1991. télutója nem volt épp nagy grand guignol-attrakció, sőt!, ugyanakkor sok minden dőlt el ekkor. Csendesen szinte, fű alatt. Ugyanakkor Arábiai Lawrence (szerepében: Peter O’Toole) eredendően brit terepén az amerikai elnök kezdett asszózni, de idejekorán abbahagyta. Formát kezd ölteni az 1989-ben kialakulni kezdő új világrend, megtevődnek az első lépések a 89-es Fidesz külügyi program megvalósításához, mely a NATO-, és az Európai Uniós tagságban látta meg hazánk biztonságos jövendőjét és hasonsorsú társországoknak is ezt javasolta. Azért ezzel az elfeledett programmal hozakodom elő, mert ezt én írtam és bizony mondom néktek: jó volt látni, ahogy Budapesten feloszlik a Varsói Szerződés. 

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ahogy beütöm a keresőbe 91 bolondos januárját, elsőnek a Lupis Brókerház, „az első magyar magántulajdonú tőzsdei alkuszcég” megalakulását hozza ki visszakézből. Gazdasági rendszerváltás zajlik a fatornyosban, kapitalizálódás, privatizáció, „ősbűn”. Magyar geológusok szerint a kormányzó MDF és az ellenzék főerejének számító SZDSZ közötti árok mély, mélyebb, mint a Grand Canyon az Amerikai Egyesült Államokban. A Fidesz már kezdi különutas politikáját, keresi az utakat a jobboldal felé, amit a társ-liberális szerv, az SZDSZ nem is ért, hisz úgy gondolja, a liberális pártok a 21. századra esküdtek fel, nem a 19-re; a fidexes útkeresés a simicskizmusban találkozik nemtőjével és ezt koronázza meg két évre rá az MDF-Fidesz székházszerzés, a szűzies arcpír elveszése és az első tétova lépések a gengszterizmus útján.

1991. január 17-én állt fel az Egyesült Államok Irak ellenében. Előzmények: Irak 1990 nyarán testi adottságaival visszaélve katonailag benyomult Kuvaitba. Az olajban gazdag emírség iraki tartomány lett, nem csak az USA, de Szaud-Arábia, Irán és Izrael is döbbenten nézte a fejleményeket, az égő, sűrű fekete füstöt könnyező olajkutakat, fúrótornyokat. A közel féléves diplomácia kavarás eredménytelenül zárult, az amerikai hadsereg harcálláspontokat fogott a szaudi-kuvaiti határ déli oldalán. Szaddam Husszein az utolsó töltényig harcolásra szólította fel az övéit, akiket azonban pár nap alatt kivertek Kuvaitból az amerikaiak. Aztán megtorpantak, a nemzetközi jogon, fair-ségen meg az eceterán kezdtek töprengeni a Fehér Házban és környékén és az amerikai csapatok megálltak Irak alján, a Shatt-al-Arab (az egyesült Tigris és Eufrátesz) torkolatánál.

Ami aztán tíz és fél évvel később válik élessé, mikor 911 után ifjabb Bush amerikai elnök Bin Laden mellett Szaddam ellenében hegyez, és egy, az édesapjával folytatott hímtag-hosszúsági versenyben (oh, Freud!) 2003-ban megtámadja Irakot, beláthatatlan következményeket (pl.: a Da’esh, ami Nyugaton csak ISIS-ként ismert) szabadít a világra. Az USA szövetségesekre is számíhatott, elsősorban Törökországra, Diyarbakir és Incirlik légitámaszpontjaira, mint ahogy az Indiai-óceán térségében is rendelkezésre állt Diego Garcia-szigete a repülőgéphordozó anyahajók mellett. De Szaddam sem volt eszköztelen, szovjet gyártmányú Scud-rakétákkal riogatta Izráel népét. Ezek az akkori iraki támadások vezettek a világtörténelem legprecíziósabb légvédelmi rendszerének, az izraeli Vaskupola kialakításához.

