Amikor ott éltem régen, volt a The New York Times Magazine-nak egy száma, ami azt kérdezte: minek a fővárosa New York? New York államé? Nem. Az Albany. Az országé? Dehát az Washington DC. A pénzügyeké? Langyos. A kultúráé? Melegszik, de erre azért vannak még jelöltek, úgyis, mint Párizs vagy London vagy Róma vagy Berlin vagy Tokió vagy éppen Los Angeles. Aztán, ha jól emlékszem Rudy Giuliani, aki akkor még nem “Trump ügyvédje”, csak dél-manhatteni ügyészből lett polgármester-jelölt volt, mondta ki a kicsit nagyzolós, ám kézenfekvő választ: “hogy minek a fővárosa New York?, hát a világé”.

Namost ennek a világfővárosnak lett egy 34 évesen az elmúlt 100 év legfiatalabb, és a történelem első moszlim polgármestere Zohran Mamdani személyében. November első keddje volt, hagyományosan a választások napja az Egyesült Államokban, nem csak New Yorkban választottak polgármestert, de időközik voltak Virginiában, New Jersey-ben és Kaliforniában is.

81%

Év végéig még

23 491 573 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Jól mondta a tavasszal James Carville, a demokraták veterán stratéga guruja, és Bill Clinton egykori kampányfőnöke, hogy Trump hatalmának első tesztje ez a novemberi kedd lesz, Virginiában például, ahol az elnök által kirúgott közalkalmazottak százezreinek jelentős része él. Carville-nek igaza lett,  nem először az életben, a trumpisták az összes játékban lévő helyszínen vesztettek.

De maradjunk most csak New Yorknál, Zohran Mamdani a Demokrata Párt listáján indult, a párt progresszív szárnyát képviseli, a DSA-t (Democratic Socialists of America), mint a veterán Bernie Sanders Vermontból, vagy a még mindig fiatalos Alexandria Ocasio-Cortez New Yorkból. Mamdani 1991-ben született Ugandában. Szülei a korábban nagy számosságú kelet-afrikai indiai kisebbséghez tartoztak, muszlim apja egyetemi tanár, hindu anyja filmrendező (Mira Nair, lásd: Salaam Bombay).

A család Mamdani ötéves korában előbb Dél-Afrikába, majd két évvel később New Yorkba költözött. A kis Zohran privilegizált gyermekkor után úgy tíz éve egyszerre kezdett a rapszakma és a politika iránt érdeklődni. A hiphoppal felhagyott, a politikával nem, 2020-ban lett a New York-i városi önkormányzat képviselője, újraválasztották, most pedig jött,  látott, győzött.

Amikor a kilencvenes évek legelején, mikor Mandani született, elkezdtem intenzívebben foglalkozni amerikai politikával, akkor szinte mellbevágó volt, hogy a demokrata Michael Dukakis 1988-as elnökválasztási buktája, és az ott akkor elhangzott, olykor akár rasszista érvek – “olajoshajú görög bevándorlók gyereke” – riasztották el az akkor legnépszerűbbnek tartott demokrata párti politikust, New York állam kormányzóját, Mario Cuomót az elnökjelölti indulástól. Esetében még az olasz név és származás miatt akár a hat New York-i maffiacsaládhoz való esetleges származási alapú kötődés lufijának lehetősége is elriasztotta.

Hogy aztán kiesésével az 1992-es elnökválasztás elképesztő eredményt hozzon: akkori megfogalmazásom szerint olyan eredmény született, mintha egy éppen háborúban győztes Antall Józsefet – első Öböl-háború, 1991 – legyőzött volna a mátészalkai eszdéeszes polgármester; George Bush-t Bill Clinton. Bush ugye nem csak az Öböl-háborút nyerte meg, illetve inkább: hagyta félben, hanem valamit be is fejezett, a hidegháborút, amit Ronald Reagan kezdett, és intenzív fegyverkezési politikája térítette észre a ruszkikat. (Tanulság a mának.)

Clinton viszont elő műsorban szaxofonozott, tévésorik hőse lett és nyert. Az első elnök, akinek annyira nem volt köze a II. világháborúhoz, mivelhogy 1946-ban született. Cuomóéknál viszont apáról fiúra szállt a mesterség: Mario fia, Andrew Cuomo is hosszan lett az állam kormányzója, most viszont elveszítette a Demokrata Párt polgármesteri jelöltségét egy 34 éves ugandai születésű palesztin-barát indiai-amerikai javára. Én azt nem tudom, hogy a 7,5 millió zsidó-amerikai közül mennyi él New Yorkban, kétmilliónyi biztos, Izrael után nem is kérdés, hogy New York a legerősebb zsidó politikai centrum, így elég meglepő, hogy ebben a városban már jó ideje úgy tűnt, hogy muszlim lesz a polgi. Igaz, a Columbia Egyetem is a Lower West Side-on van, ahol a legharcosabban antiszemita-palesztinbarát tüntetések voltak az elmúlt két évben.

A harmadik, republikánus jelölt láttán is vakargatom a fejem. Curtis Sliwa ugyanis a Guardian Angels nevű vigilante (polgárőr – mondjuk) szerveződés feje, és már ‘92-ben is az volt, mikor szerzőtársammal (Simó György) címlapos cikket írtunk a Narancsújságba – címlap, és belső fotók: Sylvia Plachy, a Village Voice hetilap magyar származású, André Kertész-tanítvány fotósa, Adrien Brody hollywoodi nagyság anyukája – a brooklyni Crown Heights ortodox zsidó-karibi fekete háborújáról.

