thaiföldi diák demonstrációkat ne is említsem?! Ukrajnára, Izraelre, Gázára csak csak odafigyelünk, de jelentkezzen, ki követi napi szinten a madagaszkári, nepáli, indonéz fejleményeket?

Pedig, az utóbbi országban például többen élnek, mint Oroszországban, Ukrajnában, Izraelben és Gázában együttvéve. Én azt mondom, hogy a GenZ, az ezredforduló körül és után született generáció harcának drukkoljunk, még ha perpill nem is érezzük közvetlen hatását a mi életünkre, mert ezek a mozgalmak távlatilag kihathatnak Európára is.

Vágvölgyi B. András