Ugyancsak 1991. januárjában történt, hogy áll még a Szovjetunió, és a Szovjet Hadsereg körbefogja az 1939-ben a Molotov-Ribbentropp paktum keretében megszerzett balti állam, Litvánia fővárosát, Vilniust, mert a litván fiatal férfiak vonakodnak részt venni a Szovjet Hadseregbe történő besorozásban. Már az előző nyáron sok millió balti ember, észtek, lettek, litvánok egymás kezét fogva, énekelve reménykedtek egy hosszú csatárláncban, hogy kiszakadhatnak a Szovjetunióból, mely Észtország északi határától a hajdani Kelet-Poroszországig tartott. A NATO is adott ki nyilatkozatot, melyben óvta a Szovjetúniót attól, hogy erőszakot alkalmazzon a kis balti népek ellen. Februárban Litvániában népszavazást tartanak, a szavazók 85%-a a függetlenséget éltetné. A Szovjetunió maga, a Kreml ekkor még nem is sejti, hogy ez az utolsó éve.

A kommunista Gesamt-államok bomlása másutt is látszik, Csehszlovákia már majd egy éve Cseh-Szlovákia, hogy aztán két évre rá Cseh Köztársaság és Szlovákia legyen; utóbbi élén egy proto-Orbán Viktorral, a volt hivatásos ökölvívó Vladimir Mečiarral. Szlovénia jugoszláv szövetségi tagköztársaság parlamentje a titói állam „legalább két részre osztását” javasolja, és még nem tudják, hogy júniusban hatnapos háborúban válnak majd ki. A szárazföldi offenzíva 1991. február 24-én indul Kuvaitban és Irakban „Sivatagi vihar” néven „kés a vajban” jeligére, 27-én George Bush elnök már tűzszünetet is hírdethet.

A két dátum közötti időben, 1991. február 25-én képletesen utoljára szól Budapesten a Warszawianka (természetesen nem az 1831-es lengyel nacionalista változatra, hanem az 1905-ös világforradalmas munásmozgalmi verzióra gondolok, mely Jancsó Miklós 1970-es La pacifista c. filmjében is hallható Monica Vittivel és Pierre Clementivel a háttérben, ezt követően lett a Vörös Brigádok [Brigate Rosse] indulója): a Varsói Szerződés hat tagállama a magyar fővárosban kimondta a szervezet feloszlását. Gondoljunk aktuálisan vagy visszatekintve bármit is Antall József miniszterelnökségéről, és szegény bolond Für Lajos („körkörös védelem”!) honvédelmi miniszterségéről, historiográfiai gyökérzetkutatásaikról, nyelvi dagályról, visszaháramló horthysta történelmi önképzőkörről: ezt azért letárgyalták.

Akárhogyis, az ilyesmire szokás azt patetizálni, hogy „tevékenységük emlékét őrzi a hálás nemzet”, még ha az utóbbival biztos nem mentem volna grillezni. A Varsói Szerződés feloszlatását nagyon sokan ünnepelték vagy ünnepelték volna, az 1944. augusztusi varsói felkelés és a lengyel Honi Hadsereg mártírjai, a szovjetellenes balti partizánok, a Kárpátokban lövöldöző antikommunista románok, hatalmas hurrá! hangozhatott az Új Közemető 301-es parcellájának lakói között és a prágai „emberarcú szocialisták” körében. Az 1991-es év eleji folyamatok már jól mutatták az év végi végjátékot, a Szovjetunió megszűnését is.

Vlagyimir Vlagyimírovics Putyin orosz cár „az évszázad geopolitikai tragédiájának” tartja a Szovjetunió megszünését. Engedtessék meg nem egyetérteni vele, sőt!, engedtessék meg az ő újraélesztési, revitalizációs lépéseiben való ká-európai részvételt annak tartani, ami. Hazaárulásnak!

Vágvölgyi B. András

Címlapfotó: Wikipedia