Támogatom
EN

vageszblog

Vágvölgyi B. András blogol. TLDR.

vageszblog

No collusion – a két éve várt Mueller-jelentés és a szomorú realitások

4
Muellerreport2

Miután 2017 májusában James Comey-t, az FBI igazgatóját lemondatta Trump, majd rögtön erre jött a hír a különleges ügyész kinevezéséről – Robert Mueller volt FBI igazgató személyében – azóta várja a bulvárhír-éhes nyilvánosság, mi történt a leendő elnök és az oroszok között. A magyar online médiában is jelent meg erről mostanában átfogó összefoglaló, ezért nem az eseménytörténetre, hanem a várható eseményekre fókuszálunk.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

Sokan elkámpicsorodtak Robert Mueller jelentésének zanzájától, amit William Barr, az új, Jeff Sessionst követő igazságügy-miniszter foglalt össze. No collusion, nincs összejátszás, ez a lényege a Trump által jó okkal kinevezett igazságügy-miniszter összefoglalójának. A következmény: mostani tudásunk szerint 2021 január végéig már szinte bizonyosan Donald Trump marad az Egyesült Államok elnöke, és aki ismeri valamennyire is a volt ingatlanfejlesztőt és valóságshow-szereplőt, az tudja, magától nem tesz majd olyat, mint amit Richard Milhous Nixon tett 1974 augusztus 9-én, amikor a sajtóvádak és az impeachment-veszély miatt államférfiúi tartással önként lemondott hivataláról.

Lássunk tisztán: egy több, mint háromszáz oldalas jelentésből mazsolázott ki négy oldalt az elnök embere (melyből csak kettő foglalkozik magával a témával), és maga Mueller, igen szűkszavúan, annyit mondott, hogy az oroszok beavatkoztak ugyan a 2016-os amerikai elnökválasztásba, de nem volt szándékos összejátszás (collusion) Trump és az oroszok között. Ugyanakkor, és ezt hangsúlyozta, felmentés (exoneration) sincs.

Trump kampánycsapatából többek ellen várható vagy már meg is történt a vádemelés (George Papadopoulos, Carter Page, Michael Flynn, Paul Manafort, Roger Stone ellenében), most az igazi kérdés az, hogy részesül-e valamelyikük elnöki kegyelemben. A kampánycsapatnak nem volt tagja Trump személyi fixere és ügyvédje, Michael Cohen, aki korábban azt vallotta eskü alatt a képviselőházi bizottság előtt, hogy „[Trump] rasszista, egy bűnöző, és csaló”.

Cohen volt az, aki hallgatási pénzeket fizetett az elnökjelölt korábbi házasságon kívüli szexpartnereinek (egy pornószinésznőnek és egy Plaboy-modellnek), és eljárt a moszkvai Trump Tower építésének ügyében.

Amit a jelentés maradék 300+ oldaláról megtudunk, az korábban már számtalanszor körbejárta az amerikai sajtót, ennél több nem jött ki az elnök embere által engedélyezett ismertetőben. A teljes szöveg továbbra is lázban tartja az amerikai sajtót, és Max Frankel, a The New York Times volt főszerkesztője nyugdíjas véleményformálóként mondta ki a lényeget: az oroszok Trumpot azért segítették – sok millió hamis Twiter és Facebook profillal, a DNC meghackelésével, a WikiLeaks útján szivárogtatott e-mailekkel –, mert nagyon el akarták kerülni, hogy az országukkal kritikus Hillary Clinton elnök legyen és jobban a körmére nézzen az oroszok világszinten űzött ügyes-bajos dolgainak.

Clinton külügyminiszterként bírálta Putyin megválasztásának legitimitását, elnökként feltételezhetően kemény politikát vitt volna az illiberális rendszerekkel szemben. Fenntartotta volna az Obama által hozott szankciókat, a Magnitsky Act-et és tovább folytatta volna az ukrán érdekek támogatását a Krím elfoglalásával és a donyecki háborúval kapcsolatban.

Frankel szerint és „ehhez nem kell szótár”, a 2016 júniusi New York-i Trump Towerbeli találkozón a kampánycsapat emberei, köztük a jelölt fia, Donald jr., könnyen megérthették az üzenetet: a Kreml-közeli ügyvédnő, és színes-érdekes emberekből álló környezete (egy brit zenei producer, egy azeri popszakmai-építőipari klán képviselője, afgánháborús szovjet veteránból lett amerikai befektetési bankár) azért kínál „mocskot” Hillary Clintonról, hogy az új elnök feloldja majd a szankciókat.

Trump tanácsadói azt az elgondolást promotálták, hogy Oroszország „lízingelhetné” a megszerzett területet úgy 100 évre, hogy erre hivatkozva enyhíthessék az Obama-szankciókat. Majd még az átadás-átvétel időszakában Flynn kinevezett nemzetbiztonsági főtanácsadó (24 napig tudta betölteni hivatalát, Trump kénytelen volt lemondatni) igenmód belegabalyodott az oroszokba és később hazudott az FBI-nak.

Mikor William Barr igazságügy-miniszter nyilvánosságra hozta a zanzát, Trump ünnepelni kezdett a Twiteren: „A különleges ügyész megírta jelentését és nem talált összejátszást és az igazságszolgáltatás akadályozását. Teljes mentesítés, teljes rehabilitáció”.

Ez annyiban nem állja meg a helyét, hogy Barr összefoglalója szerint a Mueller-jelentés valóban kimondja azt, hogy nem volt tudatos koordináció Trump kampánycsapata és az oroszok között, viszont ezt nem mondja ki az igazságszolgáltatás akadályozása kérdésében. Még a Barr-zanzában is benne van:

„a jelentés nem jut arra a következtetésre, hogy az elnök bűnt követett volna el, de nem is menti fel ez alól”

Jelenleg Barr jogi szakértői, jogbetartató ügynökségek képviselői és maga Mueller anonimizálják – más még zajló szövetségi vizsgálatok eredményeit, bíróság előtt tett titkos vallomásokat és a nemzetbiztonságilag érzékeny információkat kisatírozzák – a jelentést, majd eljutattják a Kongresszus tagjainak. Fontos infó, hogy a Fehér Ház a Kongresszussal egy időben kapja meg a jelentést.

Mit tehetnek a demokraták, és mit akarnak tenni? Először is míg a republikánusok valaminek a lezárását látják az eddig napvilágra kerültekben, addig a demokraták új lehetőséget látnak – súlypontáthelyezéssel. Nancy Pelosi, a demokraták képviselőházi frakcióvezetője Barr zanzáját „leereszkedőnek” nevezte, és megjelentetése óta követeli a teljes anyag nyilvánosságra hozatalát. Ezt Barr április 10-ig bezárólag vállalta.

A súlypontáthelyezés pedig a következő: az idegen halalommal való összejátszás (collusion) helyett az igazságszolgáltatás akadályozására (obstruction of justice) kerül a hangsúly, gondoljunk csak a moszkvai felhőkarcoló tervének üzletpolitikai dédelgetésre, könnyűvérű nőcskék hallgatási pénzére, a Trump és a Kushner család üzleti ügyeinek és üzletbarátainak színpompásabb oldalaira (szaudiak, Rosznyefty, etc.) és itt valószínűleg egy nem szövetségi, hanem egy központilag kevésbé akadályozható állami intézmény, a Dél-New York-i Ügyészség (Southern District) lehet majd a nyomozással megbízva.

Nincs vége.

Megosztás

Ajánló