A több, mint egy hete tartó gázai konfliktusról sokat olvashatni magyarul is, egy aspektus viszont mintha kerülné a hazai sajtót. Talán az áthallás miatt. Benjamin Netanjahu, Izrael már így is leghosszabb ideig hivatalban maradó miniszterelnöke két év alatt már a negyedik választást NEM nyerte meg, szűk kormányalakítások és gyors bukták, alkalmi koalíciók színezik az elmúlt két év történetét. Ráadásul járványidőszakban történik mindez, amit Izrael egyébként világelsőként kezelt, letörve az ultraortodox vallásosok oltásellenességét Bnai Brikben és másutt, és csak nyugati vakcinával a gyors átoltottság megszervezését. 

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A magyar nyelvű tel-avivi izrael.info írta a minap: „Emlékezzünk az egy évvel ezelőtti régi szép időkre, amikor Beni Ganzot kérte fel Rivlin államfő kormányalakításra, miután Benjamin Netanjahu nem tudott megbírkózni a koalícióépítés göröngyös feladatával. Már egész jól haladtak a tárgyalások, amikor mit tesz az Úr, vagyis hát nem biztos, hogy maga az Örökkévaló, de meglehetősen magas helyen bizonyos döntések születtek, és zsupsz, egy gázai hadművelet közepén találtuk magunkat, mely egyből meghiúsította Ganz erőfeszítéseit. (…) Minden hasonlóság a jelenlegi helyzettel természetesen csakis a véletlen műve.”

Sejk Dzsarra (Sheikh Jarrah/שֵׁייח’ גָ’רַאח/الشيخ جراح) kelet-jeruzsálemi negyed, itt kezdődött a mostani balhé. Miután 1967-ben Jeruzsálem keleti részét felszabadította az izraeli hadsereg a jordán iga alól, az arab lakosok egy része elköltözött. Három évvel később az 1948 előtti zsidó tulajdonosok visszaperelhették tulajdonukat. Ez az arab ingatlanokra nem vonatkozott. Az ezredforduló után pénzes jobboldali szervezetek kezdték felvásárolni az állami fennhatóság alatt lévő, a zsidó bizottságok által már 1876-ban megvásárolt földterületeket és ingatlanokat, és azon dolgoztak, hogy az 1950-es években odatelepített palesztin családokat ezzel a módszerrel űzzék el. 2008-ban kilakoltatások kezdődtek a környéken, 2021-ben 13 újabb családot, mintegy 300 embert kívántak kitelepíteni hatályos izraeli törvények alapján.

A helyzetet fokozza, hogy az utóbbi években Jeruzsálem-napon (a keleti városrész 1967-es elfoglalásának napján) izraeli szélsőjobboldali csoportok felvonulásokat tartanak a városrészben. Zsidó szélsőségesek próbáltak bejutni a negyedbe, köztük Itamar Ben-Gvir, a Netanjahuval szövetséges Zsidó Erő (Ocma Jehudit) szélsőséges arabellenes párt elnöke, Meir Kahane rabbi követője, a Vallásos Cionisták pártszövetség egyik vezetője, a Knesszet tagja, Netanjahu kifutófiúja. Kahane rabbi mozgalma, a Kahane Kach zsidó fajüldöző mozgalom volt, Amerikából jött, Meir Kahane rabbi, „a zsidó Csurka” a hatlövetű, gyorstüzelő, faji szupremácia-tudatú szerveződése a Wild Westet, és a tokától-bokáig felfegyverzett cowboy desperadókat, pistolerókat plántálta át a Jordán-völgyébe. Követői szép számmal akadnak a telepes-mozgalom hívei között is. Palesztinoldali nyugtalanság, kődobálás lett belőle, a határőrség vetett véget neki, de az izraeli fegyveresek az iszlám harmadik legszentebb helyének számító Al-Aksza mecsetbe is behatoltak, ami nem szokás. Na ekkor kezdődött a rakétázás Gázából.

