1990. augusztus 3-án iktatták be Göncz Árpád író-műfordítót, a Kisgazdapárt korábbi, az SZDSZ aktuális politikusát a III. Magyar Köztársaság köztársasági elnöki tisztségébe. Az elmúlt harminc év legnépszerűbb közfeladatot ellátó személye volt. Vajon miért ő?

Támogasd az Átlátszót egyszeri vagy rendszeres adománnyal!

Nehéz Göncz Árpáddal kapcsolatban bármi újat mondani – mindent megírtak róla. Utolsó emlékem, hogy az Óbudai temetőbe, búcsúztatására eljött a regnáló miniszterelnök és felesége is. Göncz Árpád már másfél évtizede nem volt hivatalban, szép kort élt meg tiszteletben, szeretetben, sokan voltunk a temetőben. Mikor Orbán Viktor és Lévai Anikó megérkezett, testőreik rejtőzködő üzemmódba kapcsoltak, olyan illúzió volt, mintha a miniszterelnök egyedül, kizárólag feleségével, magánemberként jött volna el.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Álltak, hallgattak, nem szocializáltak, nem biccentgettek jobbra-balra, pléhpofával, faarccal néztek előre mereven. Bementek a tömegbe, de az emberek furcsálkodva, idegenkedve néztek rájuk és elhúzódtak.  Orbán Viktor és Lévai Anikó egy kör közepén álltak, mint egy ótvar rock számban, de fintorgó gyászolók között.

Erős kép.

A kép erejét az ellentmondás adja, az ehúnyt közjogi méltóság és a jelen közjogi méltóság személyiségének 180 fokos küönbsége. A szeretet hatalma versus a hatalom szeretete. A reprezentáció és az állami jelképek, országszimbólumok között kedvesen botladozó kisember, aki elfoglalta helyét a slágerlista élén, „magyar Havel” – ahogy a nemzetközi sajtó nevezte – szemben Göncz 2015-ös temetésére már nemzettközi bogeymanné vált Orbánnal, akitől Havel óvta Európát, mert megérezte benne a wagneri léptékű Wille zur Machtot, az egyszemélyi hatalom monumentálisan nyers és sprőd akaratát.

Az van, hogy az igaz embert lehet szeretni, a németellenes ellenállás szimpatizánsát, a letartóztatott és a Szovjetunióba hurcolt kisgazda politikus Kovács Béla titkárát, az 56-os ellenállót, a Krisna Menon indiai diplomatával kicsempésztetett Nagy Imre-szöveg gondozóját, a Bibó-per másodrendű vádlottját, aki a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években szerényen élt és sok gyereket nevelt műfordításból.

A másikat, a mai miniszterelnököt lehet félni, akinek ehhez van gusztusa és tehetsége, lehet elismerni bizonyos kétségtelen képességeit, de szeretni szűkebb családján kívül kizárólag vallási felekezete – melynek paradox és groteszk iróniája, hogy a köpönyegforgatás egyházának neve latinul, fides, hűséget jelent – megvásárolt, agymosott egybites hívei szeretik csak őszintén.

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulója Bibó István 1979-es halála miatti megszégyenült emlékezés, az ellenzékeket Donáth Ferenc auspíciuma alatt összehozó Emlékkönyv okán fordulópont volt a magyar politikatörténetben. Bibó István volt az a férfi, politikus, jogtudós, politikai elemző – „élt: 1945-48”, ahogy a sírkövére szerette volna vésetni – aki a közélet mocskában olyan erkölcsi makulátlanságot jelentett, ami ritka volt, mint a fehér holló az emberi Mengyelejev-táblázatban.

Göncz Bibó helyett, Bibó helyén lett a III. Köztársaság konszenzusos elnöke.

Göncz Árpád 1956 után a Bibó-per másodrendű vádlottja volt, mikor hazajött a börtönből, akkor az óbudai ház lakói felsorakoztak a gangon és megtapsolták a hazatérőt. (Szinte Makk Károly Szerelem c. filmjének alternatív befejezése: az egy Törőcsik Mari helyén többtucat szomszéd.) Pedig már bőven 1957. május 1-je után, a behódolás kulcsmomentuma után voltunk, és a szomszédok között is biztos volt, aki szerint „szép volt, szép volt ez a mi 56-unk, na de a realitások”, és elfogadta Kádár János „hruscsovista mintaállamát”, mely ekkor, 1963-ban talán már minimálisan konszolidált, viszont nemrég még akasztatott.

Tolkien fantasyja és Macolm Lowry A vulkán alattja az ő hangján szólal meg magyarul. Műfordítói életműve is teljes mű, íróilag is jelentős, irodalomszervezőként, írószövetségi enökként is, legfontosabb regénye a Sarusok. Public intelectual, közgondolkodó értelmiségi volt egy olyan korban, Kádár korában, János pap országában, mikor az akkori hatalom nemigen értékelte a vele nyíltan vitatkozókat.

Göncz Árpád nem csak a koalíciós időszak személyiségeivel, az 56-os börtöntársakkal, de a nyugati újbaloldaltól, neomarxizmusból eindult demokratikus ellenzékkel is a kezdetektől jóban volt. Barátsága Antall Józseffel az első halmazhoz köti, a forradalom és a megtorlás kora a Donáthhoz, Vásárhelyi Miklóshoz, Halda Alízhoz, Eörsi Istvánhoz, Litván Györgyhöz, Mérei Ferenchez fűzte, és a Lukács-óvodából kinövő demokratikus ellenzék is a kezdetektől élvezhette bizalmát és támogatását.

