Az új elnök 2016. november 8-i megválasztása óta röpködnek az indulatok és az erős jelzős szerkezetek a Russian meddling, vagyis az amerikai választásokba történt orosz beavatkozás ügyében. És nem csak indulatok és jelzős szerkezetek, de három hivatalos vizsgálat is folyik az ügyben. A Képviselőház és a Szenátus illetékes bizottságai mellett az igazságügyi tárca egy volt FBI-igazgató különleges ügyészt is kinevezett Robert Mueller személyében, aki hatalmas és felkészült apparátussal vizsgálódik. Idővonalon az amerikai elnök, csapata és a hibridháborús beavatkozók cselekedetei döntően amerikai forrásokból. Vágvölgyi B. András összeállítása.

Társadalmi célú hirdetés

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ahogy múlik az idő, és lassan feléhez közeledik Donald Trump első elnökségi ciklusa, s szinte minden nap hallunk egy-egy hírfikarcot az egykori összeműködésről, trükközésről, hasznos lehet egy ilyen idővonal, mely segít az eseményeket rendszerbe szervezni. Pláne most, mikor résztvevők (James B. Comey) és bulvárszerzők (Michael Wolff) mellé egy igazi nagyágyú is bejelentkezett egy tényfeltáró könyvvel.

Bod Woodward nem akárki, legyen csak annyi elég róla, hogy a közelmúltban nyugdíjba vonult hollywoodi legenda, Robert Redford alakította mozivásznon – társát, Carl Bersteint pedig Dustin Hoffman –, és persze, hogy a Watergate-ről van szó, az egyetlen eddigi esetről, hogy amerikai elnöknek jogsértései miatt idő előtt távoznia kellett hivatalából.

Jó másfél éve, 2017, január 20-án az építési vállalkozó, ingatlanfejlesztő-valóságshow szereplő mágnást beiktatták az USA 45. elnökének. Kezdettől látszik, hogy Trump alkalmatlan hivatalára (unfit for office), személyiségjegyei, mentális tulajdonságai, szocializációja könnyűvé teszik a pozíció súlyához képest.

Woodward könyve szerint fehér házi munkatársai iratokat dugdosnak el előle, hogy megmentsék az országot és a világot raplis aláírhatnékjától. Trump szétveri a NATO-t és általában a transzatlanti kapcsolatrendszert, meggondolatlan világpolitikai lépéseket tesz, az a kép él róla, hogy Putyin kesztyűbábja. Találgatások, sejtetések, elbocsátások, kongresszusi meghallgatások és eddig több vádemelésig terjedő különleges ügyészi vizsgálat foglalkozik Vlagyimir Putyin beavatkozásával az amerikai választásokba.

Jelen összeállításunk egy januárban publikált kronológia jelentősen bővített változata, melyben számos publikációból vett angol nyelvű link segítségével próbáltuk felrajzolni a timeline-t. Az idővonal nem csak az amerikai politika iránt érdeklődőknek ajánlható, hanem mindenkinek, akit foglalkoztat a politikai folyamatok természete. Mint minden hasonló idővonal, a válogatás szempontjai a szerző-szerkesztő világlátásának felelősségi körébe illeszkedik.

B-film találkozik Rejtő Jenő életével és művével a boncasztalon: a Trump-elnökség a korai James Bond-mozik és a Modesty Blaise (1966) hangulatát idézi, nem függetlenül attól, hogy a szlovén születésű Melania Trump fizikai hasonlósága a fiatal Monica Vittivel szembeötlő. Sajnos Graham Greene már nincs közöttünk, John Le Carré pedig idős, pedig ez a történet az ő tollukért kiállt.

Mondhatjuk, hogy Amerika messze van, de minden közelünkben élő NER-lovag szociobehaviorális társadalmi viselkedéspatternéjére orbán-habonyi közvetítéssel kihat a hazugságkultúra (álhír, post-truth) transzatlanti terjedése, elmondhatjuk, hogy a Nyugat vezető hatalma olyan működési formát választott, melyben a világ putyini akarat és szurkovi képzet.

A korábbi eurázsiai birodalmi gondolathoz képest annyi a különbség, hogy míg Dzsingisz kán, Timur Lenk, Rettegett Iván, vagy Nagy Péter, Lenin és Sztálin esetében megvolt a választott kiterjedési körben a pouvoir a célok elérésére, addig a terrorbalanszon alapuló hidegháborús kontextusú Szovjetúnióhoz képest az USA és Kína mögött erősen lemaradt másodhegedűs a mai Oroszország leginkább szélhámoskodással, trükkel, csalással éri el céljait. Hier ist der Rot, wo ist der Rot, das ist ein echt-Russisches Minikasino.

Szöveg: Vágvölgyi B. András — Vizualizáció, illusztrációk: Tremmel Márk

Címlapfotó: Az orosz és az amerikai elnök a tavalyi G20 csúcson Hamburgban / Wikimedia Commons