Vallási és nacionalista radikálisok sodorták etnikai polgárháború szélére Izraelt

Világtérkép Kövess minket, vagy lépj velünk kapcsolatba! A legújabb zsidó-palesztin konfliktus azt is üzeni, hogy a zsidó nacionalizmus nemcsak házrombolásokban, a palesztinok kitelepítésében és izraeli telepesek arab területekre való letelepítésében, de a kelet-jeruzsálemi izraeli fennhatóság állandó demonstrálásában is megnyilvánul.

Thomas Friedman, a The New York Times publicistája arról írt a héten, hogy a Hamasz és Netanjahu is a maguk „január 6-i pillanatát élik”. Tudjuk, Trump hívei, igencsak színpompás tömeg, vezérük burkolt felszólítására megostromolták a Capitoliumot. Netanjahu hasonló helyzetbe került, a negyedik választás is patt-közeli eredményt hozott, és ő kapott először kormányalakítási megbízást, ám kevés volt a támogatottsága, így a centrista-szekuláris Yair Lapid kapott kormányalakítási esélyt. Lapid Naftali Bennett jobbos, vallásos cionista pártjával és az izraeli arabok egyik pártjával készült koalícióra lépni mikor kitört a balhé.

A gázai rakétázás megkezdtére viszont Bennett és az Egyesült Arab Lista vezetője, Manszúr Abbasz is szétfutottak, mint palacsintasütőben a higany. Ez Netanjahunak jó hír, addig is ő az ügyvezető miniszterelnök.

Jahja Szinvar, a Hamasz egyik vezetője is azt gondolta hirtelen, itt a jó alkalom, hogy megszerezze az egész palesztin ügy képviseletét, nemcsak Gázában, de Ciszjordániában is. Mahmud Abbasz, a ciszjordániai Palesztin Hatóság vezetője a mára, május 20-ra kiírt palesztin választásokat elhalasztotta. A Jeruzsálem elleni gázai rakétatámadás azonban egy elég vastag ún. vörös vonal, az izraeli légierő lecsapott Hamasz-célpontokra, és az ún. „gázai metró” – az alagútrendszer az Egyiptomból érkező fegyverutánpótlás fő útja – sem bizonságos már, az IDF képes azokat is berobbantani.

Friedman szerint a libanoni Hezbollahnak is szólt az izraeli üzenet: Do not think you can out-crazy us; ne gondoljátok, hogy őrültebbek tudtok lenni nálunk. Az izraeli számok szerint 160 terroristát likvidáltak, az összes áldozat 215 fő, tehát több, mint ötvenen collateral damage-ként, járulékos veszteségként veszítették életüket. Az IDF (Izraeli Véderő) egyébként „kopogtatva” robbant: fél-egy órával a támadás előtt telefonon, sms-ben figyelmeztetik a környék civil lakosságát, hogy ott fognak lecsapni.

Netanjahunak úgy kell a Hamasz, mint Orbánnak Gyurcsány. Mikor 1996-ban először megválasztották, éppen a Hamasz egy öngyilkos merényletsorozata zajlott, igaz akkor még tán élt az alapító, Jasszin, a vak sejk. Netanyahu – a barátainak, tisztelőinek csak Bibi – sokáig abból élt, hogy volt egy bátyja, Joni, az entebbei fogolyszabadítási akció vezetője, nemzeti hős, az Ugandában sikeresen túszszabadító kommandó egyetlen halottja 1976-ban. Netanyahu skrupulus nélküli politikai vezető, személyes érdek és államérdek összefolyhat, „a haza nem lehet ellenzékben”, nem véletlen, hogy az Orbán-kormány, miután fogcsikorgatva megtalálta a maga „zsidóügyi megoldását” Köves Slómóban, minden szinten támogatja Bibit, lásd az Európai Uniós közös nyilatkozatok rendszerszintű blokkolását Izrael vonatkozásában is. Netanjahunak a pár napos haladék is előny, addig is az ő és felesége, Sara Netanyahu korrupciós ügyében Manderbilt legfőbb ügyész standby-on van.

Netanjahu kontra Izrael – Jeruzsálemben korrupciós vád alá helyezték Orbán példaképét

Első alkalommal történt Izrael történetében, hogy hivatalban levő miniszterelnök büntetőeljárásban vádlottként szerepel: egyszerre három ügyben nyújtott be az államügyész, Avichai Mandelblit vádiratot Benjamin Netanjahu ellen. Ráadásul mindhárom ügyben olyan korrupciós bűncselekményről van szó, melyeket a vád szerint Netanjahu hivatali ideje alatt, kormányfői tisztségében követett el.