Göncz Árpád az SZDSZ politikusa lett és nem véletlenül. Ma a Szabad Demokraták Szövetsége szitokszó, már nem csak a komcsikhoz hasonlítják hűdött kormányzati papagájok, de a nácizmushoz is, Kun Bélához, Szamuelyhez, vörös terrorhoz, ÁVH-hoz. Valójában a Szabad Demokraták Szövetsége jóideig, talán egészen a csúfos és szomorú végjátékig a magyar progresszió örököse volt a XIX. századi liberalizmustól a tudományos alapozottságú polgári radikalizmuson és a Nyugatos irodalmán át a már emlegetett II. világháború utáni csoportosulásokig.

Göncz Árpád köztársasági elnöksége az ún. Antall-Tölgyessy paktumnak köszönhető, nagykoalíció-pótlék, hiszen Antall, pártja talpasainak antiszemitizmussal átszőtt városellenességének szavát meghallva a „nemzeti oldal” pártjaival kötött koalíciót az akkor racionális MDF-SZDSZ nagykoalíció helyett – de erről esett már szó ezeken a hasábokon.

Hogy ki javasolta őt erre a posztra, az véleményes, van aki szerint Konrád György, mások szerint Solt Ottilia, megint mások szerint maga Antall. Göncz első konfliktusára Antallal nem kellett sokat várni, 1990 októberében, a taxisblokád idején a köztársasági elnök nem mutatott hajlandóságot, mint főparancsnok, a hadsereg esetleges bevetésére, ami szóbakerült kormányzati körökben. Ehűsült a viszony. Göncz ellenállt Antallnak, hogy leváltsa a független közmédia vezetőit, Hankiss Elemért és Gombár Csabát.

1992. október 23.: A mai magyar politikai elit számos prominense (Sneider Tamás – a Jobbik volt elnöke; Molnár „Lengőajtó” Zsolt, az MSZP jelenlegi budapesti elnöke) ott járt a Kossuth téren az elnököt kifütyülni.

Déri Miklós fotóira emlékszem a Magyar Narancs aktuális számából: SS-sapkák, a megszólalásig hasonló karszalagok, Potyka bácsi szkinheadjei, az egri katonai kadétiskola hallgatói, a vezércsálinger (a Délpesti Vendéglátós Boross Péter, akkor belügyminiszter) állítólagos szervezése. Nem voltam ott, a tévéből emlékszem Göncz Árpád arcára a kifütyüléskor.

Emblematikus kép ez is.

Az akkor előretörő, a két évvel későbbi MSZP-SZDSZ koalíciót érzelmieg megalapozó, tíz éve urakodóvá vált szélsőjobbodaiság megdöbbentette, Göncz Árpád visszahúzódó lett, innentől kerülte a pártpolitikát. A haza nagyatyja lett. Mindenki szerette, sokszor azok is, akik útálták.

Hogy a volt köztársasági elnöknek jár rezidencia, az normális. Amerikai elnöknek például könyvtár jár. Mondjuk furcsa lesz  majd a Donald Trump Library, mikor a regnáló elnök saját elmondása szerint sem olvas rövid újságcikknél hosszabb dolgokat; digitális könyvtárat javaslok, kedvenc tévéműsoraival, valóságshowkkal, szépségkirálynő-választásokkal és vetélkedőkkel, nagyban kivetített háromábrás comic stripekkel. Magyarországon ilyen nincs.

Göncz Árpád volt köztársasági elnök a Vérhalom téren kapott rezidenciát, jártam ott. Civil énekkarok, dalárdakezdemények vonultak oda énekelni neki nyugállományba vonulása után, szeretetbe burkolni, biztosítani a maximálisan pozitív érzelemről. Göncz az az ember volt, akire szinte mindenki megmelegedő szívvel emlékezik, mert ő is az érzelmi intelligencia embere volt.

A Magyar Narancs egyik korai számában írt a lapba a lapról Vig Monika felkérésére: azt mondta hangütésünk olyan, mint gőzfürdőben, szaunában a nyírfaág: ha ezzel csapkodjuk izzadás közben magunkat, hatékonyabb a méregtelenítés, ésbizony a szabad és független sajtónak ez az egyik alapfeladata.

Göncz Árpád nem csupán az érzelem embere volt, de roppant éleslátó is, quod errat demonstrandum.

Harminc éve, beiktatásakor ezt mondta: „azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei, akiknek nincs eszközük megvédeni Önmagukat, s akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre”.

A mából nézve megejtően anakronisztikus szép szavak, melyek tejességgel elfelejtődtek, pedig szeretet és együttérzés nélkül az igazi államférfiúi népszerűség sem képződhet meg.

Vágvölgyi B. András

Címlapkép: Budapest, 1990. augusztus 3. A győzelem jelét, V betűket formáz a karjával és ujjaival Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság újonnan megválasztott elnöke az Országház előtt, a Kossuth téren, az eskütétel után. MTI Fotó: Cseke Csilla

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!