Ez sokáig borzolta akkor a kedélyeket és Curtis Sliwa védangyalainak is volt benne szerepe. Olyan komoly színpadi szereplők mellett szerepelt, mint Menachem Schneerson nagyrabbi, akiről Brooklyntól az ukrajnai Umanig és Bodrogkeresztúrig úgy tartottak, hogy ő a második a kimondhatatlan nevű után, s szavára legalább 400,000 hívő szavazott a városban arra a polgira – Ed Koch-ra, David Dinkinsre, talán Michael Bloombergre is, bár valószínű, hogy esetében már, és egy másik legendás polgi, Fiorello La Guardia idejében pedig még nem volt aktív – akire ő mondta, hogy szavazzanak, s szerzett olyan befolyást a manhatteni Városháza üléstermében, a Tammany Hall-ban.

Curtis Sliwa angyalai akkor kezdtek a polgárőrködésbe, mikor a crack-kokain forradalma elérte a város egészét, még bömbölt a zene diszkóritmusban a Studio54-ban, de már Grandmaster Flash és a Public Enemy is növesztgette hiphopper oroszlánkörmeit. A szénné graffitizett metrókocsik, a gyakori utcai erőszak, a CBGB punkjának (Voivod, Television, Tom Verlaine, Patti Smith) és a poszhippi depressziónak az évei voltak ezek, és Sliwa legénysége vörös barettben küzdött a rendért, bár sokan úgy tartották, hogy ők is csak egy gang, egy erőszakos banda a sok közül.

A zsidó-fekete háború 1991-es csúcspontján a Curtis Sliwa háromfős kommandói voltak az egyedüliek, akik Crown Heights-ban igyekeztek fenntartani a rendet, és Sliwa szerzőtársamnak elmondta, hogy “a rendőrséget passzív magatartásra kényszerítették (…) feltehetően a Városházáról”. Most Curtis Sliwa lett az esélytelen republikánus jelölt, de Trump a volt demokrata Cuomót támogatta, és erre az eshetőségre azért még pár hónapja is komoly összeget fizetett volna a TippMix. De Mamdani megnyerte a demokrata helyet, és Cuomo csak függetlenként indulhatott. A szavazatok nagyjából 40%-át szerezte meg, Sliwa 7%-ot, a maradékot pedig Mamdani.

Nézem a képet, ahogy feleségével, Rama Sawaf Duwajival az Astoria szavazókörében leadja a szavazatát, és elgondolkodtató ez a fejlemény. Zohran Mamdani, a Trump elleni harc új és meglepő arca. Az előző polgi, Eric Adams egy korrupt fekete férfi volt, Törökországnak lobbizott a városban, a demokraták megszakították vele a viszonyt, Trump viszont a keblére ölelte, előzetes elnöki kegyelemben részeltette. Adams visszalépett, ez utat nyitotta az egyre népszerűbb Mamdaninak, de idén márciusában jött az újabb helyzet, a szexuális predátorsággal vádolt Andrew Cuomo bejelentette, ő is indul a demokrata jelöltségért.

Júniusban azonban Mamdani 56-44-re legyőzte a régi elitet képviselő Cuomót, és ekkor kezdtek jobban odafigyerlni a Trump által lekommunistázott jelöltre. Első programpontja: New Yorkot megfizethetővé kell tenni a New York-iak számára, hiszen az árak elszabadultak, Manhattenben, Brooklyn jó részében csak olyan vidéki milliomosgyerekek tudnak lakhatást megfizetni, mint Matolcsy Ádám, aki egy olyan bankrablás szereplője, amire még John Dillinger vagy Bonnie Parker és Clyde Barrow is elégedetten csettintene.

Mamdani egyetemista korától palesztínbarát aktivista volt, ehhez képest a New York-i zsidóság egyharmada rá szavazott.

Nem véletlen, hogy Budapesten az új típusú, nem a régi nomenklatúrában gyökerező baloldali Jámbor András Mamdani leglelkesebb híve. Ő írja hírlevelében: “Bár a kommentárok nagyrészt az izraeli-palesztin viszonyon keresztül próbálják értelmezni a New York-i választást, ez Zohran Mamdani esetében ez torzít. Természetesen Mamdani muszlim származása része a történetének és politikai identitásának, de ha csak ezen keresztül nézzük, elvétjük a lényeget. Ő nem azért került a figyelem középpontjába, mert muszlim, hanem mert olyan programot képvisel, ami valós társadalmi problémákra ad választ (…) programja a közsszolgálatások és a közösségek erősitésére irányul. Mamdani leginkább a lakhatási válság kezelését és az egyenlőtlenségek csökkentését tette politikája középpontjává.”

A Demokrata Párt kezd életjeleket mutatni máshol is, Abigail Spanberger volt CIA-ügynök és kongresszusi képviselő lett Virginia első női kormányzója, Mikie Sherrill pedig legyőzte a Trump által támogatott kormányzójelöltet New Jersey-ben. A demokraták Kaliforniában is megerősödve érezhetik magukat, miután a választók felhatalmazták a törvényhozókat, hogy újrarajzolják (gerrymandering) az állam választókerületi térképeit. Az új leosztás akár öt kongresszusi helyet is hozhat majd a pártnak. Az egész világot megrázó és megdöbbentő elnöki hatalom, a második Trump éra először kapott olyan jelzést bő fél év után, hogy az orbáni típusú autoritarianizmusnak komoly gátjai vannak most is.

Vágvölgyi B. András

Címlapkép: zohranfornyc.com