Ahogy Trumpnak, Bibinek és a Hamasznak mindig január 6-a van, a washingtoni Capitolium megtámadásának napja. A Proud Boys és az egyéb amerikai milíciák valójában megfelelnek az izraeli telepesek egy jelentős részének, fegyveres próféták ők, mélyzsidó rasszisták, sokszor biblikus helyszínek őrzőinek állítják be magukat. Nem ez az első eset, hogy Netanjahu a konfliktust használja hatalomhosszabbításnak. Egy éve a Kék-Fehér az elmúlt évek legjobb koalíciójának nézett ki. „Határontúli” koalíció volt, a két főfigura közül Beni Ganz gyökerei Marosvásárhelyre, Yair Lapidé pedig Újvidékre nyúlnak. Netanyahunak sikerült szétvernie ezt is. Most, a jeruzsálemi affér előtt Reuven Rivlin köztársasági elnök, miután Netanyahu nem tudott kormányt alakítani, a rivális Yair Lapidot kérte fel kormányalakításra. Lapid a jobboldali Yamina párt vezetőjét, Naftali Bennettet kérte fel koalíciós partnernek. Ő azonban a Jeruzsálem Napi összecsapások és a gázai rakétatámadásokat követően lemondta a kormánykoalícióban a részvételt, és az ötödik választásig, vagy helyzet másmilyen feloldásáig ügyvezető kormány kormányoz élén Netanyahu. Védelmi miniszter: Beni Ganz.

Ez a háború is aszimmetrikus háború. Parittyás palesztin Dávid, Vaskupolás izraeli Góliát. Igen, Izraelnek joga van megvédeni magát, és meg is védi. A Vaskupola (izraeli rakétavédelmi rendszer) kialakítása még az első Öböl-háború idejére nyúlik vissza, Szaddam Husszein szovjet Scud-rakétákkal támadta Izraelt, a kuvaiti iraki erők ellen indított amerikai támadásra válaszul. A Vaskupola az Izraelt támadó különböző minőségű és hatóerejű palesztin rakéták zömét hatástalanítja. Viszont a dél-izraeli települések sokat szenvedtek már korábban a gázai rakétáktól, legközelebb Sderot van Gázához, ott minden lakáshoz kötelezően kapcsolódik óvóhely, a buszmegálló fala félméteres beton. A fejlődés annyi, hogy a Hamasznak már vannak olyan rakétái, melyek Tel-Avivot, Jeruzsálemet is elérhetik.

Szerdán Joe Biden amerikai elnök telefonon rápirított Netanjahura, hogy Amerika tűzszünetet akar – Biden demokratáinak balszárnya, Rashida Tlaib, Ilhan Omar és Alexandria Ocasio-Cortez képviselőnők szélsőségesen paesztinbarátok –, a harapófogó másik szára pedig a döntően trumpista evangelista keresztények széles, erősen jobbos társadalmi csoportja, az izraeli széljobb barátja. Bibi a nyilvánosság számára elutasítja a tűszünetet egyenlőre – a Hamasz infrastrukturájának és katonai potenciáljának teljes megtörését igyekszik elérni, ez egy potens terrorszervezet esetében nagyonis legitim cél, főleg egy Mohammed Dreif nevű militáns Hamasz-vezetőt keresnek nagy erőkkel, még a szárazföldi csapatok bevonulásáról is szó van –, de a csütörtök reggeli izraeli sajtó szerint fű alatt egyiptomi közvetítéssel nagyonis zajlanak tűzszüneti tárgyalások.

Ami után Netanjahu a Situation Roomból a tárgyalóterembe fáradhat. Mármint, ha sikerül Lapidnak vagy másnak kormányt alakítania. Vagy jön az ötödik választás; és tanulság is van, nem is kevés.

Vágvölgyi B. András

Címlapkép: Palesztin rakétát lőnek ki izraeli célpontokra Gázából 2021. május 17-én. MTI/EPA/Mohamed Szaber